62. rész - Viszlát Hamburg! II.

Sziasztok! Köszönöm azt a néhány kommentet és ismét bocsánatot kérek a hosszú kihagyásért! :/ Nem tudom, h azért nem írtok, mert sokáig nincs rész és már nem nézitek olyan sűrűn a blogot vagy mert már nem tetszik? Aki mégis itt jár, az légyszí írja meg nekem, h mi lehet a gond, nagyon sokat segítene!:)

Tom teljesen ledermedt, ahogy a gondolat, hogy Lucas talán mindent hallott és látott, átfutott az agyán. Hirtelen meg se tudott mozdulni, még csak az sem jutott eszébe, hogy lefejtse a srác kezeit a szájáról, de aztán erősebb lett a késztetés, hogy eltűnjön Shai házából. Sürgősen menekülni akart onnan, ezért megragadta Lucas karját és sietősen elkezdte kifelé húzni.

-Engedj el, te köcsög barom! - sziszegte ingerülten Lucas, mikor kiértek az udvarra.

Kiabálni még nem mert, nehogy Shai meghallja őt, de a karját kitartóan rángatta egész úton, hátha sikerül kiszabadulnia Tom erős szorításából. Persze ez gyakorlatilag lehetetlen volt, így Lucas csak azt érte el, hogy nevetségessé váljon, ahogy Tom karjai között rángatózik.

-Ülj be a kocsiba és mindent elmagyarázok! - morogta kelletlenül Tom, miközben lassan elengedte Lucast és kinyitotta neki az ajtót.

A kis szöszi egy darabig tétovázott, de végül a kíváncsisága nyert. Akármennyire is utálta abban a pillanatban Tomot, amiért kikezdett Shai-jal és amiért megcsalta a nővérét, sokkal jobban érdekelték a történtek. Hiszen túl jól ismerte már Shai-t is...

***

-Érted most már? - pillantott rá Tom, miközben ujjaival feszülten dobolt a kormányon, majd rögtön vissza is fordult az út felé. Nem akart megállni sehol, út közben darálta el Lucas-nak a történteket a legeslegelejétől kezdve, abban bízva, hogy a vezetés lenyugtatja kicsit. - Shai-t szerintem nem is érdekli Rachelle munkája, csak az, hogy mi szakítsunk... - Tom elharapta a mondatot Lucas fancsali arcát látva, majd kissé bizonytalanul folytatta. - Csak azért csókoltam meg, hogy azt higgye, az ő oldalán állok.

-Jó, leszarom... - dünnyögte sértődötten Lucas. - Ez nekem sok, oké? - tette még hozzá, ezzel jelezve, hogy részéről a téma le van zárva.

Tom aggódva pillantott felé, de Lucas makacsul bámult ki az ablakon. A gitáros nagyot sóhajtott, fogalma sem volt, hogy mi játszódhat le most Lucas-ban, de rettenetesen félt, hogy elmondja a videót Rachelle-nek. Tanácstalanul az ajkába harapott, miközben azon gondolkodott, hogy hogyan szólítsa meg Lucas-t, azonban ahogy véletlenül oldalra pillantott, isteni ötlete támadt.

-Mit szólnál egy italhoz? - húzódott le az útról Tom, majd leparkolt a kedvenc bárja előtt.

Lucas felkapta a fejét.

-Ez most komoly?

-Aha - vonta meg a vállát Tom. - Jössz?

-Csak 14 vagyok! - emlékeztette hitetlenkedve Lucas, miközben ő is kiszállt a kocsiból és a gitáros után sietett.

-Én meg Tom Kaulitz - nevetett fel.

Lucas még mindig kissé hitetlenkedve, de követte Tomot, majd jelezve, hogy ettől még semmi sincs rendben, leült az asztaluk Tomtól legtávolabb eső részébe. A gitáros úgy tett, mintha észre sem venné, csak elmélyülten tanulmányozta az itallapot, majd néhány perc múlva intett a pincérnőnek.

-Szia Tom! Mit szeretnél? - pillantott rá kedvesen.

-Egy sört meg egy Absolut vodkát kérnék - mosolygott rá a nőre, majd Lucas felé fordult. - Te mit iszol?

Lucas felvonta a szemöldökét.

-Egy Jack Daniel's-t, mi mást?

A pincérnő kissé furcsálva nézett rá, de mivel Tom csak beleegyezően bólintott, ezért szó nélkül elsietett és néhány perc múlva ki is hozta az italokat.
Lucas még mindig nem volt hajlandó megszólalni, Tom pedig nem akarta erőltetni a dolgot, így csak mindketten feszengtek a kínos csöndben.
Tom visszacsúsztatta a zsebébe a telefonját, amivel addig foglalkozott - amit csak azért tett, hogy úgy tűnjön, mintha a helyzet egyáltalán nem lenne kellemetlen és csupán azért nem beszélnek, mert neki fontos sms-e érkezett -, majd beleöntötte a vodkát a sörbe.

-Mi az? - kérdezte egy elfojtott mosollyal az arcán, látva ahogy Lucas nagy szemekkel nézi a műveletét. - Így gyorsabban üt... - magyarázta vigyorogva, mivel a kis szöszi továbbra sem volt hajlandó hozzászólni.

-Na jó, fejezd ezt be! - csapta le a poharát az asztalra dühösen Lucas. A Jack Daniel's nagy része kilötykölődött, de egyikőjük sem foglalkozott vele. - Engem nem tudsz beetetni azzal, hogy itt adod az "atomjóarcot"! Attól mert meghívsz piálni, én még bármikor elmondhatom Rachelle-nek, hogy a pasija egy félrekúrós szemét pöcs! - nézett a szemeibe szúrósan.

Tom arcáról lefagyott a mosoly, de minden erejével azon volt, hogy a kétségbeesését elrejtse Lucas elől. Fogalma sem volt, hogy mit mondhatna neki, amivel meggyőzhetné, de nem adhatta fel.

-Nézd - sóhajtott egy nagyot Tom és ő is letette a poharát -, tudom, hogy kurvára elbasztam a dolgokat és azzal is tisztában vagyok, hogy nem hiszed el, ha azt mondom, hogy semmire nem emlékszem és nagy valószínűséggel akkor kb. annyira voltam magamnál, mint egy lyukas zokni, de ha direkt csináltam volna ezt az egészet, akkor miért akarnám annyira, hogy Rachelle ne tudja meg?

-Honnan tudjam? Biztos fasza, hogy két csajt dughatsz egyszerre... - vonta meg a vállát flegmán Lucas.

Tom nagyot sóhajtva a kezeibe temette az arcát.

-A picsába is, te ismered a legjobban Shai-t! Gondolkozz már!

Lucas hirtelen nem tudott mit mondani. Egy kívülálló valószínűleg a világ legnagyobb kamusának ítélte volna Tomot a történetei miatt, de Lucas, aki valóban mindenkinél jobban ismerte Shai-t, tudta, hogy nagyon is elképzelhető és logikus minden, amit Tom mondott.

-Tegyük fel, hogy hiszek neked... - szólalt meg végül Lucas, mire Tom felkapta a fejét. - Szóval, akkor mit vársz tőlem?

-Először is, hogy Rachelle ne tudjon semmiről, másodszor pedig fogalmam sincs... - húzta el a száját. - Meg kéne szerezni a videót Shai-tól, talán ez lenne a legésszerűbb...

Lucas hosszú másodpercekig nem mondott semmit, csak elgondolkodva nézett maga elé.

-Tényleg szeretem Rachelle-t - mondta ki végül Tom, kissé kétségbeesetten nézve Lucasra, mire a kis szöszi halványan elmosolyodott.

-Rendben, segítek neked.

***

Rachelle ledobta a köntösét a Tom szobája közepén heverő bőröndjeire, majd csak úgy minden ruha nélkül lefeküdt a gitáros ágyára. Gondolta, meglepi az éppen zuhanyzó Tomot.
Be sem takarózott, csak hasra fordult és felnyitotta Tom laptop-ját, hogy megnézze az email-jeit még utoljára mielőtt elutaznak és hogy betegyen valami zenét.
Éppen elmélyülten keresgélt a Snoop Dogg albumok között, amikor hallotta, hogy nyílik az ajtó és arra számítva, hogy Tom az, mosolyogva felült.

-Tom, itt van nálad a... Mi a picsa?! - torpant meg az ajtóban Bill és nagy szemekkel meredt Rachelle melleire.

A lány arcáról hirtelen lefagyott a mosoly és teljesen ledöbbenve bámult Billre, majd mikor tudatosult benne, hogy teljesen meztelen, ösztönösen a mellei elé kapta a kezeit és felháborodottan kiabálni kezdett.

-Legalább ne bámulj már, te pöcs!

-Basszus... - motyogta még mindig teljesen ledermedve Bill, majd végre észbe kapott és elfordult. - Ki a picsa gondolta volna, hogy te itt... így...?!

-Ha csak egy percre is használnád az agyad, akkor rájöhetnél, hogy a bátyád nem olyan langyi puhapöcs, mint te, szóval megfontolandó, hogy kopogj mielőtt bejössz hozzá! - kiabált Bill hátának Rachelle.

-Nem vagyok meleg! - fordult meg dühösen szikrázó szemekkel Bill, mire Rachelle ismét felháborodottan visítozni kezdett, hogy forduljon el. - Bazdmeg mi lenne, ha inkább felöltöznél végre?!

-Ti meg mit csináltok? - lépett be a szobába meglepetten Tom, majd látva Rachelle felháborodott arcát és a szemeit eltakaró Billt, elnevette magát.

-Az öcséd egy perverz! - dünnyögte sértődötten Rachelle, miközben magára kapta a földön heverő takarót.

-Csak a fülhallgatómért jöttem! - háborodott fel Bill, de a kezeit még mindig nem merte elvenni a szemei elől.

Tom nevetve kihúzott egy fiókot, majd oda dobta Billnek a fülhallgatóját, aki egy elhadart "kössz" után azonnal kiviharzott a szobából. Rachelle még mindig csak a takarót szorongatva, nagy szemekkel nézett Tomra.

-És te? Kire vártál? - nyalta meg az alsóajkát Tom, majd lassan az ágyra térdelt.

-Én csak... azt hittem, te vagy az! - magyarázkodott kissé összezavarodva Rachelle. - Totál lefagytam és... és nem így... Nem haragszol? - bökte ki végül.

Tom felnevetett.

-Bill a tesóm - vonta meg a vállát, miközben a kezeivel megtámaszkodott Rachelle fölött. - Igaz, nem egészen így gondoltam, hogy béküljetek ki... - vigyorodott el, majd lassan lehúzta a takarót a lányról -, de semmi gáz.

Rachelle megkönnyebbülten sóhajtva átkarolta Tom nyakát.

-Akkor jó.

-Ühüm - dünnyögte Tom, majd megcsókolta Rachelle-t.

-Reménykedtem benne, hogy nem öltözöl fel, dehát... - sóhajtott csalódottan Rach, majd szemtelenül mosolyogva felnézett a gitárosra.

-Ezen könnyen segíthetünk - vigyorodott el Tom, miközben a lány egyik tincsével játszadozott, majd hirtelen elgondolkodva megszólalt: - Tudod, azt hiszem még soha nem láttalak smink nélkül.

-Jajj ne már! - takarta el az arcát Rachelle. - Itt fekszem alattad tök meztelenül és te ezt figyeled?

Tom felnevetett, majd óvatosan lefejtette Rachelle kezeit az arca elől.

-Vagy ennyire szörnyű? - pislogott nagy szemekkel Rach.

-A-a - rázta a fejét Tom. - Nekem így jobban tetszel.

-Nem hiszek neked - nevetett Rachelle.

-Komolyan mondtam - csókolta meg szenvedélyesen, hogy nyomatékosítsa a szavait.

-Azt hiszem, kezdek hinni neked... - sóhajtott Rachelle, mikor Tom ajkait már a nyakán érezte.

Tom csak elvigyorodott, majd alig hogy jobban belemélyedt volna a tevékenységébe, megcsörrent a telefonja. Beletelt néhány másodpercbe, míg felfogta, hogy őt keresik, de végül kelletlenül felvette.
Rachelle neheztelve pillantott rá, majd egy idő után megelégelve a várakozást felült és egy pimasz vigyor kíséretében elkezdte kigombolni Tom nadrágját, hátha ezzel sikerül elérnie, hogy gyorsabban letegye a telefont, de a gitáros lefogta a kezeit.

-Mennünk kell, Rach - dobta le az ágyra az Iphone-ját két másodperccel később Tom.

-Tessék? - pislogott értetlenül, még mindig az előző visszautasítás okozta sokk miatt.

Tom felnevetett.

-Később folytatjuk, de a kocsi már lent vár.

A gitáros adott egy utolsó puszit Rachelle szájára, aki kelletlenül feltápászkodott az ágyról és elkezdett öltözni. Csupán azért nem sértődött meg, mert tudta, hogy ha végre megérkeznek, akkor jó néhány napig csak kettesben lesznek.

***

Rachelle végül úgy döntött, hogy mégis szeretne a figyelem középpontjában, emberek között lenni, ezért Acapulco mellett döntött. Tom pedig egyébként is csípte Mexico-t, így könnyen lemondott az eldugott sziget ötletéről.
A választás egyetlen hátránya a 16 órás repülőút volt. Tom és Rachelle kissé nyúzottan, nagyokat ásítva szálltak ki a taxiból, ami a repülőtértől elvitte őket a hotelig. Azonban az éjszakai város kivilágított látványa és a hotel előtt elterülő tengerpart azonnal felébresztette őket. Egyszerűen mesés volt! A sötétkék víz felszínén megcsillantak a csillagok, a partot pedig neonnal kivilágított szalmatetős koktélbárok és pálmafák szegélyezték. A város, az éjszakai nyüzsgő élet egyetlen karnyújtásnyira volt tőlük, de itt minden olyan nyugodt volt, mintha csak ők ketten léteznének az egész városban.
Tom és Rachelle egymásra mosolyogtak, majd beléptek a Banyan Tree Cabo Marques Hotelbe, Acapulco egyik legnagyobb és legjobb luxus szállodájába, aminek a nevét Rachelle képtelen volt megjegyezni. Eközben két lelkes londiner átvette a taxi sofőrtől a nehéz Luis Vuitton, Hermés, Prada és Hugo Boss bőröndöket, hogy felvigye őket Tomék lakosztályába.

-Úristen! Ez gyönyörűűű! - vetette magát Tom nyakába Rachelle, miután körbenézett a lakosztályukon.

-Örülök, hogy tetszik - mosolyodott el a gitáros, miközben átkarolta Rachelle derekát.

-Tetszik?! Egyszerűen imádom! Szuper vagy!

Rachelle lelkesen, teljesen felélénkülve vigyorgott és Tom kezét megfogva, magával húzta az erkélyre. A látvány valóban lélegzetelállító volt. Nem csak maga a terasz, ahol külön medencéjük volt, hanem a kilátás! Gyakorlatilag egész Acapulcot belátták, a várost körülvevő hegyektől kezdve, a parázsként izzó fényes épületeken keresztül, a parthoz csapódó sötétkék hullámokig.

-Hű! - Tom ennyit tudott kinyögni. Hosszú másodpercekig csak mosolyogva állt a terasz közepén és hagyta, hogy teljesen lenyűgözze a látvány, majd váratlanul magához húzta Rachelle-t és finoman megcsókolta.

Akkor és ott annyira más volt minden. Maga mögött hagyhatta az összes zűrt, ami miatt szinte teljesen megőrült az utóbbi időkben és olyan egyszerű őszinteséggel csókolhatta meg Rachelle-t, ahogy talán még sosem. Nem kellett azzal foglalkoznia, hogy ki látja őket vagy ki fog bekavarni a kapcsolatukba és a telefonjára is bárki küldhetett bármit, őt ugyan nem érdekelte. Rezegjen csak otthon, az éjjeli szekrénye fiókjának legalján!

-Mi az? - nézett rá mosolyogva Rachelle.

-Micsoda?

-Olyan... más vagy - karolta át a nyakát a lány, majd egy puszit nyomott az arcára. - Nem láttalak még ilyen kis édesen mosolyogni - vigyorodott el Rachelle.

Tom még szélesebb mosolyra húzta ajkait, majd válaszul csak ismét megcsókolta Rachelle-t.

Folyt. Köv.

61. rész - Viszlát Hamburg! I.

Az év utolsó része! :D Remélem mindenkinek nagyon boldog új éve lesz! :)

Rachelle megvonta a vállát, majd elnyomta a cigijét az üveg hamutálban és nagyot nyújtózkodva felállt a kanapéról. Tom megkönnyebbülten sóhajtott egy nagyot. Rachelle nem látott semmit. Azonban tisztában volt vele, hogy ezt nem játszhatja sokáig, különben le fog bukni. Minél előbb ki kell találnia valamit vagy teljesíteni Shai kérését, különben nem sokára ki fog bukni a titok valakiből.

-Hova mész? - húzta vissza az ölébe Rachelle-t Tom.

-Csak gondoltam felöltözök, amíg a haverod videóján élvezkedsz - jegyezte meg pimasz mosollyal az arcán.

-Ha nem öltözöl fel, rajtad sokkal szívesebben élvezkedek - csókolt a nyakába Tom, miközben igyekezett elrejteni, hogy a szíve is leállt egy másodpercre Rachelle megjegyzését hallva.

-Hm, nem is tudom... eléggé lefárasztottál - hajolt el előle nevetve.

Tom csak azzal az észtveszejtő félmosolyával nézett Rachelle szemeibe, miközben szorosan magához húzta a lányt.

-Ez az a híres "kiugrasztom a csajokat a bugyijukból" pillantásod? - kacagott Rachelle.

-Miért? Működik? - vonta fel a szemöldökét vigyorogva Tom, majd lassan megnyalta az alsóajkát, kicsit eljátszadozva a piercingjével.

-Khm.. - nyelt egy nagyot Rachelle. - Hatásos... nagyon hatásos...

Tom felnevetett, majd egy gyors csók után lekászálódott a kanapéról és a korlátnak dőlve rágyújtott egy újabb szál cigire.

-Hé, most meg itt hagysz? - dőlt hátra sértődötten Rachelle.

-Te mondtad, hogy fáradt vagy - vigyorgott Tom.

Valójában csak észbe kapott, hogy azonnal el kell tűnnie innen és beszélnie Shai-jal, márpedig, ha belemegy a játékba Rachelle-lel, ez nem fog összejönni. Szörnyen érezte magát emiatt, de tudta, hogy ennél ezerszer rosszabb lenne, ha Rachelle látná a videót.

-Annyira azért nem... - dünnyögte a lány, majd minden magyarázat nélkül felpattant és visszament a szobába öltözködni.

Tom nagyot sóhajtva letette a cigijét és utána sietett. Rachelle éppen a szoba méretű gardróbja előtt állt és úgy tűnt, azon gondolkodik, hogy mit vegyen fel. Tom kissé meglepve pillantott a lány új "szekrényébe". Nem emlékezett rá, hogy Rachelle-nek ennyi ruhája lett volna a másik lakásában vagy hogy bármelyiket is látta volna már rajta... Úgy érezte, mintha egy hét alatt egy egész évet hagyott volna ki Hamburgban.

-És annyira fáradt vagy, hogy elhúzzunk egy hétre valami eldugott kis szigetre? - karolta át hátulról Tom. - Hm? Csak mi ketten.

Hirtelen jött ötlet volt és csupán egy kis idő húzást jelentett a nagy tervben, de addig tökéletes lett volna, amíg Tom ki nem talál valami okosat.

-Micsoda? - fordult vele szembe meglepetten Rachelle.

-Utazzunk el valahova jó messzire, ki a picsába... Még ma! Na? Mit mondasz?

-Nem tudom, Tom... A héten lenne egy-két fotózásom - húzta el a száját Rachelle. Kicsit még játszani akarta a sértődöttet és különben is szerette, amikor a nagy Tom Kaulitz-nak erőlködnie kell, hogy valamit elérjen nála.

-Tedd át. Szupermodell vagy, nem? Megteheted!

-Azért ez nem így működik...

-Kérlek! - csókolgatta a nyakát Tom. - Csak képzeld el, Rach... Pálmafák, forró homok, tenger, koktélok... És csak mi ketten lennénk az egész parton, fürdőruhában, sőt anélkül... és a homokban, a tengerparton szexelnénk hatalmasakat minden este! - hadarta lelkesen Tom.

Rachelle felnevetett.

-És lesz külön luxus házunk a parton? Behűtött pezsgővel meg mangóval?

-Amit csak szeretnél!

-Rendben, azt hiszem, megoldható - adta meg magát Rachelle. - De kell legalább egy nap, hogy ezt elintézzem, összepakoljak meg vásároljak egy-két cuccot! - Azért mégsem engedhetett Tomnak minden feltétel nélkül, bármilyen aranyosan is hadarta az érveit!

-Minek? Dobálj be gyorsan egy-két ruhát és húzzunk innen! - legyintett teljesen felpörögve Tom.

-Azért, hogy ha lefotóznak, ne a tavalyi Gucci fürdőruhában virítsak... - pillantott rá szemrehányóan.

-Ugyan már! Mégis ki fotózna le az Isten háta mögött?

-Előre szólók, ha egy ismeretlen kis putri szigetre viszel, akkor inkább haza úszok! - közölte halálkomolyan Rachelle, miközben előszedett egy hatalmas - és valószínűleg vadonatúj - Luis Vuitton bőröndöt a gardróbjából.

Tom felnevetett.

-Azt hittem, te is nyugalomra vágysz.

-Igen, nem is a teljes civilizálatlanságra. Én egy olyan helyre akarok menni, ahol nincs sok ember, de vannak olyan kis luxus házak, mint a Maldív-szigeteken mondjuk.

Tom szemforgatva lehasalt az ágyra és onnan figyelte, ahogy a lány válogatja a ruháit.

-Akkor már miért nem megyünk a Maldív-szigetekre?

-Mert minden évben oda mész, másrészt meg ott már túl sok ember van. Manapság már bárki eljuthat a Maldív-szigetekre - fintorgott Rachelle.

-Mikor lettél ilyen finnyás? - nevetett Tom.

-Amióta megtehetem, hogy válogatok - pillantott rá Rachelle, majd vissza is fordult a ruháihoz. - Különben meg, te is válogathatnál. Egy egész világ figyeli minden lépésed. Nem mutatkozhatunk akárhol...

-Szarok az emberekre.

-Csak hogy tudd, azoktól az emberektől kapod a pénzt, akikre szarsz... Mr. Hűdeszeretemarajongóimat Szupersztár - forgatta a szemeit Rachelle.

-Jó, oké, akkor válassz valamit te, nekem tök mindegy - tápászkodott fel az ágyról Tom. - Én megyek, beszélek Daviddel, meg intézkedek a magángép miatt...

-Okés, majd hívj - adott egy puszit Tomnak. - Az inged kell vagy maradhat rajtam?

-Maradhat, úgyis egyből haza megyek most - vonta meg a vállát a gitáros, majd az iphone-jába mélyedve kilépett a házból.

***

Tom idegesen kitörölte az ezredik sms-t is, amit Shai küldött neki, majd egy hirtelen meggondolásból elrántotta a kormányt és kicsit sem szabályosan irányt váltott. Enyhén szólva is leszarta, hogy fél Hamburg neki dudál, amikor ő épp a szőke ördög átverésére készül.
Az ijesztően nagy kovácsoltvas kapuhoz érve Tom fejében már olyan gondolatok keringtek, mint például, hogy kocsistul beront a házba és egyszerűen elüti Shai-t. Majd amikor az Iphone-ja ismét rezegni kezdett a zsebében, tovább szőtte a gondolatmentet és elképzelte, ahogy a szőkeséget a saját tűsarkú Louboutin-jával szurkálja agyon - természetesen miután már elgázolta az Escalade-del.

-Oké, nyugodj le... Semmi szurkálás! - mondogatta magának, majd megrázta a fejét, vett egy mély levegőt és felhívta Shai-t.

-Na végre! Már vagy... - szólt bele ingerülten Shai, de Tom azonnal félbeszakította.

-Csak engedj be!

Alig, hogy ledobta az Iphone-t az üres ülésre, már nyílt is a hatalmas kapu, Tom, pedig lassan begurult rajta. Csak akkor tudatosult benne, hogy valójában fogalma sincs, mit mondjon Shai-nak. Vagy a tény, hogy talán még akkor sem tudná félrevezetni őt, ha hetekkel előre kigondolt tervvel állítana be, aminek minden egyes betűjét pontosan átgondolta.
Idegesen megrázta a kezeit, hogy ne remegjenek annyira, majd kiszállt a biztonságot adó Escalade-ből mielőtt gyanussá válna.

***

-Jézusom, Lucas, tanulj már meg csengetni! Mindig a frászt hozod rám! - kiáltott rá Shai, amikor a kissrác ismét váratlanul toppant be hozzá.

-Rossz a lelkiismereted? - vigyorodott el pimaszul Lucas, majd lehuppant a kanapéra és feldobta a lábait az üvegasztalra. - Inkább ne válaszolj... Persze, hogy az!

-Most tényleg nincs időm - sóhajtott gondterhelten Shai, miközben a mobiljából fel sem nézve folyamatosan sms-eket irogatott.

-Miért csókoltál meg a múltkor? - kérdezte hirtelen Lucas. - És most őszintén válaszolj!

Shai egy pillanatra teljesen ledermedt, de továbbra sem mert Lucas szemébe nézni. Nem akarta, hogy rájöjjön arra, amit még saját maga előtt sem akar beismerni. Túl korai lett volna még... És ez az egész már olyan rég óta tartott, hogy Shai bízott abban, hogy kibír még néhány évet, akkor is, ha közben néha meg kell bántania őt. Mint például nem sokára.

-Tényleg nincs időm a hülye kérdéseidre válaszolgatni! - akadt ki Shai. - Főleg, hogy te is tudod a választ - pillantott rá végre.

Hosszú másodpercekig egyikük sem tudott megszólalni. Némán bámulták egymást és próbálták megemészteni a történteket, amikor Shai telefonja hangosan csörögni kezdett. A lány ijedten összerezdült, majd a kijelzőre pillantva azonnal felvette.

