38. rész - Titkos alku

Rachelle, miközben David-hez sietett újból és újból átgondolta a Shai-jal folytatott beszélgetését, de most valahogy nem érezte veszélyben magát. Már nem tudta komolyan venni Shai-t. A lány egyszer elbukott, ő pedig nyert és úgy gondolta, ez már nem is történhet másképp.
Miközben végig haladt a most különösen csendes stúdióépület folyosóján, az agya megállás nélkül a Shai-problémán járt, de valóban nem érezte a fenyegetést. Teljesen nyugodt volt.

-Szia David! - lépett be az irodába egy könnyed mosollyal az arcán.

Bár még mindig nem kedvelte a férfit, a kényelmetlen érzése, amikor vele kellett beszélnie elmúlt és már egyáltalán nem feszengett mellette.

-Rachelle! - mosolyodott el a menedzser is, majd egy-egy puszit nyomott a lány arcára. - Ülj csak le.

Rachelle engedelmesen helyet foglalt a tömör fa asztallal szemben és kíváncsian nézett a férfire.

-Ne aggódj, kivételesen nincs semmi baj - nevetett fel David, majd ő is leült a kényelmes bőrfotelbe. - Csak gondoltam, bele kéne rázódnod az új napirendedbe. Kicsit zsúfoltabb lesz, mint most... - David átnyújtott egy vadonatúj Blackberry-t a lánynak, naptár gyanánt. - Beleírtuk minden programod és a fontosabb telefonszámokat. Tom már mindenről tud - tette hozzá.

Rachelle csak nagyot pislogott és alig tudta felfogni az egész helyzetet. Náluk ez csak így megy? Ilyen egyszerűen?

-Holnap lesz egy rövid interjútok, a kérdéseiket és hogy körübelül mit kéne rá válaszolnotok, email-ben elküldtem. Aztán délután két fotósorozatot fognak készíteni, hogy nyomatékosítsuk az emberekben, hogy együtt vagytok - magyarázta David.

-Oké - nyögte Rachelle. - Tom... ő tud ezekről?

-Persze - vágta rá David. - Minden világos?

Rachelle bólintott és már állt is volna fel, de a menedzser intett a fejével, hogy üljön vissza.

-Még beszélni szeretnék veled valamiről.

-Rendben - huppant vissza Rachelle.

David kissé előre dőlt és nagyon lassan szólalt meg. Hangjában valós aggodalom csengett és sokkal komolyabban beszélt, mint ez előtt.

-Nem volt gondod a rajongókkal? Nem zaklatnak?

-Eddig nem volt semmi - rázta a fejét Rachelle. - A neten írnak rólam ezt-azt, de nem vészes. Szerintem még nem tudják hol lakom, szóval egyelőre minden oké.

A menedzser bólintott egyet, de a homlokát gondterhelten összeráncolta, mintha valamin nagyon gondolkodna.

-Tom nem rég felvetette, hogy neked is kellenének testőrök - bökte ki végül David.

-Felvetette?

A menedzser megköszörülte a torkát és elővett egy köteg papírt.

-Valójában, már intézkedtünk is. Csak alá kéne írnod a szerződést, meg ha már itt tartunk, még néhányat az új "munkaviszonyod" miatt. Hivatalosan nem fogsz nálunk dolgozni, de az interjúkért, tévé műsorokért és a fotózásokért ugyanúgy megkapod a részed, mint a srácok.

Rachelle hirtelen köpni-nyelni nem tudott. Mérhetetlenül dühös lett, hogy mindenki a háta mögött szervezte az ő életét és az egyetlen, aki nem tudott róla az ő maga volt. Ráadásul idegesítette David hirtelen jött kedvessége és nyájassága. Annyira rohadtul irritáló volt az egész!

-Ez komolyan Tom ötlete volt? - szólalt meg végül, félre téve az indulatait.

-Félt téged, ez érthető - bólintott David.

Rachelle legszívesebben rávágta volna, hogy először beszélnie kell az ügyvédjével, hogy megmagyarázza neki a sok jogi izét, ezzel is egy kis időt nyerve, de rá kellett jönnie, hogy tulajdonképpen ő maga is ügyvéd és tökéletesen érteni fogja mi szerepel a szerződésekben, így ez a kijelentés igen csak átlátszó lett volna.
Fogalma sem volt mit tegyen. Őrjöngeni akart és széttépni minden papírt, de nem szeretett volna David előtt kiborulni és lejáratni magát. Végül csak arra jutott, hogy valójában nincs is választási lehetősége. Az egyetlen amit tehet, hogy itt helyben átrágja magát a szerződéseken és ha minden stimmel, akkor aláírja, ha nem, nem (bár az sem sokat változtatna a helyzeten) és bármi is lesz a vége, Tom semmi jóra ne számítson tőle.

-Hát jó - sóhajtott végül Rachelle, majd maga elé húzta a papírokat.


-Igen? - szólt a telefonba egy álmoskás hang.

-Tom, azonnal beszélnünk kell! - válaszolt élesen Rachelle, miközben beült a kocsijába.

-Ühm.. mi történt?

-Hát ezt én is kérdezhetném... - vágta rá ingerülten. - Basszus, testőröket küldesz a nyakamra és megszervezed az egész életem! Mi a fene ütött beléd?!

Néhány éveknek tűnő másodperc után Tom kevésbé álmatag hangon válaszolt:

-Azt hittem, tudod mit vállalsz.

Rachelle már hisztizett is volna tovább, de eszébe jutott, amit Bill mondott neki egyik reggel. "Benned teljesen megbízik, tudja, hogy olyan ember vagy, aki bírni fogja ezt és tudja kezelni."
Hirtelen szánalmasnak érezte magát, hogy itt nyafog a semmiért. Tomnak igaza volt, pontosan tudta, hogy mire vállalkozott.

-Oké, az hogy hónapokkal előre minden napomat betábláztátok még rendben van. Erre számítottam, fel voltam rá készülve. De a testőrök?! Könyörgöm, nem történt semmi! Teljesen felesleges két gorillát a nyakamra küldeni!

Tom nagyot sóhajtott.

-Hidd el, én örülnék a legjobban, ha nem lenne rájuk szükség.

-De nincs is! Csak kidobott pénz!

-A pénz nem számít, a biztonságod fontosabb.

-Tom, én biztonságban vagyok! Nem akar megölni senki, túl reagálod a helyzetet.

-Erről nem szeretnék vitatkozni, főleg nem telefonon keresztül.

-Akkor gyere ide és magyarázd ki magad, ha tudod! - csapta le a telefont Rachelle.