-Na végre! Már vagy... - szólt bele ingerülten, de Tom szinte azonnal félbeszakította.

-Csak engedj be! - közölte türelmetlenül, majd a választ meg sem várva, letette.

-Bassza meg! - kiáltott fel Shai, majd kétségbeesetten Lucas-ra nézett. - El kell tűnnöd, most azonnal!

-Mi van? - pattant fel a kanapéról Lucas.

-Húzz már el! - üvöltött rá minden türelmét elvesztve Shai.

Csak az járt a fejében, hogy ha Lucas megtudja a nővére ellen szőtt tervét, akkor bukta az egészet. Mindketten jól tudták, hogy bármennyire is belé van esve, ilyen helyzetben Lucas mindig Rachelle mellé állt.

-Nem hallod?! Nincs időm rád, Lucas! Menj már el! - mutatott a hátsóajtóra idegesen Shai, mire Lucas nagyokat pislogva és totálisan értetlenül elindult az ajtó felé.

***

Tom némán követte Shai-t a nappaliba, majd hagyta, hogy egy dupla S betűvel ellátott pohárba Jack Daniel's-t öntsön neki és hellyel kínálja a kanapén. Az egész olyan volt, mintha egy üzleti tárgyalásra készültek volna. Az egyetlen különbség az volt, hogy Tom minden percben hatalmas késztetést érzett arra, hogy puszta kézzel megfojtsa a lányt, Shai, pedig talán most először elég szétcsúszottnak tűnt. De kívülről valóban nagyon hivatalos volt az egész.

-Khm... Miért jöttél? - köszörülte meg a torkát Shai, majd leült Tommal szembe.

Óvatosan belekortyolt az italába, miközben igyekezett lenyugtatni magát az előbb rátört pánik miatt. Lucas már elment... Nem lesz gond.

-Ez most komoly? - nevetett fel kényszeredetten Tom. - Nem hagysz élni, bazd meg! - rombolta le a tárgyalás illúzióját a gitáros. - Ha tényleg azt akarod, hogy sikerüljön, amit akarsz, akkor hagyj békén legalább öt percre! Nem mondtál semmit, fogalmam sincs, hogy induljak el és ezen nem segít, ha állandóan kérdezősködsz meg videó részleteket küldözgetsz! Kurvára nem segít, világos?! - kiabálta minden türelmét elvesztve Tom.

Shai kissé megszeppenten pislogott vissza rá, de most először nem sikerült olyan gyorsan összeszednie magát, mint ahogy szerette volna. Lucas váratlan látogatása túl sok mindent kavart fel benne és Tom még váratlanabb felbukkanása sem javított a helyzetén.

-A La Perla... A szerződést neked adtam - habogta Shai, mintha csak mentegőzni akarna.

Tom kezdett rájönni, hogy a beszélgetés menete végre az ő kezében van. Bármennyire is felkészületlennek hitte magát, Shai még jobban az volt.

-Nézd - kezdett bele olyan hűvös határozottsággal, ahogy Shai szokott -, az a szerződés szart sem ér. Rachelle nem hülye, nem fogja elfogadni, amíg a Victoria's secret-nek dolgozik. Sőt, van olyan okos, hogy ha ott kicsinálom őt, akkor átlavírozik a La Perla-hoz. Vagy most vagy később, de sikerülni fog neki. Egy kis időre van szükségem. És arra, hogy ne zaklass - pillantott rá nyomatékosan.

A tény, hogy Shai ennyire összeszedetlen és hogy teljesen kibillent a szerepéből hatalmas önbizalmat adott Tomnak. Szinte magától jöttek a szavak és úgy érezte, nevetve rángathatja Shai-t, amerre csak akarja. Azonban a túlzott magabiztossága végleg kihozta a sodrából Shai-t.

-Neked meg azt kéne az eszedbe vésni, hogy nálam van a videó!

-Jó és mit érsz vele? - feszegette tovább a határokat Tom. - Megmutatod Rachelle-nek, lehet, hogy szakít velem, sőt még az is lehet, hogy nem, de a munkája ugyanúgy megmarad. Ő ugyanúgy Németország első számú szupermodellje lesz, velem vagy nélkülem.

Tom kissé előre ült és feszülten nézett Shai szikrázó szemeibe. Tisztán leolvasta az arcáról, hogy sikerült kihoznia a sodrából. Shai-nak fogalma sem volt, hogy mit mondjon.
Tom akaratlanul is elmosolyodott és a nyelve hegyével megérintette a piercingjét. Nem volt ezzel semmilyen célja, csak amolyan ösztönös reakció volt a helyzetre, sőt fel sem tűnt neki, hogy ezt csinálta, amíg nem látta, hogy Shai hatalmas szemekkel figyeli az ajkait, majd nagyot nyelve próbálja leplezni az arcára kiülő gondolatait, de már késő volt.
Abban a pillanatban Tom megértett mindent. Shai-nak már teljesen mindegy, hogy mi lesz Rachelle-lel. A lényeg az volt, hogy így vagy úgy, de ők szakítsanak. Talán már a legelejétől ez volt a célja. Tom majdnem felkiáltott a hirtelen jött felismeréstől és legszívesebben az asztalt ráborítva viharzott volna ki a házból, de ennél okosabbnak kellett lennie. Egy pillanatra összeszorította a szemeit, majd lassan közelebb hajolva Shai-hoz, óvatosan megcsókolta a lányt. Nem volt más választása, abban a hitben kellett tartania Shai-t, hogy egy oldalon állnak és minden úgy halad, ahogy azt a szőkeség eltervezte.
Ahogy gondolta, Shai nem tiltakozott. Sőt, hevesen, Tom pólójába markolva viszonozta a csókot, mint aki a beszélgetés elejétől kezdve erre várt.

-Csak egy kis időt kérek - ismételte a csók után Tom, majd felállt a kanapéról, hogy minél messzebb kerüljön Shai-tól. - Néhány napra elviszem Rachelle-t Hamburgból, addig lesz időd szervezkedni vagy kitalálni, hogy mi legyen. Ez már igazán nem az én feladatom... - ráncolta össze a homlokát Tom, majd miután nem kapott választ a még mindig a csók hatása alatt álló Shai-tól, lezártnak tekintve a beszélgetést, amilyen gyorsan csak tudott, elindult kifelé.

-Te meg mit keresel itt?! - kérdezte az ajtóban meglepve a teljesen ledöbbent Lucas-tól, aki a hallottak után csak arra volt képes, hogy befogja Tom száját, mielőtt Shai rájönne, hogy ő végig itt volt.

Folyt. Köv.

61. rész - Előzetes

Csak egy kis kedvcsináló... :)

Tom csak azzal az észtveszejtő félmosolyával nézett Rachelle szemeibe, miközben szorosan magához húzta a lányt.

-Ez az a híres "kiugrasztom a csajokat a bugyijukból" pillantásod? - kacagott Rachelle.

-Miért? Működik? - vonta fel a szemöldökét vigyorogva Tom, majd lassan megnyalta az alsóajkát, kicsit eljátszadozva a piercingjével.

-Khm.. - nyelt egy nagyot Rachelle. - Hatásos... nagyon hatásos...

Tom felnevetett, majd egy gyors csók után lekászálódott a kanapéról és a korlátnak dőlve rágyújtott egy újabb szál cigire.

-Hé, most meg itt hagysz? - dőlt hátra sértődötten Rachelle.

-Te mondtad, hogy fáradt vagy - vigyorgott Tom.

***

Ééés végre Lucas is visszatér! ;D

-Miért csókoltál meg a múltkor? - kérdezte hirtelen Lucas. - És most őszintén válaszolj!

Shai egy pillanatra teljesen ledermedt, de továbbra sem mert Lucas szemébe nézni. Nem akarta, hogy rájöjjön arra, amit még saját maga előtt sem akar beismerni. Túl korai lett volna még... És ez az egész már olyan rég óta tartott, hogy Shai bízott abban, hogy kibír még néhány évet, akkor is, ha közben néha meg kell bántania őt. Mint például nem sokára.

-Tényleg nincs időm a hülye kérdéseidre válaszolgatni! - akadt ki Shai. - Főleg, hogy te is tudod a választ - pillantott rá végre.

***

Mit gondoltok, Tomnak van esélye Shai ellen? :D

-A La Perla... A szerződést neked adtam - habogta Shai, mintha csak mentegőzni akarna.

Tom kezdett rájönni, hogy a beszélgetés menete végre az ő kezében van. Bármennyire is felkészületlennek hitte magát, Shai még jobban az volt.

-Nézd - kezdett bele olyan hűvös határozottsággal, ahogy Shai szokott -, az a szerződés szart sem ér. Rachelle nem hülye, nem fogja elfogadni, amíg a Victoria's secret-nek dolgozik. Sőt, van olyan okos, hogy ha ott kicsinálom őt, akkor átlavírozik a La Perla-hoz. Vagy most vagy később, de sikerülni fog neki. Egy kis időre van szükségem. És arra, hogy ne zaklass - pillantott rá nyomatékosan.

A tény, hogy Shai ennyire összeszedetlen és hogy teljesen kibillent a szerepéből hatalmas önbizalmat adott Tomnak. Szinte magától jöttek a szavak és úgy érezte, nevetve rángathatja Shai-t, amerre csak akarja. Azonban a túlzott magabiztossága végleg kihozta a sodrából Shai-t.

-Neked meg azt kéne az eszedbe vésni, hogy nálam van a videó!

Stuntman Bill

Eszméletlenül édes ez a videó! *-* Tipikus Bill megmozdulás az elején... Persze, h nem jön össze neki elsőre :DD Tom hangja viszont még mindig eszméletlenül szexi *-* 
Az elején azt hittem, h nagy fos lesz ez az app és max. hetente felkerül egy-egy kép, ami semmit nem árul el, de kezdem megszeretni ezt az alkalmazást... :D

A résszel kapcsolatban meg, tudom, h nagyon elhanyagoltalak titeket mostanában, és mentségem sincs rá, hiszen egész sokat voltam itthon mostanában és igazából már kész is van, de nem tudom... Valahogy kicsit kisiklottam az írás terén. Mindkét sztorim a végéhez közeledik nagyon és a befejezések sosem mentek jól nekem.
De ma teljesen egyedül vagyok itthon, szóval van időm és lehetőségem merengeni kicsit a sztorin :D és ma vagy holnap mindenféleképpen felteszem a részt! :) Csak kell egy kis idő, amíg eldöntöm, h mit szeretnék kihozni belőle.

xoxo, Strawberry

60. rész - Little dirty messages

Hali! :D 
Hoztam egy extra hosszú részt :D Remélem ez már tetszeni fog, és kicsit több komit kapok :)

-Hey baby - duruzsolta a telefonba kellemes, mély hangján a gitáros.

-Tom! - kiáltott fel vidáman Rachelle, majd elnevette magát a heves reakcióján és rögtön komorabbra váltott. - Nem hívtál.

-Igen, tudom... - Tom megforgatta a szemeit buta válaszára, majd gyorsan kijavította magát. - Ne haragudj, Rach, de hosszú volt az út... teljesen kidőltem, amint megérkeztünk.

-Baj van, Tom? - kérdezte egészen más hangnemben Rachelle.

Furcsa volt neki a gitáros és a meséje a fáradtságáról. Pontosan tudta, hogy Tom amikor csak teheti átbulizza az első éjszakát, bármennyire is fáradt, hiszen a rémálmai miatt úgyse tudna rendesen aludni.

-Nincs semmi - hazudta Tom, miközben összeszorította a szemeit. Utált azoknak az embereknek hazudni, akik közel álltak hozzá. Ezért is igyekezett minél gyorsabban elterelni a témát. - Hiányzol.

-Te is nekem - sóhajtott Rachelle, majd suttogni kezdett. - De most épp az ingatlan ügynökkel találkozom, nem igazán alkalmas a telefonszex - nevetett fel.

-Uhm... pedig már a hangodtól is teljesen kikészülök - vigyorodott el Tom. - Legalább azt mond el, hogy mi van rajtad - kérlelte nevetve. - Ne! Inkább azt mond, hogy mi van a ruha alatt...

-Hm... tudod, van az a kis csipkés tangám...

-Igen, emlékszem... - nyelt egy nagyot Tom.

-Na, most nem az van rajtam - kacagott Rach, majd ismét suttogni kezdett. - Sőt... semmi sincs rajtam.

-Tessék? - nyögte kábultan a gitáros.

Rachelle felnevetett.

-De sajnos nem vagy itt, hogy meggyőződj róla. És egy darabig még nem is leszel, ha jól tudom. Kár... pedig...

-Ne! Ne is folytasd! - kiáltott fel nevetve Tom, majd komolyabbra fordította a szót. - Sajnálom, hogy csak úgy eltűntem... Hiányzol, baby.

-Ne is próbálkozz, nem lesz telefonszex - kacagott Rachelle.

-Komolyan gondoltam.

Rachelle hosszú másodpercekig nem mondott semmit. Jól esett neki, amit Tom mondott, de sosem gondolta volna, hogy a gitáros egyszer tényleg kimondja, hogy hiányzik neki. Nem tudta, hogy reagáljon erre és a lehető legrosszabb formában jött ki.

-Te is hiányzol, Tom - sóhajtott egy nagyot. - És... igazából jó lenne beszélnünk, ha visszajöttél. Mármint, semmi komoly, csak... De, basszus, nagyon is komoly! Szóval, nem tudom, hogy vagy vele, de szerintem most is jóval több van köztünk, mint ahogy megbeszéltük és ez... nem is olyan rossz.

-Szerintem sem rossz - nyögte megkönnyebbülten Tom. Egy pillanatra megijedt, hogy Rachelle lefejezi őt a meggondolatlan vallomása miatt vagy ami még rosszabb, hogy a lány azért akar vele beszélni, mert már mindenről tud.

-Újrakezdés?

-Mi? Vagyis... úgy érted, kezdjük előlről? Újra járjunk...? - habogott Tom.

-Igen. Vagy te... nem...?

-De! - vágta rá meggondolatlanul Tom. - Már az elejétől kezdve, azt hittem, tudod...

Rachelle majdnem felsikított örömében, de az ingatlanügynök éppen akkor lépett ki a kocsijából, ezért gyorsan rendezte a vonásait és visszafojtott mindenféle érzelem kitörést.

-Figyelj, most rohannom kell, de... Nem akarlak lerázni, tényleg nagyon örülök ennek! - tette hozzá gyorsan. - Szóval, mikor jössz haza? Jobb lenne ezt élőben megbeszélni.

-Öhm... Kb. egy hét múlva - temette az arcát a kezeibe Tom.

-Ohh, az sokára van - szomorodott el kissé Rachelle, majd a középkorú nőre pillanatva észbe kapott és rövidre fogta a beszélgetést. - Na mindegy, addigra talán már az új lakásomban találkozhatunk! Megadom a címet, ha összejön, de biztos beszélünk még a héten... Puszi! - tette is le.

-Elnézést, csak a... barátom hívott - mosolyodott el halványan a "barátom" szót kiejtve. - Rachelle Scholz - nyújtotta a kezét a nőnek.

-Angela Hoffmann - pillantott rá barátságosan. - Menjünk is be, sok helyet kell még megnéznünk ma.

***

Tom teljesen magába roskadva huppant le az ágyára. Nem értette magát, hogy miért mondta ezeket Rachelle-nek... Mármint, tényleg így gondolta és tényleg örült volna mostmár egy normális kapcsolatnak, főleg, hogy végre Rach kezdeményezett, de jelenleg ez csak megbonyolított mindent.
Egy utolsó szemétnek érezte magát, amiért úgy beszélt Rachelle-lel, mintha a tegnap este meg sem történt volna és mintha nem épp a karrierje tönkretételére készülne.

-Elmondod végre, hogy mi a picsa történt veled? - sétált ki a fürdőszobából Bill, miközben a hotel törölközőjével szárítgatta nedves haját.

-Van nálad fű? - ült fel reménykedve Tom, mit sem törődve öccse kérdésével.

Bill meglepetten nézett rá, majd ledobta a törölközőt az ágyra és megvonta a vállát.

-Tudod, hogy egész Amszterdam a bőröndömben van, de minek az most? Egy óra múlva interjúnk lesz - magyarázta szigorúan, de közben már elő is vett egy kis fém dobozt az említett bőröndből és lehuppant testvére mellé. Elég volt rá néznie és tudta, hogy bátyja nagyon nagy bajban van.

-Addigra összeszedem magam - vonta meg a vállát, majd kivette Bill kezéből a dobozt és neki állt egy jó nagy adagot tekerni magának. - Igazából, azt is leszarom, ha nem... Te is kérsz?

Bill bólintott. Úgy érezte, neki is szüksége lesz rá, ha végig akarja hallgatni Tom történetét.

***

-Jézusom! Ezt el kell mondanod Rachelle-nek! - kiáltott fel Bill olyan hévvel, hogy majdnem leesett az ágyról. - Lehet, hogy ő is egy kis picsa, de basszus... ez azért durva! Shai tuti bedrogozott téged.

-Mert mi most nem azt csináljuk? - nevetett fel furán Tom, majd egy utolsót szívott a cigijéből és elnyomta a hamutálban.

-Ez csak fű - legyintett Bill. - És te kérted, nem Shai tömte beléd!

-Nézd, nem tudom mi történt. Nem emlékszem szinte semmire, az is lehet, hogy csak kurvára kiütöttem magam... De nem is ez a lényeg. Shai csinált egy videót, amit soha senki nem láthat!

-És ezt mégis, hogy a picsába fogod kivitelezni? Nem nálad van a videó - okoskodott Bill.

-Igen, ezért vagyok kurva nagy szarban... Egyelőre nem tudok mit csinálni, csak megteszem, amire Shai kért és remélem, hogy tényleg tartja a száját.

-Srácok, indulunk! - nyitott be futtában David, majd látva az ágyon heverésző, félkész ikreket megtorpant. - Bassza meg, itt harapni lehet a fű szagot! Kész ópiumbarlanggá változtattátok a szobát, bassza meg! Ezerszer mondtam már, hogy műsor előtt ne tépjetek be, a kurva életbe! 5 percetek van rá, hogy összeszedjétek magatokat és kinyissatok minden ablakot! Lent találkozunk - vetette oda nagyot sóhajtva, majd kisietett az "ópiumbarlangból".

Bill és Tom egymásra néztek, majd elnevették magukat és lekászálódtak az ágyról.

-Ez kemény menet lesz... - vigyorgott Bill, miközben felkapott néhány nyakláncot a földről és sietve magára akasztotta őket.

***

Egy héttel később

Rachelle izgatottan nyitotta ki vadonatúj lakásának ajtaját. Ahogy remélte, Tom állt vele szemben, lazán az ajtófélfának dőlve, egy piros, kigombolt ingben, alatta egy fehér, izmait kiemelő pólóval és egy világos farmerben. Fél arcát egy fekete napszemüveg takarta, de ajkai eszméletlenül csábos mosolyora húzódtak, ahogy meglátta a lányt. Rachelle nem is bírta tovább visszafogni magát, köszönés nélkül letámadta a gitárost.

-Ennyire hiányoztam? - nevetett fel a csók után Tom.

Napszemüvegét feltolta a fejére, majd kezeit visszacsúsztatta Rachelle fenekére és mosolyogva fürkészte a lány arcát.

-Mondhatnám, hogy igen, de félek, hogy nem fog beférni az arcod - vigyorodott el szemtelenül. - Amúgy, be vagy szívva?

-Nem, miért? Úgy nézek ki? - nevette el magát Tom.

-Nem, csak fű szagot érzek - hajolt hozzá közelebb.

-Ja... khm... durva éjszakám volt - mosolyodott el kínosan a gitáros. - A koncert után volt egy party... aztán onnan egyből a reptérre mentünk és én meg jöttem hozzád - vallotta be kelletlenül a féligazságot Tom. A helyzet valójában az volt, hogy totálisan kiakadt Shai állandó zaklatásától és egész héten füvezett, nem csak tegnap este.

-Rossz fiú vagy... - kacsintott rá Rachelle, majd az ingénél fogva behúzta a házba. - Mit szólnál egy közös, józanító fürdéshez?

Tom meglepetten pislogott a lányra. Azt hitte, mérges lesz, amiért nem hívta egész héten és hogy most is ilyen állapotban jött el hozzá. Nem tudta, hogy áll Rachelle a fű-témához, mert sosem említette neki, hogy néha egy-egy koncert után, rock sztárokhoz méltóan elszívnak néhány jointot... De ezek szerint Rach pontosan tudta, hogy mi folyik a backstage-ben, sőt, talán tapasztalta is amikor nekik dolgozott és úgy tűnt, abszolút nem izgatja.

-Egész héten erre vártam - vigyorodott el végül Tom.

-Gyere, majd később körbevezetlek - fogta meg a kezét Rachelle és izgatottan a fürdő felé kezdte húzni.

A hatalmas kádban már gőzölgött a habos víz és a szélére ki volt készítve egy üveg behűtött pezsgő. Tom elvigyorodott, ahogy belépett. Máris megérte, hogy először ide jött és nem haza.

-Mire vársz? Vetkőzz! - szólt rá nevetve Rachelle, miközben egy elegáns mozdulattal megszabadult a felsőjétől.

Nem kellett kétszer mondania, Tom is villámgyorsan ledobálta a ruháit és Rachelle-t az ölébe húzva beült a kádba. Rachelle töltött maguknak egy-egy pohár pezsgőt, majd miután koccintottak, szabad kezével átkarolta a gitáros nyakát és teljesen a mellkasához simult.

-Hiányoztál - sóhajtotta a szemébe nézve.

-Te is - simított végig a lány oldalán.

Rachelle egészen beleremegett a mozdulatsorba és a mellkasát kidomborítva még közelebb bújt Tomhoz. A gitáros az ajkába harapott, majd inkább még egyet kortyolt a pezsgőjéből, de amikor Rachelle fészkelődni kezdett az ölében, majdnem félrenyelt.

-Most már kezdem érezni, mennyire hiányoztam - kacagott Rachelle, majd Tom nyakához hajolt, hogy lassan végigcsókolgassa.

Tom ismét kezdte kényelmetlenül érezni magát, akárcsak a telefonbeszélgetésük után. Szörnyű bűntudata lett, hogy Rachelle itt körbeugrálja őt, miközben egy hete Shai-jal félrekefélt...

-Hé, várj, mit csinálsz? - nyögte esetlenül Tom, miközben megpróbált felülni, anélkül, hogy Rachelle leesne róla.

-Csak lazíts! - vette ki a poharat a kezéből Rachelle, majd a mellkasánál fogva visszanyomta Tomot az előző helyzetébe és ismét a nyakának esett. - Egy hete várok már erre, nem fogadok el semmilyen kifogást.

Tom jól esően sóhajtva becsukta a szemeit és igyekezett minden bűntudattal kapcsolatos gondolatot kizárni a fejéből. Hiszen ideje lenne hozzászoknia, hogy ezentúl együtt kell élnie ezzel az érzéssel.

-Ne aggódj, nincs semmilyen kifogásom - dünnyögte Tom, miközben kezeit Rachelle fenekére csúsztatta.

-Helyes - mosolyodott el Rachelle, majd ajkait lassan egyre lejjebb és lejjebb vezette Tom felsőtestén...

***

-Meddig maradhatsz? - cirógatta a hasát Rachelle.

Tom jól esően felmordult, majd kinyitotta a szemeit és felé fordult.

-Ma már nincs semmi dolgom - mosolyodott el.

-Akkor itt maradsz?

-Ha nem dobsz ki - nevetett fel Tom.

-Szuper! - élénkült fel Rachelle, majd lekászálódott az ágyról és bement a fürdőbe, hogy magára kapja a fehérneműjét meg Tom ingjét. - Amúgy is beszélnünk kéne - ment vissza a szobába, majd odaadta Tomnak a boxerét.

A gitáros gyorsan belebújt, majd nagy szemekkel nézett végig Rachelle-en. Eszméletlenül szexi volt abban a falatnyi fehérneműben és az ingjében. Alig bírta levenni a szemeit a hosszú, napbarnított lábairól és a feszes melleiről...

-Hahó, itt vagy még? - huppant le mellé nevetve Rachelle.

-Persze, bocs, csak... - kapta fel a fejét Tom, majd elharapta a mondatot és elmosolyodott. - Miről akartál beszélni? - nyelt egy nagyot, ahogy eszébe jutott Rach komoly hangsúlya.

Minden egyes ilyen mondatra ijedten összerezdült és akaratlanul is az jutott eszébe, hogy Rachelle biztos látta a videót.

-Hát rólunk - túrt a hajába mosolyogva.

Tom megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.

-Szóval... akkor most újra járunk? - kérdezett rá.

-Ha te is szeretnéd - karolta át a nyakát Rachelle.

-Azt hiszem, ez egyértelmű - csókolta meg lágyan.

-De ugye tisztában vagy vele, hogy ha velem akarsz lenni, akkor az azt is jelenti, hogy csak és kizárólag velem kefélsz?

Tom nagyot nyelve bólintott.

-Komolyan beszélek, Tom! Most már egy igazi kapcsolatot akarok és ha nem bírsz meg lenni az egyéjszakás kalandjaid meg az ilyen-olyan "véletlenül megtörtént" dolgaid nélkül, akkor inkább most mondd meg!

-Nyugi, már évek óta nem viszek fel magamhoz gruppiekat - vigyorodott el Tom. - Nekem csak te kellesz, oké?

Bármennyire is komolyan gondolta, szörnyen érezte magát amiért ezt mondta. Úgy érezte, hogy máris becsapta Rachelle-t.

-Akkor azt hiszem, hogy nem doblak még ki - mosolyodott el Rachelle.

-Ez kedves - vigyorodott el Tom, majd hátra dőlt az ágyon. - Segítsek majd áthozni a cuccaidat? - nézett körbe az üres szobában.

-Nem lesz rá szükség, kidobtam szinte mindent. Tudod, új lakás, új bútorok, új minden... Meg amúgy is egy csomó ruhát kaptam a modellkedések miatt. De azért köszi - adott egy puszit Tom hasára.