Remegő kézzel behúzta a kéziféket, aztán kipattant a kocsiból és meg sem állt a negyedik emeletig. Semmire se vágyott, csak hogy kidühöngje magát valaki olyannak, aki megérti őt.

-Lucas! - kiáltotta el magát az ajtóban. - Hol vagy?

-A nappaliban! - kiabálta vissza, majd amikor a nővére lehuppant mellé, kikapcsolta a tévét. - Na, mi volt?

Rachelle tekintete először a fotelben ücsörgő Shai-ra tévedt. Szemeiben a megvetés és a meglepettség furcsa keveréke ült, de végül lenyelte az indulatait és csak egy egészen apró, gúnyos hangvételű megjegyzést engedett meg magának.

-Te már megint itt vagy?

Shai kecsesen megvonta a vállait és kivillantotta hibátlan, hófehér fogsorát. Rettentően kíváncsi volt, miért ilyen feldúlt a lány és a világért sem kezdett volna vele vitázni, ahelyett, hogy megtudja az idegességének az okát.
Végül Rachelle lemondóan megrázta a fejét és visszafordult az öccséhez. Hidegen hagyta Shai jelenléte, csak arra vágyott, hogy végre kibeszélhesse valakinek a gondjait.

-Először is, beszéltem Billel... Megmondtam neki, hogy ha jóban akar lenni velem, akkor küzdenie kell a bizalmamért, én nem fogom megszeretni csak azért mert Tom öccse.

-Hát te hülye vagy! - kiáltott fel Lucas, amin Shai jót kuncogott a nappali másik felében. - Bill sose fog ezért hajtani, magasról leszarja, hogy ki bízik benne igazán és ki nem, amíg van elég pénze...

-Azért nem egészen erről van szó, de valóban, Bill túl sznob ahhoz, hogy értem küzdjön - mosolyodott el Rachelle. - És pont ez a lényeg. Először arra gondoltam - kezdte magyarázni, amikor látta Lucas értetlen arckifejezését -, hogy bevonom a játékba és szépen Tom ellen fordítom, de elég ha kettőjükre nézel... ez lehetetlen lenne. Mintha acél bilinccsel lennének összekötve, kizárt, hogy bárki szétszedje őket. Szóval, ebbe bele se vágtam, de a probléma akkor is ott volt. Bill biztos kiszúrná a dolgot, ha többet lenne velünk és eloszlatná a rózsaszín ködöt Tom szeme elől. Tehát egyszerűbb, ha Bill ebben nem vesz részt. Így nem vesztünk össze, de nem is fog különösebben erőlködni, hogy közös programokat szervezzünk és olyan hű de jóban legyünk.

-Tehát, kevesebb együtt töltött idő Billel, egyenlő kevesebb kockázattal - vonta le a következtetéseit Lucas.

-Amíg Tom jókat mond rólam, Bill gondolkodás nélkül elhiszi - bólintott Rachelle -, feltéve, hogy nem látja a saját szemével az ellenkezőjét. De ez, mint tudjuk nem fog bekövetkezni.

-Zseniális - tapsolt egy kihívó mosollyal az arcán Shai. - De nem Bill az igazi probléma. Ő nem tud semmiről... A kérdés, hogy mit kezdesz velem?

Rachelle felnevetett.

-Ugyan már, semmilyen terved nincs. Te már nem jelentesz veszélyt nekem.

-Megeshet, hogy még nincs tervem - bólintott kimérten Shai, némi sértődöttséggel a hangjában -, de ami késik nem múlik. Egyszer úgyis rossz helyre lépsz és én azonnal ott leszek, hogy még mélyebbre nyomjalak - vonta meg kecsesen vékony kis vállait.

Még mielőtt Rachelle válaszolhatott volna, megszólalt a csengő és a lány kisietett ajtót nyitni.

-Tom? Vagyis.. szia - javította ki magát Rachelle, amikor rájött, hogy ő hívta ide a gitárost.

-Szia - méregette furán a lányt Tom, majd beljebb lépett volna, de Rachelle elé állt.

-Várj... Mi lenne, ha ezt inkább később beszélnénk meg? Ha már mindketten lenyugodtunk.

Nem akarta, hogy Tom találkozzon Shai-jal. Rachelle nem igazán vette komolyan a szőkeség fenyegetéseit, de egy személyes találkozótól azért tartott. Pontosan tudta, hogy Shai agyában egyetlen másodperc alatt is megszülethet egy ördögi terv és erre most semmi szüksége nem volt. Jobb ha távol tartja a gitárost Shai-tól.

-Most mi van? - kérdezte értetlenül és kissé idegesen Tom. - Nem azért hívtál, hogy most rögtön, azonnal beszéljünk?

-Nem kell pofákat vágni - nézett rá szigorúan Rachelle. - És igen, azért hívtalak, de... most nem alkalmas, oké?

Rachelle nagyot sóhajtott, majd könyörgően nézett a gitárosra. Nem tudott hirtelen mit kitalálni és különben is kimerült volt már. Bill, David és Shai túl sok volt neki egy napra, nem hiányzott még Tom is. Csak abban reménykedett, hogy a gitáros nem kérdez többet és szó nélkül elmegy.

-Rejtegetsz valamit? - kukucskált be a lány háta mögött Tom. - Egy kigyúrt olasz pasi ücsörög a fürdőkádban vagy mi?

-Nem, dehogy is, csak... a fenébe is, nem érek rá! - akadt ki Rachelle.

-Ugyan már, én még itt leszek egy darabig - jelent meg Shai, egy angyali mosollyal az arcán. - Tom nem fog zavarni, nyugodtan bejöhet.

A gitáros szemöldöke most még feljebb szökött, mint eddig, Rachelle pedig egészen elsápadt. Legszívesebben a falba verte volna a fejét, de mivel ezt nem tehette meg, csak szerencsétlenül álldogált Tom előtt.

-Húha... na erre nem számítottam - nyögte Tom. - Azt hittem, két perc alatt lenyomom a pasit, de hogy egy csajjal kavarsz... na az már gáz. Őt nem üthetem ki.

Rachelle akaratlanul is elnevette magát. Amennyire utálta, annyira szerette is, hogy Tom minden helyzetet elviccel. Igazából idegesítette, hogy nem veszi komolyan a kiborulásait, de most megnyugtató volt, hogy nem haragszik.

-Gyertek már be - intett a fejével mosolyogva Shai és elállt az ajtóból.

Rachelle-nek nem volt más választása, se több kifogása, tehát kénytelen volt arrébb állni és beengedni a gitárost. Csak abban reménykedett, hogy ő és Lucas meg tudják majd menteni a helyzetet, ha arra kerül a sor.

-Jajj, még be sem mutatkoztam! - kiáltott fel hirtelen Shai és azonnal Tom felé fordult. - Shai SchonEdel vagyok - nyújtotta a kezét.

Rachelle figyelmét nem kerülte el Shai Tomra vetett pillantása. Úgy nézett végig a gitároson, mint egy vadmacska az áldozatán. Azonnal érezte, hogy itt baj lesz, de tehetetlen volt.

-Shai? - kérdezett vissza elgondolkodva Tom, majd az arca hirtelen elkomorult. - A telefonos kiscsaj?

-Uhm, igen - húzta el a száját egy pillanatra Shai. Egy ilyen kellemetlen bemutatkozásra nem számított, de hamar kivágta magát a helyzetből. - Te pedig a viagrás srác a címlapokról, igaz?

-Inkább csak Tom - köszörülte meg a torkát, majd morcosan elfordult.

Mindhárman tanácstalanul álldogáltak az előtérben, hallgatva a kínos csendet. Shai már teljesen el is felejtette, hogy egyszer felhívta Tomot és nyers őszinteséggel kitálalt Rachelle-ről, Tom pedig egyáltalán nem számított rá, hogy valaha találkozni fog azzal a lánnyal.

-És te Rachelle... - szólalt meg néhány hosszú és rendkívül kínos perc után Tom, de Shai azonnal félbe szakította.

-Barátnője vagyok.

-Inkább csak egy távoli rokon, akit nem kedvelsz, de muszáj elviselned - javította ki mosolyogva Rachelle.

Tom most már végképp összezavarodva nézett a két lányra és fogalma sem volt mit gondoljon.

-Rachelle, beszélhetnénk kettesben?

A lány csak bólintott, majd vetett egy elégedett pillantást Shai kétségbeesett arcára és elindult a fürdőszoba felé. Tom néhány másodperc késéssel követte, majd bezárta maguk mögött az ajtót.

-Mégis mi a fene folyik itt?! - suttogta ingerülten Tom.

Az elején egyáltalán nem vette komolyan Rachelle kis hisztijét, úgy gondolta, hogy ez is olyan női túlzós kiborulás, amit ő sosem érthet meg és a legjobb, ha elpoénkodja a dolgot, de Shai megjelenése határozottan furává és komollyá tette a helyzetet.

-Nem tudom, egyszer csak megjelent itt és... fogalmam sincs - válaszolt kétségbeesve Rachelle.

-De ki ez a csaj? És mit akar tőled?

Rachelle egy pillanatig habozott. Nem tudta, hogy elmondhatja-e az igazat Tomnak vagy hazodjon-e neki és ha igen, mit. Hirtelen nem tudta átgondolni a következményeket, ezért a legegyszerűbbnek látta, ha kivételesen igazat mond.

-Shai amolyan családi barát - sóhajtott Rachelle. - Megtűrjük egymást, sőt... néha még megkockáztatom, hogy jóban is vagyunk, de egyébként állandóan marjuk egymást. A mániája, hogy tönkre tegyen mindent, ami jó nekem és most, hogy meglátott veled a tévében, a fejébe vette, hogy... elvesz tőlem - mondta végül a legbiztonságosabbnak és legésszerűbbnek tűnő kifejezést.

-Engem? - nevetett Tom.

Rachelle komolyan bólintott egyet, mire Tom is abbahagyta a nevetést és elgondolkodva nézett maga elé.

-Akkor a múltkor... az is egy ilyen szabotázs volt?

-Igen és most újra itt van, hogy elvegyen tőlem mindent. És nem tudok mit tenni ellene.

-Dehogynem! Dobd ki innen! Kérhetünk egy távolságtartási parancsot is, David elintézi - lendült bele Tom.

Rachelle kétségbeesése furcsa érzéseket ébresztett benne. Hirtelen haragudni kezdett Shai-ra és minden áron meg akarta védeni Rachelle-t.

-Nem lehet. Anyáék megölnének és különben is... nincs nyílt háború, mint mondtam megtűrjük egymást, csak.. nehéz. Kiszámíthatatlan az egész és fogalmam sincs mikor barát és mikor ellenség. Ráadásul Lucas is imádja.

Tom védelmezően átölelte a lányt.

-Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Az ilyen álnok, számító lányok különben sem jönnek be nekem - kacsintott Rachelle-re.

A lány csak kényszeredetten elmosolyodott, de legszívesebben sírni lett volna kedve. Hiszen ő is pont ugyanolyan álnok és számító, mint Shai. Tom, pedig mégis itt van vele és szereti őt.
Bármennyire is félt az elkövetkező fél vagy egy órától, már megérezte milyen a hírnév és esze ágában sem volt elengedni.

-Vissza kéne mennünk... - szólalt meg végül Rachelle és kibújt Tom öleléséből.

-Jó, de... most mi lesz?

-Semmi. Beszélgetünk vele, mintha mi sem történt volna, aztán remélhetőleg lelép - vonta meg a vállát Rachelle.

Ha Shai így akar játszani, akkor legyen. Ő sem fogja felfedni a lapjait.
Tom kicsit furán nézett rá, de végül csak bólintott egyet és már indult is volna, azonban Rachelle mosolyogva visszahúzta magához és hevesen megcsókolta. Csak hogy a gitáros biztosan tudja, kinél van a helye.


-Kérlek ne tedd ezt Rachelle-lel - támadta le azonnal a nappaliba érkező lányt Lucas.

-Édes, hogy így szereted a nővéred, de szerintem te sem gondoltad komolyan, hogy ezzel meghathatsz engem - mosolygott rá lesajnálóan Shai.

A lány lehuppant a kanapéra, kecsesen keresztbe tette a lábait - amin Lucas jó néhány másodpercig legeltette a szemeit -, majd türelmetlenül pillantgatott a fürdőszoba ajtó felé.
Lucas eközben óriási belső csatát vívott. Normális esetben sosem folyt bele a két lány vitáiba, mert nem tudott volna kinek az oldalára állni. Azaz, egyértelműen Rachelle-t támogatta volna, de akkor automatikusan elvesztette volna Shai-t és azt nem akarta. Ahogy most sem. Még ha a nővére utálta is, ő képtelen lett volna lemondani róla. Szüksége volt a gyönyörű szőkeségre, még akkor is, ha ő nem viszonozta az érzéseit. De tudta, hogy ez most sokkal komolyabb, mint az eddigi kis marakodásaik és Rachelle jövője forog kockán. Valamit tennie kellett.