A gitáros nevetve felült, de a fejében csak egyetlen nyomasztó gondolat járt: sürgősen el kell kezdenie megvalósítani Shai kérését, különben ennek az egésznek annyi.

-Kiülsz az erkélyre cigizni velem meg Jack-kel? - jött vissza a konyhából mosolyogva Rachelle, kezében egy üveg Jack Daniel's-zel.

-Persze.

Tom vigyorogva lekászálódott az ágyról, majd felkapta a földről a nadrágját, hogy kivegyen belőle egy doboz cigit, aztán elindult az erkély felé.

-Hé, kapj fel valamit, nem akarom, hogy a szomszédok rajtad élvezkedjenek - ölelte át hátulról Rachelle.

-Rajtad van az ingem - fordult hátra vigyorogva Tom.

-Levehetném, de sajnos nincs rajtam melltartó... - súgta a gitáros fülébe.

Tom felnevetett, majd egy gyors csók után besietett a fürdőbe, hogy felvegye az ott hagyott fehér pólóját, aztán utána ment az erkélyre. Rachelle a kanapén feküdt, lábait, pedig felrakta a korlátra és éppen azon ügyeskedett, hogy ebből a pózból öntse ki két pohárba a Jack Daniel's-t.

-Nekem fel kell vennem a pólóm, de te mutogathatod a feneked a szomszédoknak, hm? - huppant le mellé vigyorogva Tom.

-Van rajtam bugyi - vonta meg a vállait ártatlanul Rachelle, majd Tom vállához dőlt és a kezébe adta az egyik poharat.

-A pasik mászkálhatnak félmeztelenül, de láttál már csajt bugyiban rohangálni az utcán? - pillantott rá kihívóan Tom.

-Fehérnemű modell vagyok. Szerintem engem az emberek többször látnak bugyiban, mint nadrágban - kacagott Rachelle.

-Egy-null - ismerte el Tom.

-Azt hittem, szexinek tartod.

Rachelle megfordult és átrakta fedetlen lábait Tom ölébe. Tudta, hogy - a mellek után - ez a gitáros gyengepontja. Imádta, ha egy lánynak hosszú, formás lábai vannak és nem fél megmutatni ezt.

-Az is, de nem a szomszédoknak - simított végig a combján Tom, egészen a fehérnemű vonaláig és tovább is ment volna, ha Rachelle nem csap a kezére.

-Fehérnemű modell vagyok, nem pornósztár - bökött a fejével mosolyogva a szemben lévő ház erkélyén kukucskáló kíváncsi férfire.

Tom felnevetett, majd kivett egy szál cigit a dobozból, megkínálta Rachelle-t is és rágyújtottak. Egy darabig csak némán cigiztek és lassan kortyolgatták a Jack Daniel's-t. Rachelle a kapcsolatukon gondolkodott, Tom, pedig azon, hogy mégis hogy beszélje le őt a modellkedésről. Hiszen ha önszántából lép ki, akkor nem bántja meg Rachelle-t, de teljesítette a feladatát és Shai nem fogja megmutatni a videót senkinek.

-Tudod, azon gondolkodtam mostanában, hogy mi van az ügyvéd dologgal? - kérdezte hirtelen Tom.

-Pff, mi lenne? A törvények fele már halványan se dereng... Felejtős ez az egész.

-De... azt mondtad nekem még a stúdióban, hogy saját irodát akarsz. Most meg van hozzá a pénzed, miért nem kezdesz bele újból?

-Tom, ez nem ilyen egyszerű. Nem nyithatok csak úgy egy irodát. Ahhoz kellenek kapcsolatok, meg...

-Nekem vannak kapcsolataim - szakította félbe. - Rengeteg ügyvédet ismerek és David is biztos segítene. Ő tényleg mindenkit ismer.

-És ezt eddig miért nem mondtad, cseszd meg?! - vágta oldalba Rachelle, majd elnevette magát. - Lényegtelen... Ki akarna egy irodában papírmunkázni, ha helyette szupermodell is lehet? Egy két órás fotózással többet keresek, mint ügyvédként egy hét alatt.

-De ügyvédként... - ellenkezett Tom, azonban most Rachelle szakította félbe.

-Mi az, nem tetszik, hogy modellkedem?

-Mi? Nem! Nem erről van szó, csak...

-Zavar, hogy fehérneműben fotóznak, Tom? - ült át az ölébe vigyorogva Rachelle.

A gitáros úgy döntött, hogy jobb lesz taktikát váltania, ezért megadóan sóhajtott egy nagyot.

-Jó... igen, kurvára zavar, hogy az összes haverom rád veri ki!

-Jézusom! Ez komoly? Tényleg rám verik ki? - kacagott Rachelle.

-Kicsit sem zavar? - pillantott rá furán Tom. - Mert nekem elég szar... Tökre, mintha rajtam kívül lenne még egy csomó pasid... Mindenki ismer, mindenki azt hajtogatja, hogy milyen szexi vagy, mintha ők látnának téged ruha nélkül minden nap... - magyarázta kicsit rá játszva Tom, de az asztalon rezgő telefonja megzavarta.

Kinyúlt az Iphone-jáért, majd gyanutlanul megnyitotta a rejtett számról küldött videóüzenetet. Tomnak egy pillanatra megállt a szíve és egy nagyon kellemetlen deja vu érzése támadt. Az újabb 30 másodpercnyi részlet a teljes videójukból max hangerőn üvöltött, teljesen félreérthetetlenül és mire Tom észbe kapva kikapcsolta, már késő volt.

-Ez mi volt? - nevetett Rachelle, aki csak a hangokra kapta fel a fejét.

-Csak... az egyik idióta haverom szórakozik - legyintett a torkában dobogó szívvel Tom.

Folyt. Köv.

59. rész - Kényszer alku

Halii! :)
Nagyon-nagyon szégyellem magam a hosszú kihagyásért, de nem tudok mást mondani, mint hogy sajnálom. Nem is ígérem, hogy a jövőben sűrűn lesznek részek, de igyekszem. :) Remélem, hogy ez azért kárpótol titeket egy kicsit. :)

Tom hosszú perceken keresztül csak értetlenül meredt a telefonjára, majd hirtelen őrült gyorsasággal kezdte írni a választ. Annyira kétségbeesetten az sms-re koncentrált, hogy észre se vette a stewardess-t, aki már egy ideje neki magyarázott, a fülében üvöltő zenétől, pedig egyetlen szót sem hallott.

-Uram, kérem kapcsolja ki a telefonját! - szólította meg sokadjára, most már türelmetlenebb hangon, de Tom továbbra sem reagált.

-Kérem, uram, nagyon fontos lenne, hogy... - kezdett bele ismét a nő, de Bill megelégelve a dolgot, egyetlen mozdulattal kirántotta testvére füléből a fülhallgatót és dühösen oldalba bökte.

-Kapcsold már ki azt a szart!

-Mi? - kapta fel a fejét Tom, majd amikor tekintete a türelmét vesztett stewardess-re tévedt, rögtön észbe kapott. - De nagyon fontos sms-t vá...

-Tedd már el! - szakította félbe Bill. - Ha miattad fogunk lezuhanni, én esküszöm, hogy a túlvilágon is kinyírlak! - magyarázta dühösen, miközben egy kisebb birkózás után sikerült megkaparintania Tom mobilját és úgy ahogy volt, kikapcsolta.

Tom fejbe vágta Billt, majd idegesen kiabálni kezdett vele és élete legfontosabb sms-éről magyarázott, de az öccse már nem akarta végighallgatni, szépen visszadugta a fülhallgatókat Tom fülébe és tüntelőleg a másik oldalán ülő Georg-dzsal kezdett beszélgetni. Tom végül nagyot sóhajtva belátta, hogy a válaszig legalább 16 órát kell várnia... 16 eszméletlenül hosszú órát.

***

Tom úgy érezte, élete leghosszabb repülőútján van túl. Minden egyes másodperc kínkeserves szenvedés volt számára és nem egyszer eljátszott a gondolattal, hogy titokban visszaszerzi és bekapcsolja a telefonját, majd megnézi Shai válaszát az értetlenkedő sms-ére.
Végül amikor a gép végre leszállt, Tom kikapta öccse kezéből a mobilját és őrült módjára kapcsolta vissza a telefont.

-Gyerünk már! - motyogta idegesen, miközben az új hálózat megtalálására várt.

Időközben már a reptér várótermében voltak, a los angeles-i forgatag kellős közepén és Bill megállás nélkül fecsegett mellette, de Tom figyelmét csak a kijelzőn felbukkanó jelzés tudta lekötni. Azonnal megnyitotta az új üzenetét és mohón olvasni kezdte.

Premier előtti vetítés csak neked! ;D - ennyiből és egy linkből állt az üzenet, amit Shai küldött válaszként Tom - a tegnap estével kapcsolatos - kérdésekkel teli sms-ére.

A gitáros nem lett sokkal okosabb az egysoros üzenettől, ezért megnyitotta a linket is, ami egy Shai által feltöltött videóhoz vezette. Gondolkodás nélkül elindította, de az első másodpercekben máris sokkot kapott. Csupán 30 másodperc volt, de az mindent elmondott... Ő, Shai, egy franciaágy és hangos, kéjes nyögések...

-Ne már, hogy pornót nézel itt a reptéren! - kacagott Bill, mikor meghallotta a videó hangjait, majd Tom telefonja fölé hajolt volna, hogy megnézze mit csinál a testvére, de Tom gyorsan kapcsolt és kilépett mindenből, mielőtt az öccse felismerte volna, hogy bizony Tom Kaulitz a pornófilm főszereplője.

-Semmi közöd a dolgaimhoz! - vetette oda bunkón, majd a mobilját zsebre vágva ott hagyta az értetlenül pislogó Billt.

Tom, úgy érezte, hogy a feje kettéhasad. Nem akarta elhinni, amit látott. Tényleg... komolyan... halálosan komolyan lefeküdt Shai-jal?! Vagy ez csak valami rossz vicc?!
Meg kellett támaszkodnia a mosdó falában, hogy el ne dőljön. Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy Shai így átverte őt.
Hirtelen újra előkapta a mobilját és ismét megnyitotta a videót. Először meggyőződött róla, hogy valóban csak ő (illetve aki a link birtokában van) láthatja-e a videót, majd végignézte mind a 30 másodpercet, alaposan vizsgálgatva magát, abban reménykedve, hogy az ott mégsem ő és Shai csak szórakozik vele, de sajnos csalódnia kellett. Nagyon is ő szerepelt a videón.

Mit akarsz tőlem?! - írta meg villámgyorsan a kétségbeesett választ Tom.

Eközben az egyik testőre aggódva dörömbölni kezdett az ajtón.

-Tom, minden rendben? - kiabált be hozzá.

-Persze... csak... - válaszolt elbizonytalanodva. Fogalma sem volt, hogy hirtelen mit mondjon, ráadásul a háta közepére sem hiányzott most ez az egész. - Nincs semmi, a picsába is! - kiáltott fel végül dühösen, majd indulatosan kicsapta az ajtót és magára hagyva az értetlenkedő testőrét, elindult vissza a többiek felé.

Hívj fel, ha egyedül leszel, nagyfiú! ;) - jött a következő üzenet Shai-tól, Tom pedig nagyot sóhajtva süppedt a fekete Hummer bőrülésébe. Arcát egy pillanatra a kezeibe temette, majd még mielőtt Bill bármit is észrevett volna rajta, arcára egy hatalmas műmosolyt varázsolt. Egyetlen vágya az volt, hogy végre egyedül lehessen a hotel szobájában és megtudja végre, hogy mi a fene történt tegnap este...

***

Rachelle-nek hosszú idő óta először, az egész napja szabad volt. Azonban most mégsem örült annyira ennek, mint ahogy azt gondolta, ugyanis így a kelleténél több időt töltött azzal, hogy azon rágódjon, miért nem hívja őt Tom.
A gitáros már egy teljes napja elment, ráadásul az előző esti találkozót is lemondta mindenféle magyarázat nélkül. Rachelle kezdett aggódni, de mint mindig, a büszkesége most is erősebb volt annál, hogy ő keresse Tomot...
Végül délután belefáradt a várakozásba és elhatározta, hogy inkább valami hasznos dologot fog csinálni. Ez a nap például tökéletesnek tűnt egy új lakás kereséséhez.

-Rach, én átugrom... Hova mész? - nézett meglepetten nővérére Lucas az ajtóból.

-Túlzás? - vizsgálgatta túlságosan is elegáns ruháját a tükörben szájhúzva. - Igen, talán tényleg kicsit sok...

-Hova mész? - ismételte meg a kérdést Lucas.

-Megnézek néhány lakást - magyarázta Rachelle, miközben kibújt a ruhájából és derékig elmerült a szekrényében. - Nem férnek el a cuccaim, ráadásul már ez az egész olyan... nem méltó hozzám. Valami olyat akarok, ami egy szupermodellhez illik.

Lucas elnevette magát, majd a nővére mellé lépett és kivett néhány ruhát a szekrényből.

-Először is, már megint játszod a sznobot. Másodszor, ezt vedd fel. Harmadszor, pedig olyat válassz, amiben király házibulikat lehet tartani - kacsintott rá Lucas. - Amúgy csak azért jöttem, hogy szóljak, átmegyek Shai-hoz. Fura volt tegnap este... lerázott.

-Shai akkor lenne fura, ha nem rázott volna le - legyintett Rachelle. - Inkább Tom viselkedett hülyén... csak úgy lemondta a vacsoránkat!

Alig, hogy Rachelle kimondta, mindkettőjüknek összeállt a kép.

-Gondolod, hogy Shai és Tom... - kezdett bele óvatosan Lucas, de Rachelle egy pillantásával elhallgattata.

-Ugyan, ez baromság. Különben is, Tom azt mondta, éjjel utazik - magyarázta Rachelle, bár inkább úgy érezte, saját magát győzködi és nem Lucas-t.

***

-Gondolom, nem akarod, hogy ezt Rachelle megtudja - duruzsolta csevegő hangnemben a telefonba Shai.

-Na jó... mi a picsát akarsz tőlem?! - kérdezte már vagy ötödjére Tom, majd idegesen lehuppant az ágyára.

-Türelmetlen vagy - nevetett fel Shai. - De se baj... igazából már én is alig várom a válaszod.

-A lényeget...

-Alkut ajánlok. Én megtartom a kis titkunkat, ha te cserébe elintézed, hogy Rachelle hirtelen jött karrierje hirtelen el is szálljon...

-Mi van?! - hördült fel Tom. - Milyen idióta alku ez? És mégis mi a szart gondolsz, ki vagyok én?! Hogy a picsába tudnám ezt elintézni?

Shai halkan kuncogott, majd komolyságot erőltetve magára valászolt.

-Aranyos vagy, nagy Tom Kaulitz, hogy így lebecsülöd önmagad, de hidd el, megbirkózol a feladattal. Főleg, ha nem akarsz netes pornósztár lenni.

-Elfelejted, hogy velem együtt te is bekerülsz a szakmába - hangsúlyozta ki megvetően az utolsó szót.

-És szerinted ez engem érdekel? Hidd el, csúnyább dolgokba is keveredtem már, az én híremnek ez semmit nem árt - blöffölt magabiztosan Shai.

Tom nagyot sóhajtva dőlt hátra az ágyon és néhány másodpercig elgondolkodva bámulta a kristály csillárt. Még egyszer átgondolta Shai ajánlatát, de most sem talált benne értelmet. Biztos volt benne, hogy valami más is van a háttérben, a lány valamit elhallgat, de képtelen volt rájönni, hogy mi az. Pedig Shai most először nem játszadozott. Ő valóban csak Rachelle bukását akarta, hogy minden olyan legyen, mint régen... hogy ő legyen a gazdag, a sikeres, és Rachelle legyen csak egyszerűen Rachelle. De Tom ezt nem érthette.

-Akkor sem értem - válaszolt végül Tom. - Mégis, hogy tegyem tönkre Rachelle karrierjét? Meg miért pont én? Basszus... Rachelle a barátnőm! - És sosem tennék vele ilyet, hiszen szeretem! - tette hozzá magában.

-Rachelle nem a barátnőd, csak az ágyasod... Azért ennyire ne keverjük a dolgokat - mondta megvetően Shai. - És hogy miért pont te? Mert így izgalmas a játék - nevette el magát Shai. - De nem, komolyan... gondolj bele. Az a te nagy problémád, hogy nem tudod, Rachelle vajon azért kapja-e a munkáit, mert tehetséges vagy mert lefekszik minden főnökével... nem tudod, hogy mennyire szeret téged igazán, vagy hogy mi motiválja veled kapcsolatban. De ha Rachelle-nek nem marad semmije, csak te, mert persze nem fogja megtudni, hogy mi volt küztünk és hogy te állsz a kirúgása mögött, akkor kiderül, hogy mit is érez irántad valójában. Így te is jól jársz.

-És ha nem megyek bele? Felteszed a videót a netre?

-És Rachelle már nem fog megbocsátani neked egy újabb balhét. Főleg nem, ha én vagyok melletted a címlapon.

-Soha, senki nem láthatja ezt a videót, oké?!

-Ezekszerint megegyeztünk? - vidult fel Shai.

-Van más választásom? - kérdezte keserűen Tom.

Folyt. Köv.

###

Hali! :)

Egy kis infó rólam és a részekről itt: http://juststrawberry.blog.neon.hu/

58. rész - Homályos este

Hali!
Köszönöm szépen mindenkinek a komikat! :) <3 Ez most egy kicsit rövidebb rész lett, mint szokott, de ez csak egy kis átkötő rész, a következő hosszabb lesz. :) És igen, sietek vele. :D Bár a hétvégén nem leszek itthon, de vasárnap este, esetleg hétfőn megpróbálok írni.

Másnap reggel Tom hangos dörömbölésre ébredt. Amikor kinyitotta a szemeit hirtelen azt sem tudta hol van és alig bírt megmozdulni. Úgy érezte magát, mint akit szétvertek az éjjel. Azonban itt jött a következő probléma. Fogalma sem volt, mit csinált valójában tegnap este. Nem emlékezett semmire. A legutolsó emlékképe, hogy Shai-jal beszélget, aztán kimegy a bárból... vagy nem? Tom a kezeibe temette az arcát, miközben lassan felült az ágyban. Teljesen össze volt zavarodva. Eközben a dörömbölés tovább folytatódott, majd végül Bill szinte szó szerint berontott, nyilván mivel nem kapott választ.

-Ajánlom, hogy össze legyél pakolva, mert ha nem leszünk 20 perc múlva a reptéren, ÉN foglak kinyírni! - hadarta dühösen Bill, miközben a Tom szekrénye előtt heverő, félig nyitott bőröndhöz sétált. - Jézusom... te mikor szellőztettél utoljára?! Ennél még a nagyinál is jobb szag van... - magyarázott, miközben becipzározta Tom bőröndjét, majd véletlenül a bátyjára pillantott és még levegőt is elfelejtett venni. - Te-jó-ég! Veled meg mi a szar történt?!

-Hagyjál már, Bill... - nyögte ki hosszas küszködések után Tom, miközben erősen koncentrált arra, hogy ki tudjon kászálódni az ágyból.

-Na jó... Mi a picsát csináltál te tegnap este?! - állt meg előtte csípőre tett kezekkel Bill, mintha nem is hallotta volna testvére előző mondatát.

-Nem tudom! - csapott a takaróra dühösen Tom, legalábbis amennyire telt tőle, majd kissé bizonytalan mozdulatokkal, de kikászálódott az ágyból. - Csak húzz ki a szobámból...

-De indulnunk kell te barom! - üvöltött rá Bill, mire Tom csak összeráncolta a homlokát és megtámaszkodott a falnál, hogy ne dőljön el.

-Mi? Hova? - nyögte kétségbeesetten a gitáros. Hirtelen semmi sem állt össze a fejében.

-Baszd meg Tom, te még mindig seggrészeg vagy! - kiáltott fel Bill, majd dühösen kirángatott a szekrényből néhány ruhadarabot és a testvére kezébe nyomta. - Öltözz fel te majom, aztán menjünk. De kurvára siess, ne is zuhanyozz inkább, majd a hotelben... - hadarta Bill, de miután kicsit közelebb hajolt Tomhoz, meggondolta magát. - Fuhh baszki, inkább húzzál fürdeni! Olyan kocsma szagod van, hogy mindjárt behányok - fintorodott el Bill, majd belökdöste a még mindig kómás Tomot a fürdőbe.

***
Rachelle szomorúan pillantott a telefonjára. Tom még mindig nem kereste őt, pedig már elvileg ébren kell, hogy legyen. Végül észbe kapott és bármennyire is hiányzott neki a gitáros, elhesegette a fejéből ezeket a gondolatokat és igyekezett újból a magabiztos, határozott énjét elővenni, a nyafogós kislányt pedig jó mélyen eltemetni.
Úgy döntött, hogy inkább kihasználja az időt, amíg kicsit egyedül lehet és a munkájára sem kell koncentrálnia és inkább elmegy a konditerembe edzeni egy kicsit, aztán pedig benéz néhány üzletbe.
Fél óra múlva már indulásra készen állt, amikor megcsörrent a telefonja. Rachelle azonnal utána kapott, de sajnos a kijelzőn csak a menedzserének a neve villogott, azonban egy csalódott sóhaj után mégis felvette.

Rachelle hatalmasat sikított, majd ledobta a telefonját az ágyra és szinte szó szerint kirohant a nappaliba.

-Lucas! Nem fogod elhinni! A La Perla szerződést ajánlott nekem! - visította boldogan.

-Ez tök jó! - ölelte át nővérét. - De mi az a La Perla? - kérdezte röhögve Lucas.

***
Másfél óra múlva Tom már tisztán, átöltözve és valamivel józanabbul ült repülőgépen. Azonban még mindig nem emlékezett semmire. Csupán sejtette, hogy Shai-nak köze van a dolgokhoz és nem az alkohol miatt esett ki az este...
Gondterhelten hátradőlt az ülésben, bedugta a fülhallgatót a fülébe és úgy döntött, hogy amíg le nem szállnak, senki és semmi nem zavarhatja meg az alvásban. Nem akart sem gondolkodni, sem beszélgetni, de még csak ébren lenni sem.
Azonban egy másodperccel azután, hogy bemondták, "kapcsolják ki a mobiltelefonjaikat", Tom mobilja rezegni kezdett a zsebében, ő pedig gyorsan megnyitotta az sms-t.

Jó reggeeelt napfény! Milyen volt az ébredés? ;D Biztos nem jobb, mint az este. Kár, hogy nem emlékszel semmire. Idővel talán eszedbe jut, ha meg nem, akkor segítek egy kicsit... ;) Jó utat! Remélem hamar összefutunk és újra bebizonyítod miért is vagy te a nőfaló! xoxo, Shai
Ja, és azt hiszem nálad hagytam a melltartómat... Ha haza értél hozd át légyszí'!

Folyt. Köv.

57. rész - Tom és Shai titkos szövetsége

Tomnak egészen deja vu érzése támadt, ahogy átvágva a tömegen, egy eldugott asztalnál üldögélő Shai felé tartott. Igaz, hogy a lány most egyedül volt és egészen józannak tűnt, de az ismerős gonosz mosoly most is ott bújkált az arcán. Tom azonnal tudta, hogy semmi jóra nem számíthat, mégis a kíváncsisága erősebb volt, mint a félelme. Elhúzta a száját, aztán leült Shai-jal szemben.

-Hello - vetette oda kelletlenül.

Shai mosolyogva előre dőlt, hogy Tom még jobban ráláthasson a dekoltázsára, majd elé tolt egy poharat.

-Igaz, biztos voltam benne, hogy eljössz, de azért illik válaszolni az sms-ekre - jegyezte meg csipkelődve a szőkeség.

-Visszaköszönni is illik - vetette oda szárazon Tom. - De nincs időm most erre. A lényeget mond és már végeztünk is.

Shai felnevetett.

-Azt hiszed, hogy ilyen könnyen lerázhatsz engem? A java még csak ezután következik. És ha nem akarod elveszíteni Rachelle-t, akkor játszani fogsz.

-Na jó... te nem vagy normális. Egy beteg ribanc vagy - pattant fel Tom, miközben gondolatban ezerszer leszidta magát, amiért képes volt ide jönni, de elmennie már nem sikerült. Shai elkapta a karját és meglepően erősen visszarántotta.

Tom döbbenten ült vissza, majd nagyokat pislogott a karján lévő vörös foltra. Nem gondolta volna, hogy Shai a vézna kis kezeivel ilyen erőt tud kifejteni. Persze inkább csak ijesztő volt, mint fájdalmas, mégis éppen elég volt ahhoz, hogy Tom rájöjjön, a szőkeség most valóban nem szórakozik.

-Rachelle nem az... - Shai elharapta a mondatot. Annyira szívesen elmondta volna, hogy Rachelle hosszú ideig csak kihasználta őt, de egyszer már csúnyán belebukott, semmi értelme nem lett volna újra megpróbálni. Különben sincs ellene semmilyen bizonyítéka. Valójában semmilyen kézzelfogható bizonyítéka sem volt Rachelle ellen, csupán a hirtelen felindultság és a kétségbeesés hajtotta. - Nem értem miért vagy még vele, mikor pontosan tudod, hogy minden egyes alkalommal, amikor feljebb lép a ranglétrán lefekszik valakivel, aki, nos... nem te vagy.

Tom fáradtan sóhajtott egyet. Nagyon elege volt már ebből a témából és úgy igazából Shaiból is.

-Sok hülyeséget csináltunk régen... Különben sem járunk most igazán - motyogta Tom, mikor tudatosult benne, hogy valójában nincs is miről beszélniük, hiszen Rachelle kijelentette, hogy nem akar kapcsolatot. - Mindegy is, nem kapott új munkát mostanában - zárta le a témát Tom és ismét menni készült, de ezúttal Shai szavai tartották vissza.

-Én ezt nem egészen így tudom... - rebbentett meg egy információ morzsát, gúnyos kis mosolyával párosítva.

Tom visszahuppant a székre és kíváncsian nézett a lányra, de nem szólalt meg.

-Csak gondolkodj, Tommy - kacagott Shai, majd elégedetten hátradőlt. Már tudta, hogy ezt a csatát megnyerte.