-Tudod, hogy engem nem érdekel mit csináltok egymással, de ez most komoly. Túl messzire mentél akkor és ha megint nyíltan kitálalnál Rachelle-ről, vagy bármi olyat teszel, amivel végleg tönkre tennéd a jövőjét, akkor én is kitálalok rólad, fogtad tündérke?! - nézett rá komolyan Lucas.

Shai felnevetett.

-Ezzel már elkéstél. Rachelle nagy valószínűséggel épp most tálal ki rólam Tomnak. De nem érdekel, ettől még nem tud távol tartani tőle. Ahogy te sem.

Lucas féloldalasan elmosolyodott és megigazította a sapkáját.

-Az a helyzet, hogy van olyan, amit még Rachelle sem tud.

Shai egy pillanat alatt elsápadt és ijedten nézett Lucas-ra.

-Csak nem a...

-De-de, a Richard buliján történtekre gondolok.

-Nem tehedet! Megígérted, hogy azt soha nem mondod el senkinek! - szökött egy oktávval magasabbra Shai hangja.

Lucas vigyorogva megvonta a vállát.

-Az egy dolog... Viszont hajlandó vagyok továbbra is hallgatni, ha nem járatod le Rachelle-t.

Shai sértődötten keresztbe tette a kezeit a mellkasa előtt és hosszú másodpercekig gondolkodott az ajánlaton. Esze ágában sem volt békén hagyni Rachelle-t, de azt sem akarta, hogy kiderüljön, ami azon a bulin történt.

-Egy feltétellel - válaszolta végül. - Konkrétan nem mondom ki, h mire készül Rachelle, de minden mást bevethetek, h Tom elhagyja őt.

Lucas elhúzta a száját. Nem tetszett neki ez az alkudozósdi, de tudta, hogy el kell fogadnia Shai feltételeit, már így is messzire ment. Különben is, feltűnő lett volna, ha Shai egyik pillanatról a másikra felhagy a tervével és nem szerette volna, ha Rachelle rájön, hogy ő is benne van a dologban.

-Rendben. De normális kereteken belül, oké?

-Persze, hiszen ismersz- mosolyodott el szemtelenül Shai.

-De így nekem is van egy feltételem - nézett rá szigorúan Lucas.

-És mi lenne az?

-Majd, ha egyszer valóban kettesben leszünk elmondom. Ez még ráér - vigyorodott el Lucas.

Shai kételkedve felhúzta a szemöldökét. Nem tetszett neki ez a vigyor.

-De ha nem tudom miről van szó, hogy mondjak rá bármit is?

-Csak bízz bennem - vigyorodott el még szélesebben Lucas. - Ne aggódj, nincs benne semmi olyan, ami miatt rosszul jöhetnél ki a dolgokból. Ez inkább csak amolyan... ha már adott a lehetőség, beleviszem a játékba egyéni érdekeimet is.

-Hát jó, legyen - sóhajtott egy nagyot Shai, majd megrázta Lucas kinyújtott kezét. - De akkor egy szót se senkinek!

Folyt. Köv.

37. rész - A szőke ördög

Shai épp szokásos évenkénti látogatásának első napját töltötte Hamburg villanegyedében. Egy hófehér bőrkanapén ült, kiváló minőségű pezsgőt iszogatva, miközben unottan kapcsolgatta a tévét. Ritkán fordult elő olyan, hogy Shai unatkozott, de az utazás napján soha nem volt hajlandó semmit csinálni, így most be kellett érnie ezzel a szegényes programmal, teljesen egyedül.
Érdektelenül újra megnyomta a távirányító gombját és máris haladt volna tovább, de a szeme megakadt valakin. Shai egyszerűen képtelen volt felfogni, ami a szeme elé tárult. Olyat látott, amire a legkevésbé sem számított volna, amikor a Christian Louboutin magassarkújában letipegett a repülőgépről.
Kicsit sem nőiesen visszaköpte az italt a pohárba és tátott szájjal bámulta a képernyőt, ahol Rachelle mosolyogva beszélt Tom Kaulitz mellett. Azonban ami ennél is rosszabb és hihetetlenebb volt, az az, hogy a lány teljesen oda illett. A képernyőre és Tom mellé is.


Lucas pontban este hétkor levetette magát a kanapéra egy zacskó chips-szel meg egy üveg Cola-val és bekapcsolta a tévét. Lélegzet visszafojtva várta, amíg a műsorvezető felkonferálta a vendégeit és az első percekben talán jobban izgult, mint Rachelle. Hiszen ez az este döntött el mindent. Ha most elszúr valamit, már esélye sincs. És ő nem bírta volna elviselni, ha a nővére kudarcot vall. Elvégre, ha Rachelle-nek sem sikerül, akkor ki másnak?
Azonban rögtön mosoly kúszott az arcára, ahogy meglátta a nővérét beszélni. Vidámnak tűnt és Lucas egy pillanat alatt megértette miért ragaszkodott ennyire a tervéhez, még úgy is, hogy az, az idő elteltével csak egyre irracionálisabbnak tűnt.
Rachelle-nek valóban szüksége volt a médiára és a médiának is rá.
A lányt, mintha csak a tévének teremtették volna, mintha egész életében szerepelt volna.
Lucas elégedetten elmosolyodott, pontosan úgy, ahogy a nővére szokott, majd kényelmesen elterülve a kanapén nézte végig a műsor hátralévő részét.


Rachelle másnap reggel zúgó fejjel ébredt. Úgy érezte magát, mint akit legalább hatan vertek szét az éjjel, pedig csak egy jót bulizott a Tokio Hotel menedzsmentjével és magával a bandával.
Lassan kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, majd óvatosan maga mellé sandított. Tom még mindig békésen szuszogott mellette és mindössze egy fekete, Calvin Klein boxer volt rajta.
Fáradtan sóhajtva elfordult és kimászott az ágyból, ügyelve rá, hogy ne ébressze fel a gitárost. Végül a szoba közepén megállt és tétován körbenézett. Beletelt néhány másodpercbe míg rájött, hogy nem otthon van, aztán gyorsan felkapkodta a ruháit a földről, hogy azért mégse legyenek úgy szanaszét, majd kivett egy pólót Tom szekrényéből és a konyhába menet felvette.
Azt hitte, odalent nem lesz senki, de Bill még nála is korábban kelt. A szokásos kis vidám mosollyal az arcán készítette a kávéját, miközben néha rápillantott a konyhapulton lévő laptop-jára, amin valami rajzfilm ment. Egy-egy vicces jelenten hangosan kacagott, észre sem véve a rajta vigyorgó Rachelle-t.

-Jó reggelt! - szólalt meg néhány perc múlva a lány.

-Úristen! Szia! - fordult hátra ijedten Bill. - Azt hittem, tovább alszotok...

-Nem akartalak megijeszteni - vonta meg a vállát Rachelle, majd kinyitotta a hűtőt és kivett belőle egy doboz narancslevet. - Egyébként, én is azt hittem, hogy még alszol - pillantott rá kérdő tekintettel.

-Az élet nem állt meg - nevetett fel Bill. - Csak Tom kapott szabadnapot, én dolgozom.

-De te is buliztál... - nézett rá furán.

-Nálunk ez nem így megy.

Bill megrántotta a vállát, ezzel jelezve, hogy nem akarja tovább firtatni a témát, úgysem értené meg és teljesen jelentéktelen. Helyette lecsukta a laptop-ot és leült a lánnyal szemben.

-Tényleg jó voltál tegnap este.

Rachelle egy furcsa kis fintorral az arcán Billre nézett.

-Nem úgy volt, hogy te utálsz engem?

Úgy érezte, muszáj valakinek csípős megjegyzéseket tennie, mert ez a rengeteg színészkedés megőríti. Nem akart megváltozni és a "másik szupersztár" kedve szerint bájologni, csak azért, mert elvileg a bátyjával jár.
Bill bugyuta arckifejezéssel nézett rá, de még akkor is mosolygott. Nem tudta hova tenni a hirtelen változást és fogalma sem volt mit válaszoljon.

-Nem egészen értelek...

Rachelle keserűen felnevetett.

-Eddig utáltál. Mi ez a hirtelen változás? Csak azért, mert benne voltam a tévében máris embernek nézek ki? Mert eddig nem egészen úgy kezeltél. Vagy csak ennyire jó az új fodrászom? Szólj és akkor küldök neki egy köszönő képeslapot.

Bill még mindig értetlenül, felhúzott szemöldökkel bámult a lányra. Készült, hogy kinyissa a száját és mondjon valami okosat, de be kellett látnia, hogy semmilyen válasza sincs, ezért inkább visszacsukta. Valóban csak ezért kedvelte meg a lányt? Nem, az nem lehet. Nem lehet ennyire képmutató.

-Tény, hogy eddig nem igazán kedveltelek. - Bill megköszörülte a torkát és folytatta. - De Tom mostanában nagyon sokat mesélt rólad és úgy jött le, hogy jól érzi magát veled. Nagyon is jól. Talán félreismertelek. És ezt... szerettem volna helyre hozni.

-Ja, és gondoltad, ha erről nekem elfelejtesz szólni akkor minden rendben lesz? Bill, komolyan ennyire naivak nézel?! Tudom, hogy rohadtul nem erről van szó.

Rachelle fáradtan megtámasztotta a fejét a kezével és gondterhelten nézett az énekesre. Már bánta, hogy belement ebbe az egészbe. Kit érdekel, ha Bill hirtelen kedves lett? Inkább örült volna neki...

-Oké, nem csak erről van szó, de kurvára nem az a lényeg, amit te gondolsz - rázta meg a fejét könnyedén. - Ha Tom úgy gondolja, hogy valakit végre be lehet mutatni, mint a barátnőjét az egész országnak, akkor azt tényleg komolyan gondolja. Mármint, a kapcsolat kétesélyes... de benned teljesen megbízik, tudja, hogy olyan ember vagy, aki bírni fogja ezt és tudja kezelni. Mármint, jó embernek tart, a kapcsolatotoktól függetlenül is... érted? Felnéz rád és ez nekem elég.

Rachelle meglepetten nézett Billre. Tommal az elmúlt hónapokban alig találkozott, mert végig a lánnyal volt és most mégis azt mondja, hogy neki elég a bátyja véleménye? Semmi kételkedés, semmi... semmi?

-Tom is sokat mesélt rólad - válaszolt végül Rachelle. - De nekem ez nem elég, remélem tudod.

Kecsesen leugrott a magasított székről, könnyedén rámosolygott az énekesre, nehogy a háború kezdetének vegye az utolsó mondatát, majd mielőtt Bill bármit is mondhatott volna, felsietett Tom szobájába.
A gitáros az ágyon ült, álmosan nézett maga elé és néha nagyot szívott a cigijéből. Amikor Rachelle lehuppant mellé felkapta a fejét és elmosolyodott.

-Ne haragudj, de nekem most mennem kell - előzte meg a gitárost. - Lucas egész éjjel egyedül volt és őszintén szólva nem is tudom kit féltsek jobban, a házat vagy az öcsémet.

Tom felnevetett, aztán az ölébe húzta Rachelle-t és nagy szemekkel nézett rá.

-Nem lesz semmi gáz, maradj még egy kicsit.

-Tudod, hogy maradnék, de nem lehet - bújt hozzá közelebb.

-Mindent lehet - vigyorodott el Tom és egyetlen mozdulattal maga alá gyűrte a lányt.

-Tényleg mennem kell - mondta komolyabban Rachelle és kibújt a gitáros karjai közül.

Tom nagyot sóhajtva elterült az ágyon és csendben figyelte, ahogy a lány magára kapkodja a tegnap esti ruháit.

-Este azért átjössz? Vagy én menjek? - szólalt meg néhány perc múlva.

-Nem tudom, még David-del is beszélnem kell ma - válaszolt futólag Rachelle. - Majd felhívlak, szia - adott egy puszit az arcára és már ki is sietett az ajtón.

-Gyorsan lelépett - huppant le az ágyra néhány perccel később Bill.

Tom csak morgott valamit a párnák közül, semmi kedve nem volt most beszélgetni.

-Összevesztetek? - próbálkozott tovább az énekes.

Tom felkapta a fejét és értetlenül nézett Billre.

-Miért? Mondott neked valamit?

-Beszéltünk reggel - ráncolta össze a homlokát Bill -, de nem, nem volt semmi baja. Csak kérdeztem.

-Idióta - vágott hozzá egy párnát Tom, majd megkönnyebülten visszafeküdt a párnák közé.

Bill egy darabig csak némán figyelte testvérét, de nem bírta sokáig elviselni, hogy Tom nem figyel rá, ezért kissé szomorkás hangon újból megszólalt.

-Szerintem nem kedvel engem.

-Miért? Van aki igen? - röhögött fel Tom. - Nyugodj meg Bill, biztos, hogy bír téged.

-Lehet - válaszolt tűnődő hangon. - De azt akarja, hogy én is küzdjek meg a bizalmáért, mint te. Szerintem csak szórakozik velem.

-Hülye vagy - közölte egyszerűen Tom.

Bill felhúzta a szemöldökét és hosszú másodpercekig csak a testvérét figyelte, de Tom nem reagált, ezért felállt az ágyról és még mielőtt kisétált volna, kissé sértődötten megszólalt:

-Én kedvelem őt, ha te is, de ne várja, hogy hajtsak nála.