Tom ingerülten az asztalra csapott és összeszűkített szemekkel nézett a lányra. Nagyon kevesen tudták igazán kihozni a sodrából, de Shai-nak ezt pusztán a jelenlétével sikerül elérnie, most pedig egyenesen feldühítette Tomot.

-Nem fogok találgatósdit játszani veled! Vagy elmondod, hogy mit tudsz, vagy felállok és elmegyek innen! Te is jól tudod, hogy nélkülem nincs játék - sziszegte a fogai közül Tom, kijátszva az egyetlen ütőkártyáját.

Shai egy pillanatra egészen megszeppent, aztán máris rendezte arcvonásait és ijesztő nyugalmat erőltetett magára.

-Igazából, ha csak egy kicsit is belegondolsz - folytatta, mintha mi sem történt volna -, az is elég gyanus, hogy Rachelle alig néhány hónapnyi modellkedés után máris bekerül a Victoria's secret nagy show-jába, ráadásul nagy esélye van rá, hogy ő nyissa meg. Valakivel nagyon jóban lehet a nagykutyák közül... - vetette oda egy pimasz mosollyal az arcán. - De ami téged meggyőzhet, az ez - húzott elő néhány papírt a Prada táskájából, majd Tom orra alá dugta.

-Ez mi? - pillantott rá a gitáros, de elolvasni már nem merte.

-Egy másolat arról a szerződésről, amit Rachelle kapott a La Perla-tól. Ilyet nem kap minden kis jött-ment modell. A La Perla-hoz születni kell - magyarázta elszántan Shai, szinte már áhítattal kiejtve a La Perla nevet.

Tom kétkedve felvonta a szemöldökét, majd visszaadta a papírt Shai-nak. Bármennyire is idegesítette ez az egész, a legutóbbi hibájából tanulva először meg akarta beszélni a dolgot Rachelle-lel és igyekezett nem kimutatni Shai előtt a bizonytalanságát.

-Még mindig nem értem mit vársz tőlem - tettette a hülyét Tom.

-Rachelle szerződése a Victoria's secrettel még nem járt le. Tehát nem vállalhat másnál munkát. Viszont biztos vagyok benne, hogy magán kívül van a La Perla-s dolog miatt... Egy kis jogi hiba, egyetlen meggondolatlan aláírás és egyetlen mozdulattal gáncsolhatod el Rachelle-t.

Shai arcán izgatottság futott át, mint amikor egy kisgyerek a karácsonyról beszél, azonban a szemeiben a gonoszság mindenre elszánt szikrája csillogott és ez egészen rémisztővé tette. Tom nem akart ebben részt venni.

-Nem érdekel, Shai. Nem fogok Rachelle karrierjének keresztbetenni. Inkább megbeszélem vele ezt az egészet és lesz, ami lesz - vonta meg a vállait, úgy téve, mintha hidegen hagyná, hogy mi lesz vele és Rachelle-lel. - Különben is, jogi egyetemre járt, kétlem, hogy egy ilyen egyszerű szerződés kifogna rajta...

-Nem hiszem, hogy Rachelle bármelyik paragrafusra is emlékezne a nagy hírnév közepette - nevetett fel gúnyosan Shai, majd hirtelen megkomolyodott és nagyot sóhajtva, szinte már normálisan pillantott Tomra. - De rendben. Ha nem, hát nem... Mindenesetre azért beszélgethetünk még egy kicsit, ha már itt vagyunk, nem?

A gitáros meglepetten nézett a lányra, majd kissé elbizonytalanodva nézett a poharára, amit még Shai tolt elé a beszélgetés elején, és amihez még hozzá sem nyúlt. Végül is, egy italtól még nem lesz semmi baja, nem? És ki tudja, lehet, hogy Shai sem olyan, mint amilyennek mutatja magát... Persze ezen jót nevetett magában, de azért a kíváncsiságát nem tudta elnyomni.

-Egy ital és aztán tényleg megyek - jelentette ki hosszas mérlegelés után.

Shai elmosolyodott. Soha nem volt szüksége különösebb erőfeszítésekre, ha valakit marasztalni akart és ez még Tom esetében sem volt kivétel.

-Szuper - mosolygott rá kislányosan, majd vetett egy pillantást az üres poharára. - De akkor hoznál nekem légyszíves egy újabb italt? Rád bízom, hogy mit.

Tom bólintott, majd lassú, tipikus rapperes járásával elindult a pult felé. Amint hátat fordított az asztaluknak, Shai vadul kutakodni kezdett a táskájában, majd ördögi vigyorral az arcán kihúzott belőle valamit, amit egy pillanat alatt Tom italába szórt, aztán ártatlan mosollyal fogadta a gitárost, aki néhány perccel később gyanutlanul felhúzta a pohara tartalmát.
Shai akkor már tudta, hogy elkezdődött köztük valami. Valami egészen ördögi, mindent elpusztító titkos szövetség Rachelle ellen...

Folyt. Köv.

Potyautas

Emberek, én nem hiszem el, hogy az a részeg csöves a hátsóülésen komolyan Gordon! Szerintem csak egy helyi hajléktalan, aki bemászott a kocsiba, amíg az ikrek az étteremben voltak és nem vették észre. :DDD
Remélem már mindenki hozzászokott a nyers, olykor kissé durva fogalmazásomhoz és nem okoz fennakadást. :D
/Rész hamarosan!/

Díj

Hali! :)

Kaptam egy díjat, amit nagyon szépen köszönök Dodoos-nak, Kateetrix-nek és Thfanfic-nek. :) <3

A szabályok:

1., Tedd ki a logót a blogodra.

2., Köszönd meg a díjat attól, akitől kaptad.

3., Írj ki magadról 7 dolgot.

4., Küldd tovább 7 írónak. (ne felejtsd el belinkelni a blogjukat)

5., Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket.

Na most akkor írnom kéne magamról 7 dolgot... Nem igazán értem, hogy ez miért kell egy díjhoz, de oké, rendben.

1.  Imádom a nyarat.

2. Rettenesen tisztelem és szeretem Eminemet, a kedvenc dalszöveg idézetem tőle: "Had a dream, I was king, I woke up, still king." :)

3. Szeretem a verseket, de csak bizonyos költőktől. Két hatalmas kedvencem és egyben a valaha élt legnagyobb tehetségek: Shakespeare és Villon.

4. Lételemem a spontánság.

5. Imádok éjjel nagyvárosokban sétálni.

6. Élek-halok magáért az utazásért.

7. Németországban vagy Hollandiában szeretnék egyetemre járni. :)

És akkor most meg kell neveznem 7 írót, akinek tovább adom a díjat. Nos, ez megint nem könnyű feladat, mert rengeteg embertől olvasok, szóval remélem senki nem fog megsértődni. :)

http://sweeetbaby.wordpress.com/

http://thfanshine.freeblog.hu/

http://svindlerek.blog.neon.hu/

http://xiderlady0208.blog.neon.hu/

http://kegyetlenjatekok.blog.blikk.hu/

http://celszentesitiazeszkozt.blog.neon.hu/

http://rebellion.blog.neon.hu/

56. rész - Nyílt titok

Köszönöm szépen mindenkinek a komikat az előző részhez! :) <3

-Már megint itt vagy? - pillantott lenézően a váratlanul betoppanó Lucasra Shai. - Legalább csöngethetnél...

-Gondoltam megleplek - vonta meg a vállait vigyorogva Lucas.

-Ha tényleg meg akarsz lepni, akkor maradj otthon. Hidd el, jobban meglepődnék, mintha holnap is beállítanál... - forgatta a szemeit, majd kikerülte a csalódott fiút és a szobájába igyekezett.

Lucas persze most sem adta fel, néhány másodperc múlva Shai után sietett és nem zavartatva magát lehuppant a hatalmas franciaágyára. Shai, mintha észre se venné, hogy Lucas ott van, ledobta a földre könnyed kis selyem köntösét és egy barack színű La Perla fehérneműszettben leült a fésülködő asztalához. Lucas nagyot nyelve nézett végig a lány tökéletes testén, majd inkább elkapta a tekintetét és a vállára omló aranyszőke tincseit kezdte figyelni. Azonban még ígyis rendkívül fülledtnek érezte a levegőt és hirtelen mozdulni se bírt. Shai teljesen megbabonázta, pedig - egy felé intézett aprócska gonosz kis mosolyon kívül -, úgy tűnt, hogy észre sem veszi Lucas-t. 

-Khm... - Lucas hirtelen nem találta a szavakat és kissé be is rekedt. - Igazából... arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova...

-Mi ketten? - pillantott rá Shai a tükörben. - Kisfiú, téged be sem engednének sehová.

Lucas sértődötten felpattant az ágyról és egészen közel hajolt Shai-hoz. Már nagyon bánta, hogy mégsem küldte el azt Dollhouse-os képet...

-Mire jó ez?! Mindketten tudjuk, hogy csak azért csinálod, hogy a hülye fejedet győzködd! De már nem vagyok kicsi, oké?! Különben sem elég jó indok azzal szemben, hogy szeretsz - suttogta indulatosan a lány fülébe Lucas.

Shai felháborodottan fordult hátra, de kissé meghőkölt a hirtelen jött közelségtől és csak néhány másodperces késéssel tette fel gúnyos kérdését.

-És mégis honnan veszed, hogy szeretlek? Nem adtam elégszer a tudtodra, hogy csak a terhemre vagy?

-Ugyan már, Shai - sóhajtott Lucas. - Ez az egész nyílt titok... Csak te tiltakozol ellene. Pedig még az idióta nővérem is képes volt bevallani, hogy szereti Tomot...

-Tessék? - kapta fel a fejét az utolsó mondatra. - Rachelle beleszeretett Tomba?

-Már rég - legyintett Lucas. - És ellentétben veled, ő végre ki is mondta...

-Na várj... Rachelle elmondta Tomnak, hogy tényleg, őszintén szereti?

-Nem, dehogy - nevetett fel Lucas. - Csak nekem mondta, Tom nem tud semmiről... De szard már le, csak egy példa volt.

-Baszki... - suttogta maga elé Shai, majd hirtelen felpattant, kis híján fellökve Lucast és sietve magára kapott egy farmert, meg egy egyszerű, vékony pulcsit.

-Hé! Most meg hová mész? - kiáltott utána értetlenül Lucas.

-Ne haragudj, Lucas, de most rohannom kell... - fordult vissza egy pillanatra és már el is sietett volna, de a fiú elkapta a karját.

-Most komolyan csak így itt hagysz? Mégis hova a picsába mész?! - vonta fel a szemöldökét.

-Ajj, Lucas... Miért kell mindig megnehezítened a dolgokat? - sóhajtott egy nagyot Shai, majd váratlanul megcsókolta Lucas-t, aki meglepettségében elengedte a lány karját.

Csak állt ott, mint egy darab fa és az első másodpercben még viszonozni is elfelejtette a csókot, de épp hogy magához tért volna, Shai máris elhúzódott tőle és kirohant a szobából. Lucas teljesen értetlenül és a csóktól bódultan állt Shai szobájának közepén, míg néhány perc múlva rájött, hogy a szőkeség megint átverte őt.

***

Rachelle engedelmesen lecsukta a szemeit és tűrte, hogy a sminkes megigazítsa a szemfestékét, majd egy hatalmas ecsettel ezredjére is felvigyen egy alapozó réteget az amúgy tökéletes bőrére. Akkor sem szólt semmit, amikor mindeközben a fodrász alattomosan tépni kezdte az agyon lakkozott, pontosan beállított haját, fésülés címszóval. Meg se rezdülhetett, hiszen akkor a sminkes elrontotta volna amit éppen csinált és akkor az egészet kezdhetnék előlről. De Rachelle-nek egy szava sem lehett, mert pontosan tudta, hogy az átlagos vagy kevésbé híres modellekkel még sokkal rosszabbul bánnak. Sokszor még külön öltözőt sem kapnak. Rachelle-lel, a hirtelen felkapott szupermodellel viszont mindenki, akinek kicsit is fontos munkája volt a háttérben, kedvesen bánt. Így hát magára erőltetett egy mosolyt és visszaállt a fehér drapéria elé, hogy elkészítsék az utolsó képeket is.

-Na, jók lettek? - kérdezte a végén a fotóstól, miközben belebújt a Victoria's secret logójával ellátott köntösébe.

-Kislány, ezek szédítőek! - mosolyodott el szélesen a férfi, majd az egyik laptop-hoz terelte Rachelle-t, ahol a kollégái máris a legjobb képeket válogatták. - Ez a tekintet... vadító! - mutatott az egyikre.

-Kire gondoltál közben, hm? - húzogatta a szemöldökét a gép előtt ülő srác, miközben pimaszul Rachelle-re mosolygott.

-Senkire! Nekem ez a munkám! - csapta vállon nevetve, majd még a nyelvét is kinyújtotta rá, pedig közben pontosan tudta kire gondolt, amikor az a kép készült. Tom Kaulitz őrjítően izgató pillantása lebegett előtte, majd ahogy a nyelve hegyével megérinti az alsó ajkában ülő fém karikát és ahogy a zuhany alatt végigcsorognak a vízcseppek minden egyes izmán... Rachelle-t még a hideg is kirázta a gondolatra és az agyába tóduló ezernyi képre, de úgy döntött, hogy ebből elég is ennyi. Attól, mert rájött, hogy szereti Tomot és igen is szüksége van arra, hogy az az idóta nap, mint nap ott legyen vele, még nem fog átváltozni egy idétlen, álmodozó kislánnyá. Ő igen is az a határozott Rachelle Scholz marad, aki eddig is volt.

-Örülök, hogy tetszenek a képek - pillantott megkomolyodva a fotósra. - Viszont most rohannom kell. Legközelebb találkozunk - intett mosolyogva, majd besietett az öltözőjébe és magára kapkodta a ruháit, miközben lebonyolított néhány hívást az új menedzserével.

Otthon sietve lezuhanyzott, majd bekente magát a kedvenc, mangó és eper illatú testápolójával. Tom még a fotózás előtt felhívta, hogy néhány nap múlva ismét elutaznak, ezért jó lenne, ha minél többször tudnának összefutni és Rachelle úgy gondolta, ez tökéletes alkalom lenne arra is, hogy megbeszélje a gitárossal, hogy most már komolyabbra fordíthatják a dolgokat. Rachelle fejében ez igazán egyszerűen zajlott. Úgy tervezte, hogy felvesz egy igazán szexi fehérneműt, majd ahogy szokta, teljesen elcsavarja Tom fejét... Aztán Rachelle közli, hogy már nem tud tovább haragudni rá és még mindig rettenetesen szereti, Tom, pedig boldogan beleugrik egy újabb kapcsolatba. Úgy tervezte, hogy ez lesz az utolsó hazugsága és Tom soha nem fogja megtudni, hogy mi is volt a háttérben régen. Azonban amikor Rachelle a cipőjét húzta fel, a telefonja rezegni kezdett.
SMS.
Tomtól.

Ne haragudj, de közbe jött valami... Valószínűleg csak jövőhéten találkozunk. Tom

Rachelle úgy érezte, mintha pofon csapták volna. Tom lerázta őt. Méghozzá egy nyomorult, átlátszó sms-ben. Mégis mi lehet fontosabb, mint az, hogy vele találkozzon? Főleg most, amikor végre ez a kapcsolat akár kétoldalú is lehetett volna... És pont akkor, amikor életében először igazat mondott volna az érzéseiről.

Folyt. Köv.

55. rész - Ugye nem azért csinálod...?

Másnap reggel Rachelle Tom ébresztőjére ébredt. Reggel fél 8-kor egy rap vagy hip-hop szám fülsüketítően hangosan szólalt meg valahonnan a szoba közepéből és egészen addig szólt, amíg Tom morcosan kikászálódott az ágyból és előhalászta a mobilját a földön heverő nadrágja zsebéből.

-Kinyírlak, Tom - motyogta a takaró alól Rachelle. - Komolyan mondom, ha meglátlak, egy párnával foglak megfojtani... És közben ez a szar fog szólni.

Tom felnevetett, majd visszamászott az ágyra, pontosan Rachelle fölé és vigyorogva lehúzta a lányról a takarót.

-Baby, először is, képtelen lennél bántani engem, hiszen akkor az egész világnak ártanál! Másodszor meg ez nem szar szám.

-Az egész világnak? - nevetett fel cinikusan Rachelle. - Hát pedig jó len... - kezdett bele felháborodottan, de Tom belé fojtotta a szót egy csókkal.

Teljesen hozzásimult a lányhoz, miközben a feje mellett lefogta a kezeit. Rachelle úgy érezte, elolvad. Tom olyan gyengéden csókolta meg - talán most először -, hogy a szíve hirtelen majd' kiugrott a helyéről. Rachelle még sosem érzett ilyet ezelőtt.

-Muszáj menned? - csúszott ki Rachelle száján, amikor Tom elhajolt tőle és már készült is, hogy lekászálódjon az ágyról.

A gitáros elmosolyodott és visszafordult a lányhoz. Más esetben biztos elpoénkodta volna a dolgot, de tudta, hogy Rachelle nem értékeli az ilyeneket és különben is vékony jégen táncol a lánynál.

-Maradhatok még egy kicsit, ha szeretnéd - válaszolt végül kedvesen mosolyogva.

Rachelle meglepve nézett vissza rá. Azt hitte, Tom le fogja rázni őt, hiszen egyáltalán nem kötelessége, hogy most itt legyen vele. Hiszen ők csak szeretők. És magát se nagyon értette... sose kért még ilyet egy pasitól sem.

-Ez a kedves és gyengéd vagyok dolog neked nem áll jól - közölte végül szemtelenül mosolyogva Rachelle, majd nagyot nyújtózva hozzá tette: - Már egészen hiányoznak az önelégült megjegyzéseid.

Tom felnevetett.

-A korán kelés lelassít. Eredetileg azt mondtam volna, hogy nem is terveztem még menni, direkt állítottam be az ébresztőt egy órával korábbra, mert tudtam, hogy úgyis könyörögni fogsz egy kis ébredés utáni szexért, mert tudod, hogy a nap további részében senki sem fog tudni úgy kielégíteni, mint az eszméletlenül szexi és minden téren csodálatos Tom.

-Na most úgy érzem, hogy menekülnöm kell... - nyögte Rachelle, aztán nevetve fejbe vágta Tomot egy párnával.

A gitáros lefogta a lány kezeit, majd figyelmen kívül hagyva az előző mondatát, finoman csókolgatni kezdte a nyakát.

-Mikor jutunk már el odáig, hogy nem kéreted magad, hanem közlöd, hogy kívánsz? Végül is, ezért találkozunk, nem? - dünnyögte egy-egy puszi között.

Rachelle egészen beleremegett, amikor Tom óvatosan beleharapott a nyakába és újra meg újra kirázta a hideg, amikor a fém piercingje hozzá ért. Kivételesen nem is foglalkozott azzal, amit Tom mondott neki, nem érdekelte, hogy átlát rajta és valami olyat jelentett ki, amiért normál esetben már rég kiakadt volna. Már kezdett egészen hozzászokni Tom stílusához.

-Sok a duma... - motyogta végül, mikor Tom elhajolt a nyakától és a válaszára várva, kíváncsian nézett rá.

-Ugyan már - simított végig az oldalán Tom. - Előbb-utóbb én is belefáradok abba, hogy mindig küzdenem kell érted.

Rachelle teljesen ledöbbent. Tom átlát rajta és ez már nem az első ilyen elszólása. Gyakorlatilag úgy olvas benne, mint egy nyitott könyvben. A kérdés már csak az, hogy vajon a kis trükkjein kívül másba is belelát? Lehetséges, hogy végig tudott mindenről? Végül Rachelle elvetette ezt a gondolatot, hiszen kizárt, hogy akkor vele maradt volna.

-Az elején élvezted - nézett a szemébe Rachelle.

-Most már néha lazítanék - vigyorodott el Tom. - És a kreativitásom is véges.

-Hát jó, igazad van - mosolygott rá Rachelle, miközben végigsimított Tom mellkasán, majd a hasán, le egészen a boxeréig. A gitáros jól esően sóhajtott egyet és csukott szemekkel várta a folytatást. Rachelle nem is tétovázott sokáig, becsúsztatta a kezét Tom boxere alá és az ágyékát kezdte cirógatni. Tom ismét felsóhajtott, majd egyik kezével már nyúlt, hogy letolja magáról a zavaró ruhadarabot, de Rachelle nevetve kimászott alóla. - Itt a lehetőség, Tom, lazíts nyugodtan.

A gitáros csak nagyokat pislogva nézett a lányra, aki már a fürdőszoba felé tartott. Beletelt jó néhány másodpercbe míg felfogta, hogy Rachelle megint csak szórakozott vele és épp most készül faképnél hagyni.

-Rach, ne már - nyögte Tom, és máris a lány után sietett. - Kegyetlenség így itt hagyni engem...

-Te akartál lazítani - nézett fel rá pimaszul mosolyogva.

-Mint látod, ezzel nem minden testrészem ért egyet - szorította a falhoz Rachelle-t, úgy hogy a csípőik teljesen összeérjenek. - Különben is, tudod jól, hogy nem úgy értettem... - csókolta meg hevesen.

Rachelle elégedetten mosolyogva viszonozta a csókot. A kis játéka elérte a célját. Tom végre újra olyan volt, mint régen. Heves és rámenős. Persze jól esett neki, hogy Tom gondolt rá és ajándékot hozott neki, meg hogy végig olyan kis gondoskodó volt, de ezt az oldalát jobban szerette. Ez volt az igazi Tom, és Rachelle egyébként is jobban szerette a nyomulós pasikat. Az olyanokat, akik meg se próbálják titkolni, hogy mennyire felizgatta őket és türelmetlenül, a falhoz szorítva csókolják meg hevesen, vadul, úgy, hogy már attól az egy csóktól is teljesen elveszti az eszét. Pont úgy, ahogyan most Tom csinálta.
Esze ágában sem volt tiltakozni, átkulcsolta a lábait Tom csípőjén és egy nagyot sóhajtva még közelebb húzta magához a gitárost.

***

Rachelle már egyedül üldögélt a konyhában, a kávéját iszogatva, amikor Lucas megérkezett. A piros Ecko pólója le volt öntve valamivel, a haja kócos volt és csak egy cipő volt rajta.

-Hát te hol voltál? - vonta fel a szemöldökét Rachelle, amikor meglátta őt.

Lucas vigyorogva intett neki, majd lerúgta magáról a még megmaradt cipőjét és lehuppant egy székre Rachelle-lel szemben.

-Úristen... őrült egy éjszaka volt - nyögte egy letörölhetetlen mosollyal az arcán. - A srácokkal elmentünk a Roschinsky-be, aztán olyan 2 felé meguntuk és átmentünk a Dollhouse-ba. Azok a csajok... anyááám!

Rachelle furcsálva nézett végig öccsén, miközben óvatosan kortyolt egyet a forró kávéjából.

-És beengedtek téged oda?

A Dollhouse Hamburg egyik leghírhedtebb sztriptíz bárja volt és Rachelle nem értette, hogy kerülhetett oda a 14 éves öccse. Mármint, azt tudta, hogy Lucas sosem volt kispályás, de az meglepte, hogy Hamburgban is sikerült belógnia egy ilyen helyre.

-Persze, Mark ismerte az egyik biztonságit. Sima ügy volt - legyintett Lucas.

Rachelle mindenttudóan bólintott. Így már érthető a helyzet.

-Na várj... eltűnök egész éjszakára, másnap reggel úgy állítok be, mint egy csöves, erre te csak azt kérdezed, hogy hogy jutottam be a Dollhouse-ba? - nevetett fel Lucas.

-Nem vagyok az anyád - vonta meg a vállát Rachelle. - Különben meg, ha tiltanám, akkor is ezt csinálnád, nem vagyok hülye. Amíg nem a detoxba kell érted mennem, addig azt csinálsz amit akarsz. Hamburg a szabadság városa - kacsintott rá Rachelle, majd felállt és betette a csészéjét a mosogatógépbe. - Amúgy, mi történt a cipőddel?

-Mindig elfelejtem, hogy te ilyen extrán jó fej vagy - nevetett fel Lucas. - A cipőm meg egy érdekes történet...

-Hallgatlak.

-Hát az volt, hogy volt nálunk egy üveg pia és éppen az Elba partján sétálgattunk, amikor megláttunk egy hajót és kitaláltuk, hogy vágjuk hozzá a hajó oldalához... tudod, ahogy a filmekben szokás. Na de az a gyökér Nicolas túl magasan dobta és az üveg beesett a hajóba. Ráadásul az volt a poén, hogy össze se tört... és hát nem akartuk ott hagyni a hajón, szóval leültünk arra a kőfalra a hajó mellett, vágod, nem? És levettem a cipőmet, a fűzőjéhez hozzákötöttük mindenki fűzőjét és megpróbáltuk kihalászni vele a hajó korlátja közül a piánkat. De közben a hajó elindult, a cipőm ott maradt, minket meg elzavartak a kikötő munkások - fejezte be nevetve a történetet Lucas.

-Lúzerek - kommentálta vigyorogva Rachelle is. - Amúgy nem vagy éhes?

-Nem, az egyetlen amire vágyom, az egy egész napos alvás... Totál ki vagyok.

-Képzelem - forgatta meg a szemeit Rachelle.

-Amúgy a sulival beszéltél már? Kezdhetek itt? - ásított egy nagyot Lucas.

-Még nem volt bátorságom, se képem bekönyörgni téged a felvételik után, a beírásoktól hemzsegő ellenőrződdel... - pillantott rá Rachelle. - De majd beszélek Tommal, hátha van ott valami ismerőse.

-Az jó lenne... Nem fogom túlélni, ha még egy évet anyáéknál kell lehúznom egyedül.

-Igyekszem. De ugye tudod, hogy onnan bármikor kicsaphatnak? Én leszarom ezeket meg minden, felőlem azt csinálsz, amit akarsz, én se voltam egy angyal, de azért örülnék, ha nem kéne félévente új sulit nézni neked.

-Persze, tudom... - forgatta a szemeit Lucas.

-De nem, ezt komolyan mondom! Figyelj... egyezzünk meg - nézett rá komolyan Rachelle. - A suliban jó fiú leszel, főleg a tanárokkal, és cserébe sulin kívül azt csinálsz, amit akarsz. Nem fogok beleszólni, oké?

-Itthon maradhatok egyedül, ha te elutazol?

-Ha szeretnél - vonta meg a vállát Rachelle.

-Ééés... bemutatod néhány modell barátnődet a srácoknak? - vigyorodott el Lucas.

-Kicsit szemtelen vagy, nem gondolod? - nevetett fel Rachelle. - De rendben, beszélhetünk róla...

-Akkor jó, megegyeztünk - nyújtotta a kezét vigyorogva a nővérének, aki mosolyogva megrázta. - Amúgy anyáékkal beszéltél? Megengedték, hogy nálad lakjak?

Rachelle megvonta a vállát.

-Inkább csak kijelentettem... De ismered őket, szarnak az egészbe.

-Szóval nincs para - bólintott Lucas. - Köszi. Amúgy... mi van veled mostanában? - hajtotta a fejét az asztalra és onnan nézett fel Rachelle-re.

A lány hosszú másodpercekig gondolkodott és emésztgette az elmúlt hetek, különösen a tegnap és a ma reggel történteit, majd kissé kétségbeesve kibökte:

-Azt hiszem, belezúgtam Tomba.

-Mi van? Ez komoly? - kérdezett vissza nevetve Lucas.

-Ne röhögj! Ez halál komoly!

-Csak az a vicces, hogy végre kimondtad... Ez már elég rég óta tök egyértelmű.

Rachelle egy pillanatra elgondolkodott.

-Lehet. Csak tudod, eddig a terv része volt... még ha bele is szerettem, az agyam totál elnyomta, mert annyira bemagyaráztam magamnak, hogy nem lehet köztünk semmi. Csak úgy tekintettem rá, mint egy eszközre. De amióta...

-Amióta csak úgy hobbiból keféltek, minden megváltozott - fejezte be a mondatát vigyorogva Lucas.

-Valami olyasmi.

-És Tom tudja már?

-Nem. Nem is akarom ezt így elmondani neki. Majd kialakul... Mostanában úgyis egy csomót vagyunk együtt - gondolkodott el Rachelle. - Mármint, amikor itthon van.

-Pedig beszélned kéne vele. Előbb-utóbb megunja ezt a bizonytalanságot... - mondta Lucas, miközben a telefonján keresett valamit.

-Tudom, de olyan fura ez az egész... Nem nekem való ez a kapcsolatosdi. És Tom sem éppen a hűség mintaszobra, mint kiderült... - húzta el a száját.

-Shai átverte - pillantott fel a mobiljából. - Szerintem szarj le mindent és vágj bele. Ha nem jön össze, akkor ennyi volt. Nem sokat veszíthetsz.

-Azt se tudom, ő mit akar - túrt a hajába gondterhelten, majd hirtelen magára erőltetett egy mosolyt és felállt. - Hanyagoljuk ezt most, oké?

Lucas bólintott és újra a telefonjába merült.

-Figyelj, ugye nem azért mentél a Dollhouse-ba, hogy bebizonyítsd Shai-nak, hogy nem vagy már kicsi? - szólalt meg néhány perc múlva Rachelle.

-Mi? Nem, dehogy! Honnan veszed? - kapta fel a fejét Lucas.

-A Dollhouse-ban készült képből, amit épp Shai-nak készülsz küldeni...

Lucas nagyot sóhajtott és inkább zsebre vágta a mobilját.

-Shai eszembe se jutott. A csajok miatt mentünk - szögezte le kissé dühösen. - Különben is, a kép Facebook-ra ment volna, nem Shai-nak.

-Lucas... tényleg nem kell ezt csinálnod. Shai ne...

-Megyek aludni. Fáradt vagyok - szakította félbe Lucas, majd kiviharzott a konyhából.

Folyt. Köv.

54. rész - Mit jelentenek az ajándékok?

Hali! :)
Kicsit sokára, de hoztam az új részt! :) Nem is fűzök hozzá semmit, remélem tetszeni fog. :)
Egyébként nyitottam egy személyes blogot (még csak 2 bejegyzés van benne, semmi extra), de ha valakit érdekel, az itt megnézheti: http://juststrawberry.blog.neon.hu/

Néhány hét múlva a Tokio Hotel nagy felhajtással és egy tucat testőrrel érkezett vissza rövid amerikai útjukról a hamburgi reptérre. Kevesebb, mint egy hétre mentek és a los angeles-i stúdión kívül csupán egy jótékonysági gálán mutatkoztak, a német sajtó mégis hatalmas felhajtást csapott körülöttük.
Tom nagyot ásítva lépett ki a külső váróterembe, majd amint meglátta a rengeteg fotóst, reflex szerűen megigazította a napszemüvegét. Morcosan megragadta bőröndjét, majd a többiek után sietett. Fáradt és nyűgös volt, ráadásul alig érezte a lábait a sok üléstől és még a többiek is piszkálták a repülőn. Azonban, amikor meglátta a rá váró Rachelle-t a terem másik végében, akaratlanul is elmosolyodott.

-Figyu, haza viszem Rachelle-t, aztán nem tudom, hogy ma találkozunk-e még... - lépett Bill mellé vigyorogva.

-Okés - vonta meg a vállát Bill. - Akkor neked nem rendelek pizzát.

-Egy napra nélkülöznöd kell és neked az jut eszedbe, hogy kevesebb pizzát fogsz rendelni? - kérdezte röhögve Tom, mire Bill vigyorogva ismét megvonta a vállát. - Ennyit az iker dologról... Na mindegy, legalább valami jó csajt szedj fel, amíg üres a ház - kacsintott a gitáros, majd Rachelle felé fordulva intett egyet a többieknek.

-Show time! - nézett össze Georg és Bill, majd nevetve tovább vonultak a testőr kísérettel.

-Ne felejtsd el a holnapi interjút! - kiáltott még utána David.

-Nem fogom - vette oda hanyagul Tom, majd végre Rachelle-hez érve egy hatalmas mosollyal az arcán csókolta meg a lányt.

A fotósok megvadulva fényképezni kezdtek és csak a Tom körül álló három testőr tartotta vissza őket attól, hogy elrontva a pillanatot megrohamozzák őket a kérdéseikkel.

-Hiányoztál - suttogta Tom, miközben még közelebb húzta magához a lányt.

-Te is - mosolyodott el Rachelle, és egy puszit nyomott a gitáros ajkaira. - Mehetünk?

-Ühüm - bólintott Tom, majd Rachelle kezét fogva elindult kifelé.

A testőrök egészen Tom kocsijáig kísérték őket - amivel Rachelle jött a reptérre -, majd miután mindketten beszálltak, magukra hagyták őket.

-Tudom, hogy rosszul vagy ezektől, szóval tényleg kösz, hogy beugrottál - mondta Tom egészen más hangon. - David szerint fontos, hogy legyen néhány egymásra borulós, romantikus képünk... - vonta meg a vállát szemforgatva, miközben kitolatott a parkolóból.

A média és igazából Billen kívül mindenki úgy tudta, hogy Tom és Rachelle megszakítás nélkül, még mindig járnak. Azonban, ahogy Rachelle néhány hete megmondta, köztük még mindig szigorúan csak testi kapcsolat volt. Ahogy a legelején.

-Nem volt para - vonta meg a vállát vidáman mosolyogva Rachelle. - Épp nem volt semmi dolgom és legalább a kocsidat is vezethettem - nevetett fel.

Tom meglepve pillantott rá. Rachelle az elmúlt hetekben teljesen rideg volt vele szemben, szinte teljesen úgy viselkedett vele, mint amikor megismerkedtek. Furcsa volt ez a hirtelen váltás.

-Mi ez a vigyor? - kérdezett rá mosolyogva Tom. - Lemaradtam valamiről?

-Aham. Találtam egy jobb szeretőt... Ez a kielégült mosolyom, tudom, hogy te még nem láttad...

Tom meglepve és felháborodottan kapta fel a fejét, mire Rachelle elnevette magát.

-Nyugi már, csak vicceltem. Egyébként be vagyok sózva, mert bekerültem a Victoria's secret nagy éves karácsonyi bemutatójára. De ez még semmi... esélyes vagyok rá, hogy én mutathatom majd be az jövő évi szenzációt. Tudod, minden modell álma, hogy azt viselhesse a bemutatón.

-Karácsony csak két hónap múlva lesz - ráncolta össze a homlokát Tom. - Különben meg mi olyan nagy szám ebben? Csak egy bemutató... neked meg egy egész reklámkampányod van.

-Ez nem csak egy bemutató! - csapott Tom combjára Rachelle. - Komolyan nem hallottál még a Victoria's secret show-járól?

-Jajj az a puccos jelmezes fehérneműs cucc, amit éjjel-nappal nyomnak a tévében? - esett le Tomnak, miközben a fájó lábát dörzsölgette.

-Igen, az a puccos jelmezes fehérneműs cucc, ami mellesleg a divatvilág egyik legfontosabb és legmeghatározóbb eseménye!

-Jó, oké, nem vagyok otthon az ilyenekben... - vonta meg a vállát Tom, majd bocsánatkérően pillantott a lányra. - De akkor most, hogy így rájöttem mi ez... gratulálok!

Rachelle elmosolyodott, de már nem fűzött többet a témához.

-Na és milyen volt Amerika?

-Az első napokban szar - vonta meg a vállát Tom. - Hosszú volt az út, megmotoztak a reptéren és pocsékul aludtam... Aztán meg nem volt semmi extra, stúdióztunk.

-A rémálmok? - pillantott rá megértően Rachelle.

Még mindig tisztán emlékezett az első Párizsban töltött napjukra. Amikor Tom az éjszaka közepén bekopogott hozzá, mert rosszat álmodott. Akkor beszélt először őszintén magáról. Csak egy kis apróság volt, csupán annyit mondott, hogy bárhová utaznak, az első éjjel mindig rémálmai vannak, de mégis sokat jelentett Rachelle-nek, hogy Tom ezt elmodta. Talán akkor látta először és egyben utoljára Tomot igazán emberinek.

-Ja - bólintott komoran. - Tudod, azt hittem, hogy idővel elmúlik, de nem tom'... mostanában egyre rosszabb.

Rachelle együttérzően Tom combjára tette a kezét, majd elmosolyodott és csillogó szemekkel előre dőlt.

-De ma velem alszol.

-Reméltem, hogy ezt mondod - mosolyodott el Tom is.

-Hiányoztál - csúszott ki Rachelle száján, amin még saját maga is meglepődött. Bár valóban hiányzott neki a gitáros, nem tervezte, hogy ezt el is mondja.

-Igen? - kérdezett vissza értetlenül Tom.

Rachelle tétován bólintott, majd inkább az ablakon bámult ki, mire Tom csak elmosolyodott. Furcsán viselkedett mostanában Tom közelében és tudta, hogy ez a Loitsche-ben töltött hétvége miatt van. Megváltoztak a dolgok, most hogy Tom már nem a terv része és valóban csak azért találkoznak, mert ez mindkettőjüknek jó. Rachelle nem érezte a kényszert, hogy minden áron elzárkózzon Tomtól és mivel nem kellett már színészkednie a közelében, sokkal jobban el tudta engedni magát. De nem gondolta volna, hogy ennyire jól fogja érezni magát Tommal...

-Rach, megérkeztünk - simított végig a lány karján Tom.

Az említett összerezdült, majd a gitárosra nézve elmosolyodott és kiszállt a kocsiból. Tom csendesen követte őt a negyedik emeletig. Végig az járt a fejében, amit Rachelle a kocsiban mondott. Hiányzott neki, pedig csak néhány napra mentek el... és ez jó érzéssel töltötte el. Hirtelen az is átfutott az agyán, hogy talán a lány még mindig szereti őt, de inkább gyorsan el is vetette a dolgot. Nem akart megint pofára esni.

-Lucas! Megjöttünk! - kiáltotta el magát az ajtóban Rachelle, majd miután nem kapott választ, vigyorogva Tom felé fordult. - Miénk a ház.

-Szuper, a konyhában akarom csinálni végre - közölte komoly arccal Tom, majd elnevette magát és megcsókolta Rachelle-t.

Hevesen estek egymásnak, miközben mindketten igyekeztek minél előbb lerángatni a másikról a ruhákat. Az üres lakásban visszhangoztak a sóhajaik és a kapkodó levegővételeik, ahogy sietve próbálták fél órába sűríteni a kimaradt egy hetet. Meg se próbáltak elbotorkálni a szobáig, Tom ledöntötte Rachelle-t a hozzájuk legközelebb eső kanapéra és megszabadította a lányt az utolsó ruhadarabjától is...

***

-Jajj, tökre elfelejtettem! - kiáltott fel hirtelen Tom, mire Rachelle ijedtében majdnem kiesett az öléből. - Hoztam neked valamit, lent van a kocsiban.

-Vettél nekem ajándékot? - kérdezett vissza meglepve Rachelle. Hiszen még csak nem is célozgatott rá.

-Persze, mindjárt felhozom - bólintott mosolyogva Tom, majd felállt a kanapéról, magára kapta a nadrágját meg a pólóját és a kocsikulccsal a kezében elindult kifelé.

-Várj! Lekísérlek - sietett utána Rachelle, miután magához tért a meglepődöttségből.

Nem értette, hogy Tom miért vett neki ajándékot. Hiszen nem is járnak és tényleg, egy szóval sem említette, hogy szeretne valamit. És már tényleg nem ezért találkozgatott vele, hiszen saját magának is meg tudott venni szinte bármit most már. Csupán jó volt a szex Tommal és kész. Nem várt többet tőle.

-De ne less! - kacsintott rá Tom, majd kézen fogva elindultak a lift felé.

Néhány másodperces várakozás után megérkezett a lift, és ahogy kinyílt az ajtaja, Rachelle mosolya egy fájdalmas fintorrá változott. Az egy emelettel fölötte lakó öreg néni álldogált a liftben. Az a nő, aki minden egyes pletykalapot megvett és alaposan kiolvasott és aki mindig megállította Rachelle-t a lépcsőházban, amióta híres lett, hogy kikérdezhesse, igaz-e amit éppen írnak róla az újságok, és ezzel dicsekedhessen a barátnőinek. Rachelle egyszerűen ki nem állhatta a mindenlében kanál, pletykás öregasszonyt.

-Jó napot! - köszönt kedvesen Tom, majd Rachelle-lel együtt belépett mellé.

Rachelle-nek lehetősége sem volt tiltakozni és máris ott találta magát a néni mellett, így kelletlenül ő is elmotyogott egy köszönést.

-Rachelle, kedveském! - vidult fel a néni látva, hogy a lány nem egyedül van. - Ő a barátod, igaz?

Rachelle csupán bólintott egyet, de úgy tűnt, hogy Tom nagyon társalgós kedvében van, mert azonnal nyújtotta a kezét a nőnek.

-Tom Kaulitz.

-Oh, tudom ki vagy - mosolygott rá nyájasan. - Sokat írnak ám rólatok mostanában az újságok. Ma jöttél haza, igaz? Milyen volt Amerika?

-Igen, kábé egy órája - bólintott Tom, majd kedvesen mesélni kezdett. - Amerika csodás volt, minden nap sütött a nap és meghívtak minket egy jótékonysági gálára is. De jó volt végre visszajönni Németországba, Rachelle-hez.

-Egy órája? Kedves, hogy máris meglátogatod a barátnődet. Az ilyen fiatal fiúk mostanában mindig csak magukkal törődnek... Nem számítanak semmit a lányok! Áhh! Semmibe veszik őket, én látom ám... - csóválta a fejét. - De te rendes fiú vagy, Tom. Pedig sok rosszat írnak rólad az újságok, de nem tudnak azok semmit... Én látom a szemedben, hogy jó gyerek vagy.

A gitáros elnevette magát.

-Igyekszem.

-Egy elmény volt, Frau Smitz, de most mennünk kell - szólalt meg Rachelle, amint kinyílt a lift ajtaja.

-Rendben, sziasztok kedveskéim!

-Jót beszélgettünk, biztos találkozunk még! - intett Frau Smitz-nek Tom, majd Rachelle után sietett.

-Frászt kapok az öreglánytól - ráncolta össze a homlokát Rachelle, miközben Tom kocsija felé igyekezett.

-Miért? Szerintem vicces - vigyorgott Tom. - És hallottad, azt mondta, hogy jó gyerek vagyok.

Rachelle meglepve nézett a gitárosra. Azt hitte, hogy Tom csak kötelességből cseveg, de ezek szerint nem csak a gyerekekkel, hanem az idősekkel is jól kijön. Komolyan ennyire jó lenne azok ellenére, hogy milyen nagyképű a nagyközönség előtt? Rachelle-t őszintén meglepte ez a kis találkozás.

-Persze, nem is mondhatott volna mást, teljesen az ujjad köré csavartad az "Amerika csodás, de a legjobb Németországban a barátnőmmel" című monológoddal, Mr. Tisztességes Fiatalember - nevetett végül Rachelle is.

-Az öregekkel könnyű bánni. Különben meg ennek semmi köze az egészhez, az én személyes varázsom nyűgözte le - nevetett fel Tom. - Nagy hatással vagyok a gyerekekre, öregekre, nőkre különösen és néha még a férfiakra is...

-Férfiakra? - kérdezett vissza röhögve Rachelle.

-Jaja, halál komolyan! Egyszer Svájcban voltunk asszem, de lehet, hogy Oroszország volt... tök mindegy, szóval épp egy koncert utáni party-n voltunk, amikor oda jött hozzám egy pasi - mesélte Tom, miközben elővette a kocsikulcsát és kinyitotta a csomagtartót. - Megkínált egy rózsaszín koktéllal, asszem Cosmo volt, én hülye meg elfogadtam... Gondoltam ez valami Welcom ital a Tokio Hotel-nek, vagy csak szimplán rendes a pasi, szóval tök lazán megköszöntem a piát és elvettem tőle. Ő meg erre úgy gondolta, hogy szabad a pálya és kurva diszkréten a fülembe súgta, hogy van egy szobája a hotelünkben és konkrétan egy hatalmasat akar baszni velem - röhögött Tom. - Képzelheted, hogy egész éjjel a szobámban ülve rettegtem. Ki se mertem lépni a folyosóra egyedül!

-Ezt nem hiszem el! - nevetett Rachelle is. - Tuti, hogy kamuzol!

-Nem, nem, esküszöm! Megkérdezheted bárkitől! Totál rám nyomult a pasi - röhögött még mindig Tom, majd kivett a csomagtartóból egy hatalmas díszdobozt, aztán megkomolyodva átadta Rachelle-nek.

Rachelle leszedte róla a szalagot, majd óvatosan leemelte a tetejét. A dobozban egy gyönyörű, halvány rózsaszín, Vera Wang ruha lapult. Rachelle úgy érezte, hogy mindjárt elájul.

-Tudom, hogy Vera Wang-tól itt is kaphatsz bármit, de megláttam egy kirakatban és beugrott, hogy ő a kedvenc terveződ, ezt meg tökre el tudom képzelni rajtad, szóval... megtetszett és megvettem. Remélem neked is tetszik, a boltban azt mondták, hogy ez a masnis cucc divat, dehát nem tudom, én csak azt nézem, hogy elég rövid-e... - hadarta vigyorogva Tom, de Rachelle nem hagyta, hogy végig mondja, a szájára tapasztotta a kezét.

-Imádom. És nem csak azért, mert Wang, tényleg gyönyörű. Köszönöm, Tom - nézett a szemébe mosolyogva, majd lassan elvette a kezét Tom szája elől és gyengéden megcsókolta.

Rachelle furcsán érezte magát. Régen, ha Tom vett neki valamit, elégedettséget érzett és egy újabb sikernek könyvelte el, de most valóban hálás volt a gitárosnak és kicsit meg is hatódott. Jól esett neki, hogy Tom gondolt rá, még úgy is, hogy a szó szoros értelmében igazából nem járnak. Lehet, hogy annyira el volt foglalva a tervével, hogy észre sem vette, Tom igazi énje az, amit Loitsche-ben ismert meg?

Folyt. Köv.

Dance Tom! Dance!

Ez így hajnali háromnegyed 1-kor konkrétan agyonütött... XD Muszáj megosztanom veletek.
*Én imádlak Tom, de most komolyan azt hiszed, hogy ez menő? XD :D*

És akkor a teljes videó... :D Már az eredeti TH TV részen is sírva nevettem, de ezekkel a zenékkel... felejthetetlen. :'D

Jó szórakozást és ezek után szép álmokat! ;D

Strawberry

53. rész - Lucas őrült hétvégéje

Sziasztok!
Bocsi, hogy ilyen sokáig nem volt rész, de egyszerűen nem ment az írás. Ezt az egy részt két hete írom már, de alig haladtam vele... Minden nap megnyitottam, de csak egy-két mondattal sikerült bővítenem mindig, aztán tegnap éjjel sikerült végre befejeznem. :D Nem mondhatnám, hogy ez lett a kedvenc részem, de remélem nem érezhető rajta nagyon, hogy ennyit szenvedtem vele... :/

És aki a másik blogomon nem olvasta, azt itt is szeretném megkérni, hogy like-olja vagy egy néhány szavas kommentet írjon ehhez a cikkhez: http://cikkpress.com/afrofonas.html El se kell olvasni, csak tényleg egy egyszerű "jó lett", "tetszik" szerű vélemény is elég, sőt egy még egyszerűbb like is tökéletes!^^ Előre is köszönöm mindenkinek! <3

*Két nappal korábban*

Lucas az ablakból figyelte, ahogy nővére beül Tom kocsijába, majd elhajtanak Loitschebe egy igen csak hosszú és - Rachelle számára gyötrelmes - hétvégére. Amikor az ezüst Audi eltűnt a szeme elől, arcára hatalmas vigyor ült ki és azonnal beszaladt az ideiglenes szobájába a deszkájáért, hogy néhány perc múlva már Hamburg utcáin száguldjon végig, egészen Shai hatalmas nyári villájáig. Végül az elegáns kovácsoltvas kapu előtt megtorpant és vetett egy bizonytalan pillantást a kaputelefonra. Lucas attól tartott, hogy Shai-nak esetleg épp valami más elfoglaltsága van és meg se hallgatná őt, ezért inkább - új szokásához híven - átmászta a kaput és átvágott a kerten, majd az üvegajtókon át beengedte magát.
Az ebédlőből nevetgélés és villák koccanása szűrődött ki, ezért Lucas elindult abba az irányba, majd kicsit sem tapintatosan berontott a helyiségbe.

-Szia Shai! - köszönt egy hatalmas mosollyal az arcán. - És öhm... hello... mindenkinek.

A hosszú mahagóni asztal körül Shai és 5-6 barátnője ült, akik most mind meglepetten bámulták Lucas-t. A nevetgélés abbamaradt, az ebédlőben néma csend volt, még Lucas is lefagyott egy pillanatra. Nem számított rá, hogy Shai pont most tartja az éves ebédet a Von Heinz villában, Hamburg elit kis picsáinak - legalábbis Lucas mindig így nevezte őket. Azonban a pillanatnyi zavara hamar elmúlt, valójában nem érdekelte túlságosan, hogy mit zavar meg éppen.

-Lucas? Mit keresel itt? - szólalt meg végül Shai, majd fintorogva a fiú deszkájára bökött. - Ráadásul azzal az izével...

Lucas érezte, ahogy az összes elegáns koktélruhába öltözött, Chanel illatfelhőben úszó, vastagon sminkelt lány furán méregeti őt és a deszkáját, ami hanyagul hevert a lábai mellett. Lucas-on csak egy egyszerű, piros Miskeen póló és egy sötét farmer volt, de nem jött zavarba a lenéző pillantásoktól.

-Kijössz egy kicsit? Beszélnünk kéne - válaszolt a lányokat figyelmen kívül hagyva.

-Most igazán nem érek rád, Lucas... Majd máskor - legyintett könnyelműen Shai.

-Tom elmondott mindent - vetette be az ütőkártyáját Lucas, mire Shai ijedten felkapta a fejét.

-Bocs, lányok, ezt el kell intéznem - pattant fel a székből. - Csak egy perc... - fordult még hátra, majd Lucas-t magával rántva kisietett az étkezőből.

A lány magassarkújának kopogása a fehér márvány padlón elnyomta a bentről kiszűrődő sugdolózást, bár Shai enélkül is tudta, hogy mindenki a furcsa félmondatos beszélgetésükről pletykál.

-Na jó, mi a franc van? - torpant meg a nappali bejáratánál Shai.

Lucas lazán a falnak dőlt, majd kissé dühösen nézett a szőkeségre.

-Hazudtál.

-Nézd, nekem erre nincs időm... - sóhajtott türelmetlenül. - Hazudtam? Megesik... Tedd túl magad rajta.

-Nem, megegyeztünk. Neked fontos, hogy a sznob picsa barátnőid ne tudják, hogy 17 évesen egy perverz, vén fasszal feküdtél le, nekem meg fontos hogy a nővéremet ne járasd le. Erre átverted Tomot is, aki kurvára nem érdemelte meg.

-Halkabban már! - tapasztotta Lucas szájára ijedten a kezét Shai. - Figyelj, épp az év legfontosabb hamburgi ebédjét tartom, a legbefolyásosabb apuci kislánya csajoknak. Te is tudod, hogy mostanában nem sokat voltam Hamburgban, ráadásul az se sokat segít rajtam, hogy ehelyett Párizsban lógattam a lábam... Szóval fontos ez most nekem. Ne szúrd el az amatőr vádaskodásaiddal, mert én semmiről sem tehetek. Tom pontosan tudta, hogy mibe megy bele és nem volt ellenére az a csók.

Lucas sértődötten lefejtettei a lány kezeit a szájáról, majd egy pimasz vigyorral az arcán, a falhoz szorította Shai-t, a karjait pedig kitámasztotta mellette, ezzel elzárva minden menekülési útját.

-Hidd el, nem árt meg nekik, ha egyszer az életben várniuk kell egy kicsit. Különben, pedig mi is alkut kötöttünk. És engem is megcsókoltál - nézett a szemeibe Lucas.