Rachelle ledobta a kulcsait és a táskáját az asztalra, majd megkönnyebbülve vette észre, hogy minden épségben van még. A nappaliból kiszűrődött a tévé hangja, ezért Rachelle rögtön oda indult, hogy köszönjön az öccsének, de hirtelen, mintha földbe gyökereztek volna a lábai.

-Shai? - szökött egy oktávval magasabbra a hangja.

Az említett szőkeség hatalmas mosollyal az arcán fordult meg és máris kötekedni kezdett volna, de Lucas óriási lendülettel megelőzte.

-Sziaaa! - kiáltotta el magát és máris átölelte a nővérét. - Képzeld, Shai itthon lesz két hétig! Vegas-ból repült ide, tök cool az a hely! Egy csomót mesélt róla.

-Szuper - nyögte ki Rachelle, miközben dühös pillantásokat vetett Shai-ra.

-Rach, remélem nem baj, hogy beugrottam. Tök rég találkoztunk és már hiányoztál, gondoltam, ha már Hamburgban vagyok, meglátogatlak - szólalt meg Shai, félig-meddig őszintén, majd adott két puszit Rachelle-nek.

-Tudod, hogy sosem baj - mosolyodott el kényszeredetten a lány.

Shai és Rachelle-ék szülei gyerekkori barátok voltak, ezért a két család rengeteg időt töltött együtt. Rachelle egészen kicsi kora óta ismerte Shai-t és egy furcsa barátság alakult ki köztük. Különösebben egyikőjük sem szerette a másikat, sőt, ahol csak lehetett keresztbe tettek egymásnak, de mégis kötődtek a másikhoz, hiszen szinte együtt nőttek fel.
Lucas, pedig évek óta teljesen bele van zúgva Shai-ba. Tetszett neki, hogy bár Shai szülei több generáció felhalmozódott pénzével rendelkeztek és Shai-nak soha semmiért nem kellett különösebben megküzdenie, amit pénzért meg lehetett vásárolni, a lánynak mégis mindig meg voltak a maga kis küzdelmei és azokban soha sem veszített, akárcsak Rachelle. És valahol azért is felnézett rá, mert ő volt az egyetlen, aki méltó ellenfele lehetett a nővérének. Lucas ezért szerette őt, Rachelle, pedig ezért utálta.
Shai-nak megrögzött mániája volt, hogy elvegyen mindent, amit Rachelle szeretett volna és bebizonyítsa, hogy ő bármit megtehet, míg Rachelle nem, de közben valahogy mégis mindig a lány mellett állt. Állandóan versenyeztek egymással, amióta csak az eszüket tudják. Ha leültek beszélgetni egymással, mindketten pontosan tudták, hogy a másik bármelyik pillanatban hátba szúrhatja őt, mégis mindig őszintén beszéltek.
És most Shai újra itt volt, hogy elvegye Rachelle hirtelen jött népszerűségét, Rachelle pedig készen állt bármire, hogy tovább vihesse a tervét és a hírneve szilárd alapokon álljon.

-Láttalak a tévében - szólalt meg csevegő hangnemben Shai. - Nem gondoltam volna, hogy komolyan idáig jutsz.

-Ugyan már, ez nem is volt kérdés - nevetett Lucas. - Rachelle bármire képes.

-És most félsz, igaz? - hagyta figyelmen kívül öccsét Rachelle.

-Őszintén? - pillantott rá Shai, majd elővett egy kistükröt a Chanel laptáskájából és a haját kezdte igazgatni. - Egyáltalán nem. Tudom, hogy úgyis elbuksz.

Rachelle elfintorodott, aztán leült a kanapéra, tartva a tisztes távolságot közte és Shai között.

-Akkor miért jöttél?

-Hogy végig nézzem az egészet. Tudod, az élő műsor mindig jobb.

-Shai... - szólt rá finoman Lucas, de a lány figyelmen kívül hagyta.

-Lehet, hogy most sikerült felkapaszkodnod idáig, de nem fogsz sokáig itt maradni. Amire te vágysz, az nem a pornép rajongása. Arra születni kell, de te sosem lehetsz olyan, mint én, bármit is csinálsz. Most az egyszer add fel Rachelle, mielőtt még túl késő lesz.

Shai gúnyos hangneme az utolsó mondatnál átváltott valami egészen másra, amitől egy pillanatra még Rachelle is megijedt. Aggodalom csengett benne és bármennyire is tiltakozott ellene, a lány komolyan jó tanácsnak szánta. De Rachelle túl makacs volt ahhoz, hogy akár csak egy percre is fontolóra vegye.

-Kössz, de én azért próbálkozom - villantott rá egy gúnyos mosolyt.

-Ahogy gondolod - bólintott kimérten Shai, majd lecsukta a kis laptáskáját és felállt a kanapéról. - Persze, remélem tisztában vagy vele, hogy nem fogom hagyni.

Folyt. Köv.

36. rész - Show time!

Sziasztok!
Először is, szeretném megköszönni a rengeteg kommentet, imádlak titeket! :) <3 Másodszor, pedig a rossz hír... Egész héten Ausztriában leszek, szóval nem fogok tudni részt írni/feltenni. Terveztem, hogy megírok néhányat előre és beállítom, hogy majd feltegye jövő héten, de egyszerűen nem volt időm. Még most is itt ülök az üres bőrönd fölött és holnap fél 6-kor kelnem kéne :D 
Szóval egy hétig ez lesz az utolsó rész, úgy olvassátok :D 
Puszi^^

Tom és Rachelle szótlanul lépkedtek egymás mellett a hatalmas téglaépület felé. Tom már a délutáni műsoron és a rajongók reakcióin agyalt, Rachelle pedig igyekezett lelkileg felkészülni David beszólásaira és lenéző stílusára. Gyűlölte azt a férfit és meg is fogadta, hogy soha többé nem megy vissza a stúdióba, de ez most elkerülhetetlen volt. Nem ülhettek be csak úgy a műsorra, felkészületlenül és persze a tabu témák listája nélkül.
Tom kinyitotta az ajtót és előre engedte Rachelle-t, majd utána sietett és átkarolta a derekát.

-Nem lesz gáz, ne aggódj - nézett rá bíztatóan.

-Tudom - bólintott Rachelle.

Tom persze érezte, hogy a lány egy kicsit még aggódik, de már nem mondott semmit, csak védelmezően közelebb húzta magához.

-Tom! - pattant fel Bill a kanapéról, amint meglátta őket. - Elárulnád, hogy mi a picsáért kell nekem David-től megtudnom, hogy mire készülsz?! - üvöltötte magából kikelve.

Az utolsó szavakat már alig tíz centire Tomtól kiabálta és Rachelle komolyan azt hitte, hogy az énekes felrobban a végén. Látta már párszor összekapni az ikreket, amíg itt dolgozott, de Bill még sosem tűnt ennyire dühösnek.
Tom eleinte csak meglepetten pislogott, majd egy aprót hátra lépett és nyugodt hangon válaszolt.

-Higgadj le, Bill...

-Nem! Ne oktass ki engem! Hogy lehetsz ilyen kibaszottul nyugodt még ilyenkor is?! - kezdett újból kiabálni. - Nem fogod fel, hogy ez milyen komoly döntés? És én miért nem tudtam róla? Baszki ez nem csak téged érint! Az egész bandára hatással van! De a fenébe is... még ha csak rólad is szólna, az... az rólam is!

A másik két bandatag igyekezett minél kisebbre összehúzódni a kanapén, hogy még véletlenül se vegyék észre őket. Tudták, hogy a Kaulitz-ok veszekedéséből jobb kimaradni, különben igazi háború lesz a vége.

-Bill, ha hagynád, hogy végig mondjam... - próbálkozott újra Tom, de az öccse ismét félbeszakította.

-Nem érdekel a magyarázatod! Nem dönthetsz nélkülem! Ennyire hülye vagy?!

-Idióta! Nem döntöttem sehogy! - kiabált már Tom is. - Nem volt választásom, te elmebeteg! Csak megjelentek a képek az újságban és David azt mondta, jobb, ha hamar tisztázzuk a dolgot. Ennyi történt.

Bill csak megszeppenten pislogott és fogalma sem volt mit mondjon.

-Na, most már jobb, kis hisztis? - lökte meg a vállánál Tom, aztán elnevette magát.

Egy másodperc késéssel Bill is nevetni kezdett, de azért még durcásan hozzátette:

-Igazán felhívhattál volna...

-Majd megbeszéljük - pillantott jelentőségteljesen az öccsére Tom, mire Bill bólintott egyet és a téma máris le volt zárva.

Rachelle sosem értette miért és hogyan értek véget az ikrek vitái. Az egyik pillanatban még egymás torkának estek, a másikban máris együtt nevetgéltek. Elég volt egyet pislogni és az ember máris lemaradt a békülés pillanatáról.
Most sem igazán értette, Tom mivel érte el, hogy Bill lenyugodjon, de már nem is próbálkozott, csak örült, hogy sértetlenül megúszta.

-Ohh, szia Rachelle! - kiáltott fel hirtelen Bill, majd máris a lány előtt termett és adott neki két puszit. - Ne haragudj, de ez az idióta leköti minden figyelmem... - bökött a fejével Tom felé.

Arcán a megszokott vidám kis mosoly volt, amit Rachelle eddig csak távolról látott. Bill sosem mosolygott rá, mindig szigorúan és kimérten beszélt vele, azt is csak akkor, ha valamire szüksége volt. Hangjába sokszor megvetés is vegyült, de most csak őszinte kedvességet árasztott, amin Rachelle igen csak meglepődött. Talán az, hogy Tom hitvány kis szeretőjéből előlépett a hivatalos barátnőjévé elég volt ahhoz, hogy Bill megkedvelje? Ennyi lett volna a titok?

-Szia... Bill - préselte ki magából Rachelle, de mást már képtelen volt hozzátenni.

Talán még sosem fordult elő vele, hogy zavarba jött volna egy pasitól, de most nagyon nehezére esett összeszednie magát. Teljesen lefagyott. Az, hogy Bill... nos, normális volt vele, annyira letaglózta, hogy szinte még levegőt is elfelejtett venni. Ez lett volna az utolsó dolog, amire számított. Azt hitte, Tom öcsikéjével súlyos csatákat kell még vívnia, de úgy tűnik, elég ha Tom boldog és ezt kikiabálja a nagyvilágba.

-Ne izgulj, ügyes leszel - kacsintott rá bíztatóan Bill.

Rachelle megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. Félre értette. Bill azt hiszi, lámpalázas.

-Köszi - erőltetett magára egy mosolyt Rachelle.

-Na gyere, essünk túl ezen - karolta át újból Tom, majd intett egyet a testvérének és David irodája felé kezdte terelgetni Rachelle-t.


Este hatkor már a kiválasztott ruhában, kész frizurával ültek mindketten a sminkszobában, ahol Rachelle-en végezték az utolsó simításokat. Tom a másik székben ült és idegesen dobolt a lábával, Rachelle, pedig csukott szemmel tűrte, hogy egy újabb adag szemfestéket vigyenek fel rá. David, Patrick, Benjamin és mindenki, aki számított a Tokio Hotelben, a zsúfolt szobában rohangált, fontosabbnál fontosabb dolgokat intézve.
David újból és újból elmondta Tomnak a kapcsolatuk kitalált történteit, Rachelle-re egy perc figyelmet sem fordítva. A lány már meg sem lepődött ezen. Ahogy eddigi munkája során, úgy ma sem méltatta egyetlen pillantásra sem. Úgy tett, mintha a lány nem is létezne vagy legalábbis teljesen feleslegesen ülne ott. Elmondták neki hogyan viselkedjen, kioktatták arról mit mondhat és mit nem, de ezen felül senki nem szólt hozzá egy szót sem és kifejezetten megkérték rá, hogy ha nem muszáj, ne szólaljon meg az interjú alatt. Persze Rachelle majd felrobbant, de lenyelte az indulatait és igyekezett arra koncentrálni, hogy a mai este után minden megváltozik.

-Fél óra múlva kezdés - szólt be egy nő az ajtón, mire mindenki még idegesebben kezdett rohangálni, mint eddig.

-Na jó, még egy kicsit figyeljetek ide... te is - vetette oda David a nap folyamán először Rachelle-nek. - Nem beszéltek a bandáról, Rachelle előző munkájáról, Jaqui-ról, az éttermes incidensről és a szexuális életetekről. A kérdéseket tudjátok, nagy meglepetés nem érhet, de azért ésszel - pillantott a lányra. - És kérlek, vegyétek nagyon, nagyon komolyan. Minden azon múlik, hogy most hogy ítélnek meg titeket.

-Lazíts már egy kicsit David, nem lesz gáz - intette le Tom, de Rachelle látta rajta, hogy ő is ugyan olyan ideges, akárcsak a menedzser.