Shai hirtelen nem tudott mit mondani. Feszélyezte, hogy Lucas ennyire közel van hozzá és az is meglepte, hogy a fiú már egymagas vele, pedig most is magassarkút visel. De valójában a csókuk említésétől jött zavarba, bármennyire is szerette volna saját maga elől is eltitkolni.

-Na és? - kérdezte erőtlenül.

-Gondoltam, a csókért cserébe hallgatok örökre, de így... megnehezíted a dolgom - vigyorgott szemtelenül Lucas.

-Na jó... mit akarsz? - pillantott körbe rémülten Shai.

-Mivel Rachelle-en már nem tudsz segíteni, én kérek kárpótlást, amiért átvertél... Szóval azt hiszem, jössz nekem még egy csókkal - lépett egészen közel hozzá Lucas.

-Kizárt! - tiltakozott hevesen Shai. - Nem játszunk ilyet!

-Te teszed játékká, a picsába is! - kiáltott fel dühösen Lucas. A szemtelen mosoly eltűnt az arcáról és ezúttal valóban megbántottnak tűnt. - Nem értem miért csinálod ezt. Te is tudod, hogy ha néhány évvel idősebb lennék...

-De nem vagy! - szakította félbe ridegen Shai. - Kicsi vagy hozzám és kész! Azt se tudod, milyen igazából vonzódni valakihez. Csak élvezed ezt a hülye kis játékot, amivel kicsikarhatsz belőlem egy csókot, de tovább úgyse mernél menni - vetette oda idegesen.

Lucas ettől csak még dühösebb lett és legszívesebben azonnal visszavágott volna és elmagyarázta volna, hogy ő igen is szereti Shai-t. Hogy már egyáltalán nem kicsi és igen is sokkal tapasztaltabb, mint ahogy azt a lány gondolná, de végül úgy döntött, hogy inkább megmutatja.
Egy hirtelen mozdulattal lefogta Shai kezeit és hevesen megcsókolta. A szőkeség - mindkettőjüket meglepve - nem tiltakozott, Lucas pedig ezen felbátorodva, a kanapé felé irányította Shai-t. Lassan ledőltek rá, majd Lucas sietősen felgyűrte a lány rövid szoknyáját. Sokszor álmodozott már egy ilyen helyzetről Shai-jal, de most sokkal jobban hajtotta a bizonyítási vágy, mint az érzelmei. Csak meg akarta mutatni a lánynak, hogy sokkal többre képes, mint ahogy ő azt gondolná, de sokkal jobban sült el, mint képzelte. Shai jól esően felsóhajtott, amikor Lucas végigcsókolgatta a nyakát, majd türelmetlen mozdulatokkal leszedte róla a pólóját.

-Bármennyire is szeretném még hallgatni, ahogy alattam nyögdécselsz, sajnos most mennem kell - húzódott el pimaszul vigyorogva Lucas. - Remélem tisztáztunk mindent és Rachelle-nek nem kell tőled tartania...

-Mi van? Most elmész? - ült fel meglepetten Shai.

-A hagyományos értelemben, igen, elmegyek - vette vissza a pólóját Lucas. - De ha gondolod, később még folytathatjuk - tette hozzá szemtelenül vigyorogva.

-Kapd be, Lucas! - vágott hozzá egy párnát dühösen Shai. - Akkora egy...

-Bármit is mondasz rám, tudom, hogy imádsz - fojtotta belé a szót nevetve. - Remélem most már tényleg megegyeztünk és békén hagyod Rachelle-t.

Shai csak sértődötten megforgatta a szemeit, de nem mondott semmit. Lucas-szal szemben valahogy mindig másképp alakultak ezek a játékok, őt sosem tudta igazán megbántani vagy kihasználni. Talán mert kicsi volt, talán mert ő volt az egyetlen, aki ismerte és mégsem utálta őt vagy talán... ki tudja miért. Csak más volt és kész. Persze, Shai őt is átverte párszor és ugyanúgy gonoszkodott vele, mint bárki mással, de sosem ment el a végsőkig, nem akart minden áron nyerni. Ahogy most is csak rá hagyta Lucas-ra a dolgokat és nem kezdett el hisztizni, amiért ilyen csúnyán pofára ejtette. Más már biztosan a fejét is elvesztette volna, de Lucas más volt. Shai túl rég óta ismerte őt és túlságosan is jóban voltak, ahhoz, hogy úgy igazán megsértődjön rá.

Aznap este Lucas úgy érezte, hogy végre elintézett mindent, amit el kellett. Beszélt Tommal, beszélt Rachelle-lel és beszélt Shai-jal is. Ő mindent megtett, amit tehetett, most már igazán nem rajta múlnak a dolgok. És ebből kiindulva, úgy gondolta, hogy igazán megérdemel egy kis lazítást. Felkapta a deszkáját, bezárta a lakást és visszament a deszkaparkba, remélve, hogy a néhány napja megismert haverjai még ott vannak.

-Hello - pacsizott le vigyorogva a két másik sráccal. - Többiek?

-Leléptek... - vonta meg a vállát hanyagul a barna hajú. - Valamit csinálni kéne. Unjuk már a pályát.

-Erről jut eszembe... A nővéred otthon van? - vigyorodott el pimaszul a másik srác.

-Kussolj, Mark - vágta oldalba Lucas. - Ha a nővéremről van szó, a farkad a gatyádban marad!

-Úúú, de kemény valaki - röhögött a barna hajú, Nicolas.

-Biztos nem keményebb, mint a Kaulitz-é... - tett néhány félreérthetetlen csípőmozdulatot Mark, majd Nicolas-szal együtt nevetni kezdtek. - Kibaszott egy mázlista az a pasi.

-Elég gáz, hogy a nővéremre gerjedtek... - forgatta meg a szemeit Lucas. - Inkább húzzunk el valahova.

-Egyáltalán nem gáz, ha a nővéred fehérnemű modell - karolta át vigyorogva Nicolas. - De igazad van, lépjünk le.

Egy órával később még mindig céltalanul sétálgattak a városban, bár már túl voltak két üveg vodkán és sokkal jobb kedvük is volt.

-Cigit? - vett elő egy doboz Marlborot Lucas.

-Ugyan, sportember vagyok - húzta ki magát röhögve Mark.

-A nővéremtől csórtam - szólalt meg Lucas, majd vigyorogva folytatta: - és tudod, van egy olyan furcsa szokása, hogy a szájába veszi az összes cigit egyenként, mielőtt elszívná...

Még végig se mondta, de a két srác máris kitépte a kezéből a dobozt, mire Lucas elkezdett nevetni.

-Csak hülyéskedtem, fogalmam sincs mit csinál a cigijével... - röhögött még jobban, miközben meggyújtott magának egy szálat.

-A tudat is elég, hogy ez Rachelle-é - nevetett Nicolas is, miközben átvette a gyújtót Lucas-tól.

Amíg elszívták a cigiket, addig az Elba partján hülyéskedtek és megitták a maradék vodkát is, majd úgy döntöttek, hogy tesznek néhány kört a városban, hátha akad valami izgalmas.

-Héé, srácok! - fékezett le hirtelen Mark, majd a kezébe vette a deszkáját. - Azt nézzétek - bökött egy kávézó mellett parkoló rendőrautóra, miközben elvigyorodott.

A másik két srác is megtorpant és abba az irányba néztek, amerre Mark mutatott, majd Lucas nevetve a vállára dőlt.

-Azt hiszem, egyre gondolunk, haver!

-Össze akarjátok fújni? - nézett rájuk nagy szemekkel Nicolas, majd váratlanul ő is elröhögte magát. - Meg se tudtok állni a deszkán, barmok... Hogy akartok menekülni a zsaruk elől?

-Így izgalmasabb - nyomott a kezébe egy festék spary-t Lucas, amit a táskájából halászott elő, majd Marknak és magának is kiosztott egyet.

Ahogy eddig is kissé dőlöngélve, de kitartóan száguldoztak a deszkájukkal, egyik kezükben a festékkel, majd a rendőrautóhoz érve ketté váltak és ahogy elhaladtak mellette, két oldalról fújták végig a kocsit, nem kímélve a szélvédőt és az ablakokat sem. Hangosan nevetve gurultak tovább, majd néhány méterre a kocsitól lepacsiztak, azonban azt nem vették észre, hogy az autó nem volt üres. A sziréna másodperceken belül megszólalt, majd a kocsi is kitolatott, miközben az egyik rendőr kihajolt az ablakon, hogy letörölje a szélfédőre fújt festéket. A srácok ijedten összenéztek, aztán még jobban elkezdtek röhögni és menekülőre fogták, de addigra már a kocsi is a nyomukban volt...

Az őrsön elvették tőlük a mobiljaikat, a pénztárcájukat és minden mást, amit náluk találtak, majd megszondáztatták őket, ami persze azonnal kimutatta, hogy mennyit ittak - na nem mintha amúgy nem lett volna elég egyértelmű. Az egyetlen szerencséjük az volt, hogy egyikőjüknél sem volt semmilyen igazolvány, ami alapján megtudták volna a címüket vagy bármi fontosat.

-Sajnáljuk, oké? Csak szórakozni akartunk, nem láttuk, hogy az egy rendőrautó... - mondta már sokadjára Lucas.

-Elég legyen ebből! - csapott az asztalra dühösen a rendőr, mire a srácok ijedten összerezdültek. - Ha magatoktól nem, majd talán a szüleitek előtt elmesélitek, hogy mit miért tettetek... Kérem a telefonszámokat.

Mark már nyitotta is a száját, hogy engedelmesen bediktálja a számot, de Lucas megelőzte.

-Nem elég, ha az én apám értünk jön? Ők az unokatestvéreim és a hétvégét nálam töltik. Nem hiszem, hogy a szüleik most ide tudnának jönni Münchenből... - magyarázta Lucas.

A két srác meglepetten nézett rá, de aztán észbekaptak és bólogatni kezdtek.

-Rendben, de ajánlom, hogy az apukád ráérjen - morogta bosszúsan a rendőr. - Hogy hívják?

-Christopher Häring - válaszolta Lucas, majd bediktálta a Tokio Hotel fotósának a számát.

Tudta, hogy Chris segíteni fog neki, hiszen imádja Rachelle-t és talán arra is ráveheti, hogy ezt a kis kalandot ne árulja el senkinek.
Miután a rendőr felírta a számot, magára hagyta a srácokat, hogy elmenjen telefonálni, Lucas pedig csak reménykedett, hogy minden rendben lesz és Chris tényleg eljön értük.

-Kösz, haver - súgta Nicolas. - A szüleim kinyírnának...

-Semmiség - vonta meg a vállát halványan mosolyogva Lucas.

-Nálad nem lesz gáz? - nézett rá Mark. Nicolas-hoz hasonlóan ő is halkan beszélt.

-Chris nem az apám, csak Rach egyik haverja - közölte rezzenéstelen arccal Lucas, majd néhány másodperc múlva mind a hárman nevetésben törtek ki.

***

A reggel szinte már mesébe illően tökéletes volt. Amikor Tom felébredt, Rachelle még mindig a karjai közé bújva aludt. Az ablakon át beszűrődött a napfény, lentről a reggeli ínycsiklandozó illata szállingózott a szobába és minden annyira nyugodt volt.
Tom halványan elmosolyodott, majd elsöpört néhány tincset az alvó lány arcáról és némi tétovázás után egy puszit nyomott a nyakára. Nem tudta biztosan, hogy hogyan is állnak egymással a tegnapi után. Lehet, hogy az egész Rachelle-nek semmit sem jelentett, csak úgy megtörtént és kész... Minden megy tovább, ahogy eddig is. De az is megeshet, hogy Rachelle ki akar békülni vele, vagy ami még jobb lenne, hogy már ki is békültek. Persze Rachelle-nél semmi sem volt biztos, így Tom inkább óvatosan kikászálódott az ágyból és lement reggelizni. Túl tökéletes volt ez az ébredés, ahhoz, hogy Rachelle esetleges dühkitörésével - amikor meglátja őt maga mellett - elrontsa.

-Jó reggelt! - köszöntette öccse vigyorogva a lépcső alján és még lelkesen integetett is hozzá.

-Hello - motyogta elgondolkodva Tom, majd mikor Bill mellé ért megállt és kíváncsian nézett rá. - Mit vigyorogsz?

-Nem tudom, neked kéne - válaszolt nevetve, majd finoman fejbe vágta testvérét. - A kis picsa kidobott, mi?

-Mi van? - kérdezte értetlenül Tom, majd miután leesett neki, hogy öccse Rachelle-ről beszél, elvigyorodott és megrázta a fejét. - Hangosak voltunk?

Bill megvonta a vállát.

-Csak megérzés. Na jó, nem egészen... Ismerlek és te meg Rachelle egy szobába zárva... kizárt, hogy abból előbb-utóbb ne legyen szex.

-Jogos - vigyorodott el Tom. - De nem tom', hogy mi van velünk. Rachelle még alszik.

-Nem akarlak letörni Tommy, de szerintem érd be annyival, hogy még egyszer megdughattad Miss hű de nagy picsa fehérnemű modell-t - forgatta a szemeit röhögve Bill, majd besétált a konyhába.

Tom összeráncolta a homlokát, majd morcosan az öccse után indult. Tudta, hogy Bill valamiért utálja Rachelle-t és hogy most csak azért volt jó kedve, mert Bill tudja, hogy sokat jelent neki a lány és ha Tom boldog, akkor ő is. De őszintén remélte, hogy az utolsó mondatával Bill nagyot téved.
Azonban amíg Simone-éknál voltak a színjátéknak folytatódnia kellett, így Tom még azután sem kapott választ a kérdésére, hogy Rachelle felébredt. Minden olyan álomba illő volt és Rachelle-nek is szokatlanul jó kedve volt, de Tom attól tartott, hogy amint visszaérnek Hamburgba, minden megváltozik.

-Hát akkor, szia Tom - szólalt meg Rachelle az út során először, mikor a gitáros leparkolt a lakása előtt.

-Figyelj... - kapta fel a fejét Tom. - Beszélhetnénk egy kicsit? Kettőnkről...

Rachelle elhúzta a száját, majd nagyot sóhajtva bólintott egyet.

-Persze, gyere fel...

Tom kiszállt a kocsiból, majd Rachelle negyedik emeleti lakásáig ismét nem szóltak egymáshoz. Amióta kettesben maradtak szinte tapintani lehetett a kínos csendet. Egyikőjük sem tudta, hogy kéne kezelni a történteket és mindketten a másiktól várták rá a választ, azonban ezzel egyikőjük sem tudott szolgálni.

-Kérsz valamit inni? - szólalt meg Rachelle, miközben a bejárat mellett levették a cipőjüket, csak hogy végre mondjon is valamit.

-Öhm... igen, az jó lenne... köszi - válaszolt a gondolatmenetéből kizökkenve Tom.

-Okés, mindjárt hozom, addig... ülj le - indult el a konyha felé Rachelle, de két lépés után meglepetten torpant meg.

-Szia Rachelle - köszöntötte egyszerre Lucas és Chris.

-Hát te mit keresel itt? - nyögte döbbenten Rachelle.

Amióta felmondott a Tokio Hotelnél nem hallott semmit Chris-ről és most hirtelen ott ül a konyhájában az öccsével. Elképzelni sem tudta, hogy kerülhetett ide vagy mit akarhat tőle.

-Chris? - állt meg Rachelle mellett Tom is. - Ti ismeritek egymást?

A levegő szinte szó szerint megfagyott, ahogy a furcsa kis négyes meglátta egymást. Chris, aki még mindig úgy tudta, hogy a gitáros és Rachelle járnak, féltékeny pillantásokkal méregette a szorosan Rachelle mellett álló Tomot. Lucas szintén nem túl vidáman fogadta a gitárost. Igaz, hogy segített neki, de valójában még mindig haragudott rá a Shai-os dolog miatt, most pedig nagyon úgy tűnt, hogy nem az ő oldalára fog állni a hamarosan kirobbanó vitában. Tom és Rachelle, pedig totál letaglózva néztek Chris-re. A gitáros nem értette, hogy mit keres itt a banda kamerása, ráadásul honnan ismeri olyan jól Rachelle-t meg Lucas-t, hogy csak úgy átjön hozzá. Rachelle, pedig egyáltalán nem értett semmit.

-Ő juttatott be hozzátok, de most nem ez a lényeg - legyintett Rachelle. - Hogy kerülsz ide?

Chris arcáról lehervadt az eddig vidám mosoly, majd kissé komoran nézett Lucas-ra, aki kellettlenül elhúzta a száját. Látszott rajta, hogy valami nagyon nem úgy alakult, ahogy ő azt eltervezte.

-Éjjel lecsuktak és mivel te nem voltál itthon, bekamuztam, hogy Chris az apám és felhivattam az egyik rendőrrel, hogy jöjjön értünk... Ő, pedig addig nyávogott, amíg rá nem vett, hogy várjunk meg téged itt és valljak be mindent. Pedig hidd el, nem akartam elmondani.

Rachelle köpni-nyelni nem tudott, Tomból viszont kitört a nevetés. Viccesnek is találta a dolgot és különben is, Lucas oldalára akart állni Chirs-szel szemben. Amióta megtudta, hogy Chris ajánlotta be Rachelle-t a Tokio Hotelhez, egészen megutálta a pasit. Akaratlanul is olyan gondolatok motoszkáltak a fejében, hogy talán Rachelle nem is Patrick-kal feküdt le a munka miatt, hanem Chris-szel...

-Komolyan lecsuktak? - kérdezte röhögve Tom. - Mi a szart csináltál kölyök?

-Ő és néhány haverja összefestékeztek egy rendőrkocsit... El tudod ezt hinni?! - válaszolt helyette Chris, majd kétségbeesetten Rachelle-re nézett.

-Nem vagy semmi, haver - pacsizott le Lucas-szal vigyorogva Tom, már csak azért is, majd fölényes pillantásokat vetve Chris-re várta a reakcióját. - Egy rendőrautót baszki...

Lucas bár először neheztelt Tomra, most, hogy ilyen lazán kezelte ezt az egészet és Chris-szel ellentétben egyáltalán nem akadt ki, már semmi kifogása nem volt az ellen, hogy Tom itt legyen a nővérével. Valójában kedvelte Tomot és egyébként is túl jó arc volt ahhoz, hogy sokáig haragudjon rá.

-Láttad volna a rendőr fejét... anyáám mekkorát röhögtünk rajta! - vigyorgott Tomra Lucas.

-Ez kurvára nem vicces! - akadt ki Christopher, majd Rachelle-re nézett, mintha tőle várná a megerősítést. - Mind a hárman részegek voltak és Lucas-nál még cigit is találtak... Ez nagyon nem oké!

Rachelle a Lucas-Tom párosra pillantott, akik igyekeztek elfojtani a vigyorukat, majd a dühös Chris-re, de végül ő is elnevette magát és a kezeibe temette az arcát.

-Istenem, Lucas... Nem is te lettél volna, ha nem keveredsz valamilyen bajba...

Lucas megkönnyebbülten nézett össze Tommal. A gitáros tudta, hogy nyert ügye van Chris-szel szemben.

-Reméltem, hogy még mindig jó fej vagy - nevette el magát Rachelle-re nézve Lucas.

-Basszus, Rachelle! Ez nem így működik! Most te vagy a felelős Lucas-ért és nem csinálhat ilyeneket! Még csak 14 éves! - kelt ki magából végképp Chris, bár valójában sokkal inkább Tom önelégült vigyora hozta ki a sodrából.

-Kösz, hogy kihoztad Lucas-t, de nem hiszem, hogy szükség van a nevelési tanácsaidra - jegyezte meg komolyan Tom. Szívesen beolvasott volna még Chris-nek, de észben kellett tartania, hogy egy jó darabig még együtt fognak dolgozni.

-Köszönöm, Chris, de innentől elintézem... - szólalt meg Rachelle is, finoman célozgatva rá, hogy ideje mennie.

-Persze, szívesen...

Chris, belátva, hogy nincs esélye, kelletlenül elköszönt mindenkitől, majd szinte szó szerint kimenekült a házból.

-Azért örülnék, ha ilyen többször nem fordulna elő... - nézett komolyan Lucas-ra Rachelle. - És kérem vissza a cigimet.

Lucas bólintott egyet, jelezve, hogy felfogta a dolgot, majd nevetve visszaadta a Marlborot a nővérének.

-Akkor én mehetek, ugye? A kanod elég kiéhezve néz rád, és én nem szeretnék itt lenni, amikor neked esik... - röhögte el a végét Lucas.

-Áruló - vigyorodott el Tom, Rachelle pedig meg se tudott szólalni, Lucas máris lelépett.

-Hát... megint kettesben maradtunk...

Rachelle bólintott egyet és igyekezett nyugalmat erőltetni magára, de most, hogy megint egyedül maradt Tommal, a szíve hirtelen a torkába ugrott.

-Figyelj, én nem igazán szeretném megbeszélni a tegnap este történteket... - kezdett bele Rachelle. - Nem volt különösebb oka, csak... csak tettük, ami jól esett és kész. Nem akarok magyarázkodni miatta, oké?

-Akkor csak csináljuk most is azt, ami jól esik... - mosolyodott el Tom, majd finoman megcsókolta Rachelle-t.

-Ne... várj... - tolta el magától a lány. Egy pillanatra összeszorította a szemeit és elgondolkodott. Nem akart megint egy kapcsolatba ugrani, pontosabban nem akarta megint átverni Tomot, de annyira vágyott a csókjára, hogy már szinte elszégyelte magát. - Tom, én nem... nem hiszem, hogy ilyen gyorsan menne újra egy kapcsolat. Nagyon megbántottál...

-De? - kérdezett rá a ki nem mondott szóra Tom.

-De piszkosul kívánlak... - suttogta Rachelle, majd az ajkába harapott.

-Akkor kezdjük előlről - döntötte a homlokát Rachelle-éhoz Tom. - Semmi kötöttség, semmi elvárás, csak szex. Mint régen.

-Az jó lenne... - sóhajtott Rachelle, miközben átkarolta a gitáros nyakát és gyengéden megcsókolta.

Folyt. Köv.

Sajnálom, ez egy ilyen hét

Hali! :)

Tudom, ezer éve nem volt rész, és sajnos vasárnapnál előbb (bár legyen inkább hétfő, biztos, ami biztos) nem lesz új rész sehol . :/ Komolyan, 10 percem nincs leülni a géphez, másoktól se tudok olvasni, őrület... Már több, mint egy hete alig aludtam, mindig ilyenkor érek haza (nálam most éjjel 1:10 van) és korán kelek, mert valamit mindig kitalálnak... :D Állandóan vendégeink vannak, vagy mi megyünk, a lényeg, hogy nincs megállás. 
Hétfőn viszont már biztosan nem lesz senki nálunk, és miután aludtam is egy nagyot, a betűk se fognak összefolyni a szemem előtt - mint most - és akkor hozom a részt.^^

Addig, pedig Kilian Martin... Megint. :) Egyszerűen imádom. <3

Egyébként, itt (is) voltam ma. Gyönyörű! *-*

52. rész - You must have a mental disease

Másnap reggel, amikor Rachelle felébredt, Tom még javában aludt, ezért halkan kikászálódott az ágyból és hangtalan léptekkel a bőröndjéhez sietett, hogy kivegye az aznapi ruháit mielőtt elmegy zuhanyozni. Valami egyszerűt akart felvenni, nehogy Bill megint beleköthessen, de csak szűk kis koktélruhákat és elegáns blúzokat talált. Az egyetlen használható ruhadarabja egy farmer volt, felső nélkül.

-Mégis mit képzeltem? - suttogta maga elé, miközben idegesen a hajába túrt.

Nem akart - megint - úgy kinézni, mint aki divatbemutatóra készül Loitschében. És igen, a hangsúly Loitsche-n van. Na meg persze Billnek sem akart okot adni a piszkálódásra.
Végül egy hirtelen ötlettől vezérelve Rachelle benézett Tom szekrényeibe és kivett egy pólót, amit a gitáros valószínűleg 15 éves korában viselhetett utoljára, majd elment zuhanyozni.

-Tom! - suttogta, amint a fürdőből visszatérve becsukta maga mögött a szoba ajtaját. - Alszol?

Válasz nem érkezett, ezért Rachelle oda sétált a földön alvó fiúhoz, leguggolt mellé és óvatosan megrázta.

-Tom, ébredj! - szólalt meg valamivel hangosabban, mire Tom mocorogni kezdett. - Hahó! Kelj már fel!

-Mi az? - morogta álmosan a gitáros, miközben lassan felült.

-Mássz fel az ágyra, nem akarom, hogy lebukjunk - közölte semleges hangon Rachelle, majd felállt, hogy lemenjen reggelizni, de néhány lépés után visszafordult. - Ja és kölcsön vettem a pólód. Remélem nem baj - mosolygott rá erőltetetten. - Jól áll nekem, nem? - kacsintott egyet Rachelle, majd Tom válaszát meg se várva kisétált a szobából.

A lépcsőn lefelé menet megcsomózta a csípőjénél a pólót, hogy ne legyen olyan hosszú, majd vidáman leszökdelt az utolsó lépcsőfokokon és besétált a konyhába.

-Jó reggelt! - köszönt mosolyogva Simone-nak és Gordonnak.

Simone épp a reggelit készítette, Gordon pedig újságot olvasott a konyhapulton ülve, de mindketten felé fordultak és mosolyogva fogadták.

-Neked is jó reggelt!

-Szereted a rántottát? Vagy... van valami különleges étrended? - érdeklődött kedvesen Simone.

-Nem, dehogy - legyintett Rachelle, majd elnevette magát. - Modell vagyok, nem éhező. A rántotta tökéletes lesz.

-Helyes - vigyorgott Gordon, miközben összehajtogatta az újságot és letette maga mellé. - Tom még alszik?

-Mint mindig - mosolyodott el Rachelle.

-Te jól aludtál? - kérdezte kedvesen Simone.

-Persze - bólintott Rachelle, de hirtelen nagyon kellemetlenül érezte magát, ahogy belegondolt, hogy Tom talán nem ezt mondaná.

-Ennek örülök - mosolyodott el a nő, miközben felverte a tojásokat egy tálban. - És tegnap délután, hogy érezted magad? Nem volt sok egyszerre ennyi mindenkivel megismerkedni? Persze, ott volt Tom, de azért mégis...

-Nagyszerű volt a tegnap, komolyan - erőltetett magára egy mosolyt Rachelle. - Megszerettem ezt a családot. Tényleg mindenki annyira kedves volt és jó volt látni, hogy mindenki így szereti az ikreket is, pedig olyan keveset találkoznak... - Rachelle kivételesen őszintén beszélt, de egyre nehezebbnek érezte kimondani a szavakat. Szó szerint rosszul lett saját magától. Nem volt képes tovább Simone szemébe nézni, menekülni akart onnan minél előbb. - Bocsánat, de ki kell mennem egy kicsit... Rossz szokás - mutatta fel a cigis dobozt Rachelle, kínosan mosolyogva hozzá, majd sietve kihátrált a konyhából és meg sem állt az udvarig.

Nem tervezte, hogy tényleg rágyújt, csak mentségnek hozta fel a dolgot, de amikor már kint volt, úgy érezte, muszáj elszívnia egy szálat. Vagy kettőt...
Tényleg megkedvelte Tom szüleit és bűntudata támadt, amiért pont nekik hazudik. A két legőszintébb és legkedvesebb embernek, akikkel valaha találkozott. Legszívesebben most azonnal haza ment volna, de nem tehette meg. Csak abban bízott, hogy holnap reggel azonnal indulnak és nem maradnak itt egy késő délutánba nyúló ebédre.

-Nem baj, ha csatlakozom? - állt meg mellette Gordon mosolyogva, majd előhalászott a zsebéből egy szál cigit és egy gyújtót.

Rachelle egy pillanatra összeszorította a szemeit, majd hevesen megrázta a fejét.

-Nem, dehogy.

Gordon hosszú másodpercekig nem szólalt meg, csak nagyokat szívott a cigijéből és az eget figyelte, majd hirtelen Rachelle-re pillantott.

-Nézd, nem akarok tolakodó lenni, de... Tom már szinte a fiam és tegnap úgy láttam, hogy rettentően fontos vagy neki, ezért gondoltam, hogy felhozom a dolgot... Szóval, nem tudom pontosan, hogy mi történt és mi nem, de láttam az újságot. Nem szoktam hinni az ilyen hülye cikkeknek, hiszen Bild... könyörgöm! És Simone is utálja, ha ilyeneket olvasok, de láttam a képet és azt hiszem, azon nem lehet mit félreérteni.

Rachelle egy pillanatra ledermedt. Gordon tud mindent, látta a képet. Fogalma se volt mit mondjon, teljesen pánikba esett. Aztán csak megrázta a fejét és úgy döntött, letagadja az egészet.

-Pedig hidd el, az csak egy hatalmas félreértes - de hirtelen nem tudta, hogy Gordont vagy saját magát akarja meggyőzni erről.

-Hát pedig az a szőke nő nem igazán hasonlít rád... - nézett rá mindentudóan Gordon. - Ismerem Tomot, előttem nem kell mentegetned őt.

-Ez bonyolult - sóhajtott végül Rachelle.

Le akarta zárni a témát, hiszen ez még számára is érzékeny terület volt és azt se tudta, hogy mászna ki ebből az egészből, ha el kéne mesélnie, hogy mi történt.

-Remekül megértem a bonyolult dolgokat - mosolyodott el kedvesen Gordon, majd leült a bejárati ajtó előtt álló lépcsőre és intett, hogy Rachelle is foglaljon helyet. A lány belátta, hogy nincs más választása, ezért leült Gordon mellé és néhány másodperc múlva az első eszébe jutó dolgot kezdte mondani.

-A szőke lány, Shai egy régi ismerősöm - kezdett bele Rachelle, miközben máris azon gondolkodott, hogy mit hozzon ki ebből az egészből. - Tommal volt egy-két problémánk akkoriban, Shai pedig kihasználta ezt és rámászott Tomra. De csak egy csók volt, semmi több. És tudom, ez elég idiótán hangzik... mintha Tomot mentegetném, de hidd el, túl jól ismerem Shai-t és igazából bízok Tomban. Mármint, persze, kiborultam és rohadtul dühös voltam rá, de... csak egy csók volt, amit Shai erőszakolt ki, Tom pedig ezerféleképpen kért bocsánatot tőlem és láttam rajta, hogy tényleg sajnálja.

-Te pedig megbocsátottál neki - fejezte be helyette Gordon.

-Igen, hiszen... szeretem - vonta meg a vállát szomorúan mosolyogva.

-Igazából sejtettem, hogy valami ilyesmi történt és csak szerettem volna... nos, megköszönni, hogy ezek ellenére is itt vagy Tomnak - pillantott rá hálásan. - Tom, ha dühös vagy ideges sokszor csinál hülyeségeket. Utána persze mindig megbánja, de az már sokszor nem segít rajta. És láttam, hogy nézett rád egész nap... ahogy szorongatta a kezed és mindenkinek egyesével bemutatott... Boldog volt melletted és rendkívül hálás, amiért megbocsátottál neki. Tom nagyon szeret téged.

-Tudom - bólintott halványan mosolyogva Rachelle.

-Szóval, bármit is tesz vagy bármibe is keveredik, az csak azért van, mert Tom egyszerűen ilyen. Valami mindig történik vele. De nagyon rég láttam már olyannak, mint veled tegnap. Még ha akarná se tudná eltitkolni, hogy mennyire oda van érted.

-Jó ezt mástól is hallani - válaszolt eltűnődve Rachelle. - Tudod, sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon jól tettem-e, hogy megbocsátottam neki... Mármint, hogy tényleg csak én vagyok-e az egyetlen nő, aki fontos számára. Hogy bízhatok-e benne újra. Érted, ugye?

Gordon bólintott.

-Őszintén szólva, kicsit tartottam a délutántól, amikor megláttam, hogy Tom elhozott magával. Én ugye láttam a képet, nagyjából tudtam, hogy mi történt és féltem, hogy esetleg még gondok vannak köztetek és Sim rájön és ki fog akadni Tomra... De jó volt rátok nézni. Utálom azt az "egymásnak lettek teremtve" szöveget - nevetett fel Gordon -, de rátok teljesen igaz.

Rachelle elmosolyodott, de már nem mondott semmit. Hirtelen úgy érezte magát, mintha az apukájával beszélgetne. Legalábbis mindig így képzelte, hiszen sosem beszélt komoly dolgokról az apjával. De most jó érzés volt, hogy valaki csak úgy minden ok nélkül meghallgatja és meg is érti őt. Hogy máris, feltétel nélkül elfogadta. Pont mint egy apa...

-Na mindegy, nem szeretek lelkizni - szólalt meg hirtelen Gordon, majd ismét elmosolyodott. - A lényeg, hogy örülök, hogy minden rendben köztetek.

Gordon eldobta a cigicsikket, aztán feltápászkodott a lépcsőről és mintha mi sem történt volna, Rachelle-re nézett.

-Éhen halok. Te nem?

-Menj nyugodtan, én is megyek mindjárt - mutatta fel a még égő cigijét Rachelle egy halvány mosoly kíséretében.

Gordon bólintott egyet, aztán bement a házba. Rachelle azonban nem tudott szabadulni a mondataitól. "Láttam, hogy nézett rád...", "Tom nagyon szeret téged...", "Boldog volt melletted...", "Egymásnak lettetek teremtve...". Tényleg így lenne? És ha igen, miért csak ő nem látja ezt? Vagyis inkább miért nem akarja látni?
Rachelle egy utolsót szívott a cigijéből, aztán elnyomta a hideg betonon és hosszú másodpercekig csak némán meredt a távolba. Lassan kezdett rájönni valami olyanra, amit eddig a tudatalattija minden erejével igyekezett eltitkolni előle. És ez nagyon nem tetszett neki, úgy érezte, valamit tennie kell ellene. Nem olvadhat el, csak mert látta Tomot egy kisgyerekkel kedvesen bánni, vagy mert kiderült, hogy a nagy Kaulitz-nak mégis van egy emberi oldala. Nem gyengülhet el, csak mert egy rendes, szerető család kedvesen fogadta. Újra a határozott, kemény Rachelle akart lenni, aki bármikor nemet tudott mondani Tomnak. Azonban úgy tűnt, hogy azt az énjét Hamburgban felejtette...
Végül Rachelle erőt vett magán, felállt a földről és az új elhatározásait észben tartva elindult befelé, hiszen ha már belekezdett valamibe, nem fogja félbehagyni. A gond csak az volt, hogy Rachelle pontosan tudta, nem ok nélkül mondott igent Tomnak és jött el vele Loitsche-be...

-Szia! - köszöntötte lelkesen Tom a konyhában.

Az ikrek ugyan még kissé álmosan, de már felöltözve ültek az asztalnál és a nem rég elkészült rántottának láttak neki. Bill koránt sem volt olyan lelkes, mint Tom amikor meglátta Rachelle-t és meg se próbálta ezt leplezni. Csupán hanyagul intett egyet a lánynak, amit a szülők a fáradtság számlájára írtak fel, de Rachelle tudta, hogy szó sincs erről. Bill nagy valószínűséggel már tudja, hogy testvére hol aludt tegnap éjjel és ezért haragudott Rachelle-re. Hiszen valami egészen furcsa és a lány számára érthetetlen elmélet miatt, ami Tomnak rossz az Billnek is és ugyanígy fordítva.

-Sziasztok! - igyekezett Tomhoz hasonlóan vidáman beszélni Rachelle és figyelmen kívül hagyni Billt, majd a látszat kedvéért még egy puszit is adott a gitárosnak.

Rachelle Tom mellett foglalt helyet az asztalnál és igyekezett a rántottájába mélyedni, hogy még véletlenül se nézzen Billre, aki a tekintetével késeket állított a hátába.

-Két hét múlva elvileg mehetünk nyaralni - szólalt meg hirtelen Tom, miközben narancslevet töltött magának.

-Maldív-szigetek? - mosolyodott el Simone.

-Igazából azt beszéltük Tommal ma reggel, hogy lehet, hogy ezt a szabadságunkat most inkább itthon töltenénk - válaszolt Bill.

-Ja, szinte soha nem találkozunk - húzta el a száját Tom. - Különben is, most nincs kedvem menni sehová. Itthon szívesebben pihennék.

-Az nagyszerű lenne! - kiáltott fel boldogan Simone. - Nem is tudom mikor töltöttünk együtt egy hétvégénél több időt...

-És Rachelle is jöhetne, úgyis megkedveltétek egymást - mosolygott gonoszul a lányra Bill.

-Igen, az tök jó lenne, nem? - lelkesedett Tom is.

-Öhm... Nem tudom, hogy én mikor kapok szabadságot... - mentegetőzött Rachelle.

-Ugyan, megoldjuk! - erősködött Bill, mire Tom is hevesen bólogatni kezdett.

-Nagyon örülnénk, ha te is jönnél - pillantott rá Gordon.

-Igen, bármikor szívesen fogadunk - mosolyodott el kedvesen Simone is. - Különben is jó lenne még jobban megismerni egymást.

-Hát... rendben, köszönöm - válaszolt zavartan Rachelle, hiszen más lehetősége jelenleg nem volt. - Igyekszem úgy alakítani a dolgokat, de még nem ígérhetek semmit...

-Mondom, megoldjuk - vigyorgott Tom, majd az asztal alatt az egyik kezét Rachelle combjára csúsztatta, mire a lány jól bokán rúgta.

-Állítsd le magad! - sziszegte a fülébe dühösen, az arcára pedig egy vidám kis mosolyt erőltetett, hogy úgy tűnjön, mintha csak valami titkot súgna a gitárosnak.

Tom visszahúzta a kezét és Rachelle látta, ahogy egy pillanatra összerezdül a bokájába nyilaló fájdalom miatt, de az arcáról szinte semmit nem lehetett leolvasni. Ugyanúgy mosolygott, ahogy eddig. Rachelle teljesen ledöbbent. Tom majdhogynem jobban játszik, mint ő. Hogy lehetséges ez?!

-Hát... akkor fel is hívom a főnököm, hátha elenged legalább egy-két napra - erőltetett magára egy mosolyt Rachelle, majd felállt az asztaltól. - Jössz? - pillantott Tomra.

-Öhm... persze - bólintott a gitáros, belátva, hogy nincs más választása, majd ő is kitolta maga alól a széket.

-Ugye nem baj, ha elmegyünk egy kicsit sétálni is? Tom megígérte, hogy megmutatja a kedvenc helyeit - magyarázta Simone-nak Rachelle.

-Nem, dehogy, menjetek nyugodtan - mosolygott kedvesen Simone.

Rachelle elégedetten elvigyorodott, aztán megfogta Tom kezét és sietve kilépett a házból. Nem akart ott maradni és még több kínos témába bonyolódni, ráadásul mindennél jobban vágyott rá, hogy leszidhassa végre Tomot.

-Hé, nem kell egy pulcsi vagy valami? - szaladt utána Tom. - Fázni fogsz.

-Nem fogok - makacskodott Rachelle, majd szó nélkül elindult egy számára szimpatikus irányba.

Tom csendesen követte őt. Érezte, hogy Rachelle csak menekülni akart és őt is csupán a látszat kedvéért hozta magával. Azonban arra nem számított, hogy a lány csak eléggé távol akart lenni a háztól, hogy aztán jól leszidhassa őt a konyhában történtek miatt.  

-Na jó, elárulnád, hogy mégis mi a fenéért kevertél bele engem ebbe az idióta nyaralásos szarságba?! - torpant meg az út közepén Rachelle.

Tom meglepetten nézett rá.

-Mégis mit mondhattam volna? Hogy "bocs anya, de Rachelle csak erre a hétvégére a barátnőm, szóval ne tervezzünk hosszútávra"?

-Ne nézz hülyének, kérlek! Bill hozta fel ezt az egész szarságot, tuti, hogy megbeszéltétek!

-Basszus, attól mert te és Shai állandóan terveket szövögettek, még nem mindenki csinálja ezt! - kiabálta dühösen Tom.

-Bill igen is direkt csinálta! - emelte fel a hangját Rachelle is. - Méghozzá miattad! Te pofáztál neki reggel, ő meg berágott rám és ezért kevert bele ebbe az egészbe!

-Elegem van belőled és abból, hogy mindig mindennek úgy kell történnie, ahogy te akarod! - vesztette el a türelmét Tom. - Fogd be a szád végre és figyelj rám: nem-én-te-he-tek-ró-la! Bill pedig anélkül is eléggé utál téged, hogy én bármit mondanék neki!

-Megértettem, te barom! - kiabált Rachelle. - De elárulnád, hogy mégis mit mondjak majd a szüleidnek?! Mert azt most közlöm, hogy nem fogok még egy hétig a kedvedért színészkedni.

Tom egy pillanatig habozott, majd végül alig hallhatóan csak ennyit mondott:

-Nem tudom.

-Nagyszerű... - nevetett fel idegesen Rachelle. - Egyéb remek ötlet?

Tom egy darabig csak tanácstalanul nézett a szemébe, majd hirtelen megcsókolta. Hevesen és szenvedélyesen, miközben az erős karjaival követelőzően magához húzta a lányt. Rachelle eleinte fel se fogta, hogy mi történik... hogy ő is visszonozza a csókot. De végül bármennyire is megijedt a saját reakciójától, nem húzódott el. Megmagyarázhatatlanul jó érzés fogta el, ahogy ott állt Tom biztonságot nyújtó karjai között, egészen a puha pulcsijához simulva, miközben a gitáros édes ajkai hevesen falták az övéit és nem akart véget vetni ennek.
Már szinte teljesen elfelejtette, mennyire szerette, hogy Tom ilyen heves és hogy mennyire imádta a férfias illatát, de ettől az érzéstől csak még jobban megijedt és bár nem szerette volna, de finoman eltolta magától Tomot.

-Ezt nem lett volna szabad... - nézett a csokoládébarna szemeibe.

-Miért? Miért ne kezdhetnénk mindent előlről? - fogta meg a kezeit kétségbeesetten Tom.

-Mert megbántottál és mert nem tudok már bízni benned - rántotta ki a kezeit Tom szorításából Rachelle, majd hátrált egy lépést. - Egyedül akarok lenni egy kicsit. Majd felhívlak, ha visszamehetünk... - hadarta összezavarodva, aztán Tom válaszát meg se várva elsietett.

Fogalma se volt, hogy merre megy, egyáltalán nem ismerte a környéket, de jelenleg csak az számított, hogy minél messzebb legyen Tomék házától és magától a gitárostól. Nem értette, mi ütött belé. Miért hagyta, hogy Tom megcsókolja? És miért mondott neki olyanokat, amiket egy igazi kapcsolat végénél mondanak az emberek egymásnak? Rachelle kezdett összezavarodni. Lassan már fogalma sem volt mi hazugság és mi nem vagy hogy kinek mondjon igazat és kinek nem. De a legszörnyűbb, hogy már a saját magának mondott hazugságokat is képtelen volt észben tartani.
Végül másfél óra múlva úgy döntött, hogy - bár még egyáltalán nem sikerült feldolgoznia az eseményeket - lassan ideje visszamenni. Azonban rá kellett jönnie, hogy fogalma sincs hol van vagy honnan jött. Egyik utca sem volt ismerős, végig a gondolataiba merülve sétálgatott bármilyen rendszer vagy cél nélkül, így kénytelen volt valóban felhívni Tomot, majd elmondani neki, hogy melyik utcában van és megvárni, amíg megérkezik.
Rachelle életének legkínosabb negyed órája volt az a Tommal töltött idő, amíg haza nem értek. Egész úton egyikőjük sem szólalt meg, csak tétován pillantgattak egymásra, miközben azon gondolkodtak, hogy vajon ez, vagy az lenne a kellemetlenebb, ha megbeszélnék a történteket. Végül se Tom, se Rachelle nem merte felhozni a témát és mire észbe kaptak, máris otthon voltak és játszaniuk kellett a boldog párt.

-Ne haragudjatok, de nagyon fáj a fejem - mondta este hét körül Rachelle, mikor úgy érezte, nem bírja tovább a sztorizgatást Gordonékkal. - Nem baj, ha most lefekszem?

-Jajj, dehogyis! Pihend ki magad - pillantott rá aggódva Simone. - Csináljak neked egy teát?

-Nem, köszönöm. Csak egy kis alvásra van szükségem - hárított halványan mosolyogva Rachelle, majd megköszönte a vacsorát és felment Tom régi szobájába.

-Menj utána, vigyél neki egy Aspirint - nézett Tomra Gordon.

-Nézd meg, hogy biztos nincs-e komolyabb baja, nem szeretném, ha megbetegedne - unszolta Simone is.

-Ugyan, biztos jól van - grimaszolt Bill. - Nem hiszem, hogy Rachelle-nek szüksége van Tomra, nagylány már - nézett a bátyjára jelentősségteljesen.

-Szerintem sincs semmi komoly, de azért felmegyek hozzá - jelentette ki Tom, majd kivett az egyik fiókból egy doboz Aspirint, miközben észrevétlenül bemutatott Billnek, aztán felszaladt a szobájába.

Odabent azonban nem volt senki, de a fürdőből kiszűrődő vízcsobogásból ítélve Rachelle épp zuhanyzott. Tom keserűen elmosolyodott. Valahogy érezte, hogy nem lesz szükség a gyógyszerre, mert Rachelle megint csak előlük menekült.
Visszamenni azonban már nem akart, szívesebben beszélt volna Rachelle-lel, de nem merte megkockáztatni azt sem, hogy bemegy a fürdőbe a lányhoz, ezért csak lehuppant az ágyra és elővette a telefonját, hogy addig se unatkozzon...

Rachelle belebújt a rövidke selyemköntösébe, majd visszament a szobába és bezárta maga mögött az ajtót. Meglepetten vette észre, hogy Tom az ágyon ült, a telefonjába merülve és észre sem vette, hogy ő ott van. A lány egyébként is igyekezett őt levegőnek nézni, ezért csak szó nélkül előkereste a testápolóját, leült az ágyra és elkezdte bekenni a lábát. Ahogy besüppedt alatta a matrac, Tom felkapta a fejét. Nagyot nyelve végigfuttata a tekintetét Rachelle-en, akit mindössze egy vékony kis köntös takart, majd végtelennek tűnő másodpercekig megbabonázva figyelte, ahogy a lány végigsimít a vékony, hosszú lábain, majd amikor a könnyed selyem anyag lecsúszott a bal válláról, nem bírt tovább egy helyben maradni. Óvatosan átmászott az ágy másik felébe, ahol Rachelle ült, majd eltűrte a lány haját és a nyakába csókolt. Rachelle összerezdült és a keze megállt a mozdulat közben, de nem tiltakozott, ahogy azt Tom várta, ezért kicsit közelebb húzódott a lányhoz és lassan végigcsókolgatta a vállát, majd a nyakát.

-Ne... kérlek... - sóhajtott Rachelle, de továbbra se mozdult meg.

Tom elmosolyodott.

-Nem hiszem, hogy tényleg ezt szeretnéd - dünnyögte a nyakába, miközben óvatosan átkarolta a derekát. - Szerintem nagyon is élvezed.

-Oké, hiányzol - sóhajtott újból megadóan Rachelle -, de ez nem old meg semmit. Csak hagyj békén, Tom - bontakozott ki a gitáros öleléséből.

Tom egy pillanatra ledöbbent a vallomáson, aztán észbe kapott és szembe fordította magával Rachelle-t.

-Nekem is hiányzol. És lehet, hogy ez nem old meg semmit, de... leszarom - vigyorodott el Tom, majd megcsókolta Rachelle-t.

A lány nem tiltakozott, mohón húzta magához közelebb Tomot, majd hagyta, hogy a gitáros hátradöntse az ágyon. Tom egyik kezével megtámaszkodott fölötte, a másikkal, pedig a köntös pántját igyekezett kikötni. Rachelle hátravetette a fejét, hogy Tom jobban hozzáférjen a nyakához, de még mindig nem tudott egészen megszabadulni a kellemetlen gondolataitól.

-Lehet, hogy ezt mégsem kéne... - préselte ki magából.

-Miért? - kérdezte Tom, miközben még mindig a lány nyakát harapdálta.

-Mert... csak... ez nem egy jó ötlet, oké? - ellenkezett esetlenül Rachelle, majd inkább saját magát győzködve hozzá tette: - Különben sem akarom ezt.

-Kit akarsz becsapni, engem vagy magadat? - nézett rá Tom. - Egyébként, pedig fogadjunk, hogy máris benedvesedtél... - vigyorodott el hirtelen, az ujjai pedig máris a lány fehérneműje alatt jártak.

-Fejezd be! - szólt rá Rachelle, de a sóhaja, amit Tom ujjai váltottak ki belőle, elárulta.

-Inkább csak élvezd, oké? - pillantott rá Tom, majd egy gyakorlott mozdulattal megszabadította őt a rövid köntösétől.

Rachelle vett egy mély levegőt, majd bólintott. Tomnak igaza volt, túlságosan vágyott rá, ahhoz, hogy most csak úgy nemet mondjon. És különben is, mindig azt mondogatta, hogy ami jó, azt ne fossza meg magától, bármilyen bonyodalmakba is keveredik miatta. Az egyik fő elve volt, hogy bátran ugorjon fejest mindenbe és merjen kockáztatni. Így hát ezt tette most is, gondolkodás nélkül igyekezett megszabadítani Tomot a nadrágjától...

Folyt. Köv.

51. rész - Egy másik Tom

Hamburgból az út Loitschebe több, mint 2 órás volt. Rachelle talán még soha nem szenvedett ilyen sokáig folyamatosan. 2 és fél óra tömény gyötrelem, nem számítva a rövid kávé-szünetet egy autópálya melletti benzinkútnál. Legszívesebben végighisztizte volna az egész utat, de mivel tudta, hogy semmi értelme, így meg se szólalt. Érezte, hogy Tom örülne neki, ha beszélnének vagy ha csak néha hozzá szólna, bármit is mondana neki, ezért inkább egész úton ki se nyitotta a száját, ezzel büntetve a fiút. Saját magát, pedig azzal vígasztalta, hogy legalább Bill külön kocsival jött.
Végül valamikor délután 1 óra körül lefordultak a végtelennek tűnő autópályáról és még vagy fél órán át poros kis falvakon át kocsikáztak, hogy aztán az egyik legszürkébb porfészek közepén, egy átlagos családi ház előtt leparkoljanak. Még az idő is olyan komor és borús volt, mint amilyennek ez a hétvége ígérkezett.
Rachelle kicsapta a kocsi ajtaját és nagy lendülettel kilépett, majd szinte ugyanabban a pillanatban fel is sikított. A vadonatúj Jimmy Choo szandáljával egyenesen egy pocsolyába lépett, a sáros és hideg víz, pedig a cipő nyitott orrán át befolyt a lábujjaihoz.

-Mi a baj? Mi történt? - sietett hozzá azonnal Tom.

A sikításra a kerítés mögött pihenő kutya is felkapta a fejét és boldogan ugatva rohant a kerítéshez, mire Rachelle ijedten összerezdült. Végül csak vetett egy megvető pillantást a kutyára, majd Tomra is és a lábfejét rázogatva kilépett a pocsolyából.

-Undorító - motyogta inkább csak magának, miközben elővett egy zsebkendőt a táskájából és elkezdte törölgetni a szandálját.

-Minek jöttél Jimmy-ben ilyen időben? - vonta fel a szemöldökét Bill, aki néhány másodperce szállt ki a mögöttük parkoló fehér Audi Q7-esből. - Különben is, ez itt Loitsche. Egy kicsi falu - mutatta fel hozzá a lábát, amin kivételesen egy egyszerű, fekete Converse tornacipő volt és olyan fejet vágott hozzá, mintha Loitsche és a tornacipő egyenlőek lennének.

-Nem tudom, Bill. Talán azért vettem fel ilyen cipőt, mert soha az életemben nem hallottam még erről a kibaszott Loitschéről! - vetette oda dühösen. - Vagy talán, mert jó benyomást akartam kelteni a barátom szülei előtt - mosolyodott el kényszeredetten a végére és a hatás kedvéért Tomba karolt.

-Mondtam, hogy nem kell - szólalt meg csendesen Tom. - Anyuékat nem érdeklik az ilyen márkák.

-Menjünk már be - sóhajtott türelmetlenül Rachelle, mit sem törődve Tom előző mondatával.

Pontosan tudta, hogy az ikreknek igazuk van. Hiszen Tom is megmondta neki és különben is, észrevehette volna, hogy ők maguk is teljesen átlagosan néztek ki. Farmer, póló és kész. Semmi sikkes Gucci vagy Dolce napszemüveg és hatalmas Rolex órák, még Billen se volt egyetlen kiegészítő sem. De nem akart ezzel foglalkozni vagy azon merengeni, hogy vajon máris beszippantotta-e a hamburgi elit felszínes világa. Csak túl akart esni ezen az egészen, hogy aztán végleg lezárhassa a Tom-ügyet.

-Scotty, öreg fiú! - kiáltott fel vidáman Bill, amikor beléptek a kapun és a kis fekete kutyus a lábaira ugrott.

Tom is elmosolyodott és azonnal ott termett, hogy ő is megsimogassa a kutyájukat, akárcsak egy öt éves kisfiú. Scotty, pedig máris a hátára feküdt és a farkát csóválva élvezte, ahogy a gazdái a hasát vakargatják.

-Gyere, nem harap - intett Rachelle-nek nevetve, de a lány csak megrázta a fejét és a kapu előtt ácsorogva várta, hogy végre bemenjenek a házba.

Végül néhány perc múlva Simone türelmetlenül kihajolt az ajtón és véget vetett a kis műsornak.

-Fiúk, már megint azt a kutyát nyúzzátok, gyertek be! Mindenki csak rátok vár - mosolygott kedvesen és Rachelle egyszerűen nem tudta nem észrevenni mennyire szeretetteljesen néz az ikrekre.

-Anyaaa! - kiáltottak fel egyszerre egy letörölhetetlen mosollyal az arcukon.

Tom vidáman karon ragadta Rachelle-t és Billel együtt sietve bementek a házba, ahol Simone rögtön megölelte őket. Rachelle látott már néhány képet a nőről az ikrek lakásán, de a valóságban valahogy sokkal szebb arca volt. Igaz, hogy az első ráncok már megjelentek a szeme és a homloka környékén és nagy valószínűséggel a haját is festette már, de az őszinte jó indulat és kedvesség, ami a szemében csillogott már az első pillanattól fogva megszépítették Simone-t.

-Ő, pedig Rachelle, a barátnőm - eszmélt fel Tom mondatára a lány, de még pislogni sem volt ideje és máris Simone karjaiban találta magát.

-Isten hozott a családban! - nézett a szemébe kedvesen mosolyogva Simone.

-Köszönöm - mosolyodott el Rachelle is, miközben igyekezett elrejteni a meglepettségét. - Az ikrek már rengeteget áradoztak Önről, örülök, hogy végre megismerhetem.

-Én is örülök, hogy a fiam végre rászánta magát és közel egy év után végre bemutat nekünk - pillantott szúrósan Tomra, de a szája szélében még mindig ott bújkált a kedves mosoly. - És tegezz nyugodtan, drágám - simított végig a karján Simone, majd a nappali felé pillantott.

A helységből hatalmas zsivaly és gyerek nevetés szűrődött ki, a kis előszobát, pedig a konyhából kiáradó kellemes ebéd illata lengte be. Olyan film szerű volt az egész, mint amikor egy boldog otthont mutatnak be. Olyat, amilyenben Rachelle-nek sosem volt része a müncheni lakásukban, de még talán Hamburgban sem.

-Menjetek be, már itt van mindenki - terelgette őket a nappali felé. - Gordon nem sokára megérkezik, szóval készüljetek - tette még hozzá izgatottan mosolyogva, pont úgy, ahogy az ikrek szoktak, amikor készülnek valamire, majd besietett a konyhába.

Tom megfogta Rachelle kezét és Billel együtt bementek a nappaliba, majd az ikrek hangosan elkiáltották magukat.

-Megjöttüüüünk!

Hirtelen egy tucat szempár meredt rájuk, különösen Rachelle-re, de még mielőtt mindenki ellepte volna őket a kínos kérdéseikkel, egy négy-öt éves kisfiú felpattant a kanapéról és egyenesen Tom felé rohant.

-Tomiii! - kiáltotta boldogan, a gitáros, pedig óvatos mozdulatokkal felkapta a fiút.

-Szia nagyfiú! - köszöntette vidáman. - Különben Alex, évek óta mondom neked, hogy a nevem Tom. Esetleg fenség vagy nagyúr - vigyorodott el a gitáros, a kisfiú pedig kacagni kezdett. - De belefér még a Világ Legkirályabb Unokabátyja is, rád bízom.

-Tomi nagyúr leszel! - nevetett Alex, mire Tom lemondóan megrázta a fejét. - Billy bácsi, hoztál nekem valamit? - fordult az énekes felé.

-Hogy ne hoztam volna? - mosolyodott el Bill. - Kint van a kocsiban.

-Én mondtam neki, különben elfelejtette volna - súgta a kisfiúnak vigyorogva Tom, amin Alex jót nevetett, Bill pedig Tom vállába boxolt.

-Inkább add át nekem, Tomi - hangsúlyozta ki az utolsó szót Bill -, még a végén olyan hülye lesz, mint te. Gyere Alex, kivesszük a csokit a kocsiból.

-Csokiiii! - kiáltott fel boldogan a kisfiú, mire az ikrek egyszerre lepisszegték.

-Csss, különben egyikünk sem ehet belőle ebéd előtt - vigyorgott Tom.

-Pedig nem akármilyen csoki. Egyenesen Belgiumból hoztuk, a csoki mennyországból!

-Bocsi - suttogta Alex.

-Na gyere nagyfiú, Tom addig lefoglalja a többieket - kacsintott Bill és kinyújtotta a karjait, hogy átvegye őt a testvérétől.

-Egy perc! - ölelte magához mégjobban Alexet Tom, majd Rachelle felé fordult a kisfiúval. - Alex, ő itt Rachelle, a barátnőm.

-Szia - intett neki mosolyogva a lány, Alex pedig vidáman viszonozta a köszönést.

Rachelle meglepve vette észre, hogy Tom mennyire óvatosan és figyelmesen bánik a kisfiúval. Hirtelen egy teljesen másik férfinak tűnt, ahogy Alex-szel a karján álldogált a nappali közepén. Az öntelt arckifejezése, amit Rachelle Hamburgban annyira gyűlölt, most teljesen eltűnt és a beképzelt vigyora helyett is csupán egy aranyos kis mosoly bújkált a szája szélén. Minden mozdulata olyan kis gondoskodó és szeretetteljes volt, nem csak Alex, hanem az egész családja felé.

-Furcsa neved van - tette még hozzá a kisfiú.

-Francia - mosolyodott el Rachelle.

-Tomi nagyúr, ő olyan... - nézett fel a gitárosra Alex.

-Jó csaj - fejezte be a mondatát vigyorogva Tom. - De nem francia, Rachelle is német. A francia csajok sokat nyafognak, ezt jegyezd meg.

-Elég a baromságaidból - nevetett fel Bill, majd átvette tőle Alexet és kimentek a kocsihoz.

Tom átkarolta Rachelle derekát és elindult vele egy házaspár felé, akiket szintén hatalmas mosollyal az arcán átölelt, majd nekik is bemutatta Rachelle-t. A nő Simone huga volt és egyben Alex anyja. Miután váltottak néhány szót, Tom mosolyogva megígérte nekik, hogy még az ebédnél beszélgetnek és Rachelle kezét szorongatva másokhoz lépett, hogy mindenkinek egyesével bemutassa a barátnőjét. Unokatestvérek, nagybácsik, nagynénik, nagyszülők... Rachelle alig bírta megjegyezni, hogy ki kinek a kicsodája és hogy is hívják, de igyekezett mindig mosolyogni és kedvesen társalogni, hiszen látta, hogy ez mennyire fontos Tomnak. Úgy érezte, hogy lassan megfullad a rengeteg ismeretlentől, de játszotta tovább a szerepét, hiszen bármennyire is utálta Tomot, nem akarta lebuktatni őt, nehogy a családjának csalódnia kelljen benne. Senkinek sem kívánta volna azt az érzést.

-Gordon most áll be a kocsival! - viharzott be a nappaliba izgatottan Simone, mire hirtelen mindenki elhallgatott.

Rachelle fellélegzett. Legalább egy időre megmenekült a kíváncsi rokonoktól, akik egyre többen és többen lettek körülöttük.

-Ha bejön, mindenki kiálltsa, hogy "meglepetés"! - adta ki a parancsot Simone, majd az ikrek mellé állt és egy hatalmas mosollyal az arcán várta, hogy megérkezzen a férje.

A nappaliban mindenki feszülten mocorogni kezdett, amikor meghallották a zár kattanását, az első léptek után, pedig mindenki arcára kiült egy Simone-éhoz hasonló izgatott vigyor. Rachelle aranyosnak találta, hogy ennyire izgulnak a meglepetés miatt.

-Sim! Megjöttem! - kiáltotta el magát a férfi, majd újabb lépteket lehetett hallani az előszobából.

A nappaliban még mindig feszült csend uralkodott, de Alex és az ikrek nem bírtak tovább várni, ezért mindhárman egyszerre belefújtak a papír trombitájukbaba, ezzel csúnyán belerondítva a csendbe. Hirtelen mindenki egy emberként, ijedten lepisszegte őket, amivel csak azt érték el, hogy az ikrek röhögni kezdtek. Simone igyekezett elhallgattatni őket, de addigra már Gordon is meghallotta a zajt és egy "én tudtam" típusú mosollyal az arcán belépett a nappaliba. A meglepetés már oda lett, mégis mindenki nevetve elkiáltotta magát, amikor a férfi belépett az ajtón.

-Meglepetééés! Boldog szülinapot!

Gordon elvigyorodott, majd sűrű hálálkodás közepette az ikrekhez lépett és jó szorosan megölelgette őket.

-Rögtön tudtam, hogy ti is itt vagytok. Senki más nem tudna így elcseszni egy meglepetést - nevetett Gordon. - Legalább ne röhögtetek volna...

-Mi már csak ilyen elcseszettek vagyunk - vonta meg a vállát vigyorogva Tom.

-Különben is, túl nagy volt a feszültség. Nem bírtuk már - mosolyodott el Bill is.

Gordon finoman hátba vágta őt, majd mosolyogva Rachelle felé fordult.

-Beszarás, hogy Tom mindig kifogja a legjobb csajokat! De komolyan, eddig te vagy a legszebb - kacsintott vidáman, majd vigyorogva a kezét nyújtotta. - Gordon Trümper.

-Rachelle Scholz - fogta meg a férfi kezét, aki egy rövid kézrázás után magához ölelte. - Boldog születésnapot! - köszöntette fel udvariasan, mikor elengedte őt.

-Máris meg van - nevetett fel vidáman. - Ja és üdv a családban! - tette még hozzá kedvesen mosolyogva Gordon.

-Köszönöm - mosolyodott el Rachelle is.

Gordon kedvesen biccentett egyet, aztán még egyszer átölelte az ikreket, majd a család többi tagjához fordult, hogy vidáman fogadja a születésnapi köszöntéseket.
Rachelle még négány percig mosolyogva nézett utána. Gordon farmert és egy fekete bőrdzsekit viselt, fekete haja pedig direkt-kócosan volt beállítva. Pont úgy nézett ki, ahogyan viselkedett, hihetetlenül lazán. Rachelle-nek máris szimpatikus lett a férfi.

-Gyere, menjünk a konyhába még mielőtt beözönlik a tömeg! - karolta át Rachelle derekát vigyorogva Tom.

A lány bólintott egyet és Billel együtt bementek a konyhába, ahol Simone épp sietve hordta ki az evőeszközöket egy rettenetesen hosszú asztalhoz.

-Segítsek? - ajánlotta fel azonnal Rachelle.

-Dehogyis, üljetek csak le - intett kedvesen.

-Ugyan már, így sokkal gyorsabb - ellenkezett Rachelle, majd a választ meg sem várva kivette Simone kezéből a villákat és elkezdte rakosgatni őket. - Fiúk, nehogy leüljetek! Biztos ti is tudtok segíteni valamiben - pillantott szigorúan az épp leülni készülő ikrekre.

Simone egy pillanatig meglepve nézett Rachelle-re, aztán elnevette magát, látva, ahogy a fiai engedelmesen, egyetlen szó nélkül teríteni kezdenek.

-Köszönöm - mondta mosolyogva, majd a tűzhelyhez lépett, hogy levegye a forrtyogó levest.

A konyha néhány perc múlva már teljesen megtelt és mindenki körbeülte az ételekkel megrakott asztalt. Rachelle Tom és Bill között ült, valahol az asztal közepe táján, Alex ragaszkodott hozzá, hogy Tom másik oldalán ülhessen, Bill mellett, pedig az ikrek egyik unokatestvére foglalt helyet, akinek Rachelle máris elfelejtette a nevét. Gordon, az ünnepelt az asztalfőn ült, de most is az ikrek voltak a középpontban. Mindenki tudni akarta a legutóbbi turné sztorijait és hogy mi történt velük a magánéletben mióta utoljára találkoztak. Rachelle először azt gondolta, hogy biztos a családban is nagyszám, hogy az ikrek sztárok és minden kis titkot tudni akarnak, hogy aztán eldicsekedhessenek vele az ismerőseiknek, de ahogy több beszélgetést is végighallgatott, rá kellett jönnie, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy mindenki nagyon ritkán látja az ikreket és ilyenkor igyekszenek bepótolni az elmúlt fél év, esetleg egy év kimaradását. De mindenki teljesen normálisan és tárgyilagosan kezelte a koncertekről, interjúkról, rajongókról és party-król szóló beszámolóikat, nem úgy, mint pletykára éhes, számító rokonok. Sőt leginkább az ikrek hétköznapi életéről beszélgettek és ez igazán meglepte Rachelle-t. Mindenki annyira kedves volt - még vele is- és annyira látszott rajtuk a család iránti szeretet meg hogy csak egyszerűen normálisak voltak és kész. Semmi álnok számítás és ravasz tervezgetés meg hazudozás. Ez teljesen más világ volt, egy teljesen őszinte. Olyan, amiről Rachelle csak álmodozott. És most, hogy ott volt benne és ezek az emberek tárt karokkal fogadták, őszinte mosollyal az arcukon, nem bármikor bevethető művigyorral, hirtelen rosszul érezte magát, amiért ő az egyetlen, aki hazudik nekik. Egy idő után, pedig - bár nem vallotta be magának - sokkal jobban zavarta, hogy ő ezt természetesnek vette, mint maga a hazugság. De végül az egymás szavába vágó, vigyorogva hadaró ikrekre nézett és megnyugtatta magát azzal, hogy kivételesen jó cél érdekében hazudik.

-...és akkor ott dekkoltunk Kanadában 5 órán keresztül! - panaszkodott Bill.

-Hóvihar volt és törölték a járatunkat, de a hotelből már kijelentkeztünk, szóval fogtuk az összes cuccunkat... - folytatta Tom.

-... és elfoglaltuk a várótermet. Aztán éjfél körül felszállhattunk a gépre és átmentünk New Yorkba.

-Életem legrosszabb két napja volt! - kiáltott fel Tom. - Elromlottak az erősítők. Ott álltunk a show előtt másfél órával, hulla fáradtan, a csúszás miatt hangpróba nélkül, szar hangfalakkal és azt hittem, hogy kiugrok az ablakon. Bill meg csak ült ott a hülye mikrofonjával és várta, hogy megoldjuk a problémát - vágta fejbe játékosan az öccsét.

-Mert elegem volt az idióta pesszimista beszólásaidból! Rugdosta az erősítőket és morgott ott magában, hogy baszhatjuk az egész műsort és hogy pont New York-ban égünk be így, meg hogy soha többé nem fognak visszahívni minket fellépni, blablabla, rossz lesz minden... - utánozta a duzzogó Tomot kissé túljátszva Bill.

Mindenki nevetni kezdett, mire Tom újra piszkálni kezdte Billt, aki persze nem hagyta magát és óvodások módjára veszekedni kezdtek.

-Fiúk! - szólt rájuk Simone, mire mindketten bűnbánóan pislogtak rá. - Bill, inkább hozd ki a desszertet.

-Miért pont én? - kérdezte nyafogva az énekes, de azért felállt és elindult a hűtő felé.

-Mert lusta vagy és megérdemled, hogy téged ugráltassanak - kiabált utána nevetve az ikre.

-Tom, még nem is meséltél semmit Rachelle-ről - terelte el a témát Alex anyja, még mielőtt az ikrek újra összekaptak volna.

-Mit meséljek? - vigyorodott el Tom. - Előre szólok, senkinek nem adunk szex-tippeket! - emelte fel a kezeit nevetve.

-Toom, Alex itt ül melletted! - nézett rá felháborodva Rachelle, de a gitáros csak legyintett egyet.

-Hallott már rosszabbat is tőlem, hidd el.

Alex nevetve bólogatott.

-Tomi nagyúrnak anya szerint mocskos a szája.

-Hát ezt megkaptad! - nevetett rajta Rachelle, majd a többiek is.

-És te Bill, mikor hozol haza végre valakit? - kérdezte viccelődve Gordon az épp visszaérkező Billnek.

-Hát... öhm... - letette az asztal közepére a süteményes tálcát, majd esetlenül helyet foglalt. Zavartan körbe nézett, majd lesütötte a szemeit és halkan újra beszélni kezdett. - Igazából már rég elszerettem volna mondani, hogy izé... én... meleg vagyok, na - bökte ki nagy nehezen.

A konyhában egyetlen pillanat alatt néma csend lett és mindenki Billt bámulta. Rachelle majdnem félrenyelt, annyira meglepődött és szemmel láthatóan Simone is teljesen ledöbbent. A feszültséget szó szerint harapni lehetett volna, senki sem mert megszólalni. Aztán hirtelen Tom iszonyatosan nevetni kezdett, csúnyán belerondítva a rettenetesen kínos csendbe. Néhány másodperc múlva Bill se bírta tovább és ő is röhögni kezdett.

-Bocs, de erre már olyan rég óta készültünk... - préselte ki magából röhögve Tom.

-... és most itt volt a tökéletes alkalom - magyarázta a nevetéstől fulldokolva Bill.

-Elvesztett egy fogadást - mutogatott az öccsére Tom, de aztán újból annyira nevetni kezdett, hogy meg se bírt szólalni.

-Ezt le kellett volna fotózni - röhögött Bill is, majd végre mindenki felfogta, hogy az egész csak vicc volt és ők is nevetni kezdtek.

Néhány pillanat múlva, pedig mindenki újra beszélgetni kezdett, mintha mi sem történt volna, de Rachelle újra ledöbbent azon, hogy itt mennyire mások az ikrek. Hamburgban sosem látta őket ennyire vidámnak és összetartónak, de még csak ennyire egyszerre sem beszéltek soha. Azonban nem volt sok ideje ezen gondolkodni, vissza kellett lépnie a szerepébe. És Rachelle szépen mosolyogva végighallgatta az összes családi sztorit, nevetett az ikrek beszólásain meg a vicces kis történeteiken és kedvesen válaszolgatott, ha kérdezgették. Hagyta, hogy Tom átkarolja őt, sőt néha még ő maga bújt hozzá vagy adott neki egy-egy puszit a látszat kedvéért.
Végül késő este az utolsó rokonok is elmentek, az ikrek és Rachelle pedig egyedül maradt a szülőkkel. Rachelle rettegett, hogy esetleg kettesben marad Simone-nal vagy Gordonnal és valami olyat tesz vagy mond, amivel elárulja magát, ezért igyekezett célozgatni rá, hogy már menne aludni. Tom szerencsére vette a lapot és igyekezett kimenteni magukat a további beszélgetés alól.

-Lassan megyünk aludni, jó? Rach is fáradt már... - ásított egyet Tom, majd hátulról átkarolta a lányt.

-Persze, menjetek csak. Sokat utaztatok is ma - bólintott Simone, miközben elkezdte leszedni az asztalt. - Az ágyakat már megcsináltam, a tiszta törölközőket meg tudjátok hol vannak...

-Köszi anyu - mosolyodott el Tom.

-Én még maradok egy kicsit - jelentette ki Bill és kivételesen ő is elkezdte a mosogatógépbe pakolni a tányérokat.

-Jó, hogy eljöttetek srácok - szólalt meg Gordon, a nap folyamán talán először beszélt komolyan. - Köszönöm ezt az egészet... meg az ajándékokat... és hogy itt vagytok - mosolyodott el halványan. - És Rachelle... tényleg örülök, hogy megismerhettelek. Tom igazán szerencsés, hogy rá találtál.

Rachelle hálásan elmosolyodott és érezte, hogy Tom kicsit szorosabban öleli magához. Tudta, hogy a gitárosnak most rettenetes bűntudata van amiért hazudik a szüleinek, de főleg mert megcsalta őt. Szörnyen dühös lett a gitárosra, ahogy újra eszébe jutott, hogy mit tett vele. Legszívesebben ellökte volna magától és most azonnal haza ment volna, de ha Tomért nem is, Simone-ékért játszotta tovább a kedves barátnőt. Ezért végül nem mondott semmit, csak mindenkinek jó éjszakát kívánt és Tommal együtt felment a gitáros régi szobájába. Körül se nézett, csak becsukta maguk mögött az ajtót és dühösen pillantott Tomra.

-Tisztázzuk, én nem fogok veled egy ágyban aludni - jelentette ki határozottan.

-Mi van? - torpant meg Tom. - És mégis hol fogsz aludni?

-Én az ágyon, te meg ahol jónak látod... - huppant le a gitáros ágyára Rachelle, majd kecsesen megvonta a vállait.

-Nem fogok a földön aludni a saját szobámban! - suttogta mérgesen Tom, nehogy valaki meghallja a beszélgetésüket.

-Hát pedig fogsz.

-Biztos, hogy nem! Aludj te a földön, ha ennyire nem akarsz közösködni!

-Bármikor kitálalhatok anyudéknak, szóval ne baszakodj velem! - suttogta vissza ingerülten Rachelle.

Tom lemondóan sóhajtott egyet. Be kellett látnia, hogy ezzel szemben nincs esélye.

-Nem lehetne, hogy... vagyis... nem fogok hozzád érni, ígérem! - nézett rá könyörgően.

-Fejezd be - pillantott rá szigorúan Rachelle. - Inkább örülj neki, hogy a szarságaid ellenére itt vagyok és kimentem a segged.

Tom nem mondott semmit, csak szép csendben elvette a párnáját az ágyról, aztán leterített egy plédet a földre és a szekrényében kezdett keresgélni egy takarót. Rachelle egészen megsajnálta, ahogy ott álldogált a szekrény előtt azzal a szomorú tekintetével, de tudta, hogy semmi jó nem fog kisülni abból, ha együtt alszanak.

-Tom...

-Hm?

-Vedd el ezt - nyújtotta felé az egyik takarót Rachelle.

-Tartsd meg, biztos van itt egy másik - rázta meg a fejét, de nem fordult hátra.

-Tom, komolyan. Nekem nem kell. Ne legyél gyerekes.

-Gyerekes? - fordult hátra indulatosan a gitáros. - Baszki, nem én találtam ki, hogy aludjak a földön!

-Nem én smároltam Shai-jal... - fintorodott el Rachelle, majd dühösen Tomhoz vágta a takarót.

Tom erre már nem tudott mit mondani. Csak leült a földre és némán nézte, ahogy Rachelle eligazgatja a takarót meg a párnákat az ágyon. Pocsékul érezte magát azért, ami Shai-jal történt, de a legrosszabb az volt, hogy tudta, semmivel se teheti jóvá. Pedig bármit megtett volna. Komolyan bármit.

-Sajnálom - csúszott ki a száján, talán kicsit kétségbeesettebben, mint kellett volna.

Rachelle egy pillanatra ledermedt. Talán most először hallotta ezt a gitárostól.

-Az nem old meg semmit, Tom - mondta végül Rachelle, mintha hidegen hagyná az egész.

-Tudom, csak... tényleg így érzek - sóhajtott egy nagyot. - Kurvára megbántam az egészet és annyira szar, hogy már nem tehetek ellene semmit... Hogy bármit is mondok vagy teszek, már szart se ér és...

-Ne kezd ezt megint - szakította félbe Rachelle.

-Csak nem akarom elhinni, hogy tényleg vége - lépett oda hozzá Tom. - Most délután is...

-Az csak színjáték volt, Tom. Ne éld bele magad, oké?

Tom megtorpant és úgy tűnt, mintha gondolkodna valamin.

-Persze, tudom... - sóhajtott végül a gitáros. - De attól még nem kell szétszednünk egymást, ha kettesben maradunk, nem?

Rachelle úgy érezte, Tom inkább csak taktikát váltott, mintsem belenyugodott volna a helyzetébe, de azért bólintott egyet. Se ereje, se kedve nem volt veszekedni vele.

-Egy cigit? - bökött az erkély felé Tom.

-Add fel! - válaszolt rá se nézve Rachelle, majd bevonult a fürdőbe, ezzel jelezve, hogy részéről véget ért a beszélgetés.

Folyt. Köv.

Csak, mert.

Tombol a vihar, az eső kopog az ablakomon, éjjel háromnegyed 2 van és én nem tudok elaludni. Nyár... :) 
Mégis olyan őszi hangulatom van, hogy csináltam egy forró fürdőt az éjszaka közepén és vagy egy órán át a kádban ültem. Egyszer próbáljátok ki, komolyan. :D Isteni.

Nos, bocsánat a kis kitérésemért, de nagyon nem megy ma ez az alvás dolog, szóval muszáj valamivel lefoglalnom magam. :) Részt igyekszem holnap összehozni, de ha nem sikerül, akkor csak szerda után fogok ráérni írni. :/ A királylányost viszont sikeresen kijavítgattam, átírtam (mind a 11-et), szóval ott biztos lesz rész. :) Éééés folyamatosan készül a 2. évad is! :)

Puszi,
Strawberry