David már nem válaszolt, csak kiviharzott a szűk kis szobából, hogy ellenőrizze az utolsó simításokat. Helyette két hangtechinkus tódult be az ajtón és segítettek Tomra feladni a mikroportot, majd miután Rachelle is teljesen elkészült, rá is feladták és kikísérték őket a forgatási helyszín bejárata elé, hogy végtelenül hosszú, idegtépő perceken keresztül várakozzanak.

-Biztos vagy ebben? - nézett rá hirtelen Tom.

-Nem, mintha már lenne más választásom - nevetett fel idegesen Rachelle. - De igen, teljesen biztos vagyok benne.

Tom hálásan megszorította a kezét, majd néhány percnyi csönd után vigyorogva megszólalt:

-Eszméletlenül szexi vagy.

Rachelle csak elmosolyodott és egy puszit nyomott Tom arcára. Nem tudott már mit mondani, lassan tényleg lámpalázas lett.
Kintről már beszűrődött a közönség morajlása és a műsorvezetőnő hangja, ami összemosódott a hátuk mögött tevékenykedő menedzserek, producerek és hangtechnikusok hangjával, Rachelle, pedig akaratlanul is egyre idegesebb lett. Érezte a levegőben a feszültséget és ez rá is átragadt. Egyre mélyebbeket kellett lélegeznie, a mellkasa és a torka összeszorult, a lábait, pedig már nem is érezte. Végül is, ez lesz élete első tévés szereplése és a jövője múlik rajta.
Nem is hallotta, amikor a műsorvezető felkonferálta őket, csak azt vette észre, hogy Tom elindul. Mikor már a színes fotelekben ültek mindketten, fogalma sem volt hogy jutott el odáig. Az agyából mindent kiszorított a rajongók eszeveszett kiabálása, rosszindulatú megjegyzései és a rengeteg vakító fény.

-Hogy ismerkedtetek meg? - ütötte meg a fülét az első kérdés, amire oda tudott figyelni.

Tekintetét levette a közönségről és a túlsminkelt, hibátlan fogsorú nőt figyelte. Tudta, hogy ez Tom kérdése és neki csak annyi a dolga, hogy szépen mosolyogjon.

-Egy díjátadó után találkoztunk, néhány ismerősünk mutatott be minket egymásnak - hazudta a David által kitalált történtet Tom.

Korinna, a műsorvezető kedvesen mosolygott, majd keresztbe tette a lábait és egy újabb kérdést tett fel.

-És miért döntöttetek úgy, hogy éppen most jelentitek be a kapcsolatotokat?

-Már több, mint fél éve járunk - válaszolt azonnal Tom -, és úgy gondoltuk, hogy elég komoly már a kapcsolatunk ehhez.

A nézők azonnal kiabálni kezdtek, a stúdióban már alig lehetett hallani valamit, de Korinna úgy tett, mintha észre sem venné a felbőszült rajongókat. Rachelle azonban érezte, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni és hiába kérték, hogy lehetőleg meg se szólaljon, muszáj lesz tennie valamit.

-Wáó, ez elég sok idő! - játszotta a meglepettet.

-Igen, éppen ezért gondoltuk úgy, hogy most már nem szabad tovább titkolózni Tom rajongói előtt - vette át a szót Rachelle. - Egy rövid kis kalanddal nem szerettünk volna felriasztani mindenkit, de ha már így alakult, akkor a rajongók megérdemlik, hogy tudjanak róla.

-Mi a szart csinál?! - kiáltott fel ijedten Patrick a színfalak mögött.

-A "maradj csendben és mosolyogj" melyik részét nem értette? - járkált fel-alá dühösen David is. - Tönkre fog tenni minket, teljesen tönkre fog tenni...

-Hallgass el, könyörgöm - motyogta Benjamin, miközben feszülten bámulta a képernyőt.

Egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy milyen felindulásból szólalt meg egyáltalán Rachelle. És miért tér el a forgatókönyvtől?! Azt hitték, a lány nem fogja fel ennek az interjúnak a jelentőségét, nem érti, hogy itt minden egyes szó számít és teljesen kétségbe voltak esve. Csak Tomban bízhattak.

A zúgolódás halkulni kezdett, úgy tűnt ez egy jól eltalált mondat volt. Dícsérni a dühös rajongókat okos húzás. Rachelle máris elkönyvelhetett magának egy kisebb győzelmet.

-Igen, igen, tudod ők mindenben támogatnak minket, mindig ott állnak mellettünk és szerettük volna, ha most is itt lennének nekünk. Tudod a média mostanában eléggé ránk szállt - nevette el magát Tom.

Korin is jókedvűen kacagott, a nézőktől pedig most már csak egészen halk morajlás szűrődött ki. Tom lopva Rachelle-re mosolygott, jelezve, hogy hálás a zseniális mentésért.

A menedzserek meglepetten követték az eseményeket a háttérből. Mindannyian a kis monditorra meredtek és elgondolkodva figyelték a közönség reakcióit. A véleményük azonnal megváltozott, ahogy meglátták a nyugodt arcokat.

-David, ez a csaj tud valamit... - szólalt meg végül Benjamin.

Az említett bólintott egyet, de a tekintetét nem vette le Rachelle-ről. Teljesen megbabonázta a látvány, mintha egy egészen más nő ült volna előtte. Eddig csak egy jelentéktelen asszisztens volt, aki túl sokszor húzta ki a gyufát, de most úgy nézett ki, mint aki egész életében a reflektorfényben állt. Mintha csak erre született volna.

-Na jó, meséljetek egy kicsit a kapcsolatotokról! - csapta össze a kezeit Korin. - Rachelle, mi fogott meg Tomban? Mert az gondolom egyértelmű, hogy őt mi fogta meg benned... - nézett végig a lányon mosolyogva.

-Ennyire felszínesnek nézel? - kiabálta túl az ismét kiújuló hangzavart Tom, tettetett felháborodással a hangjában.

Korin ismét felnevetett és egy olyan "Erre had ne kelljen válaszolnom" fejet vágott. 

-Ez egy nehéz kérdés... - válaszolt végül mosolyogva Rachelle, de Tom röhögve félbeszakította.

-Ugyan már! Csak rám kell nézni és meg van a válasz.

A rajongók sikítozni kezdtek, Korin, pedig igyekezett csitítani őket, hogy végre szóhoz jusson.

-Igen, meg van, magabiztos volt és ez levett a lábamról - nevetett Rachelle is.

-És hogy álltok a konfliktusokkal? Nincsek féltékenykedések?

-Ó, dehogynem! - kiáltott fel azonnal Tom. - Rachelle iszonyúan irígy rám, amiért nekem minden jól áll! Egyszerűen képtelen elviselni, hogy ilyen tökéletes alakom van.

-Ez így igaz - bólintott nevetve Rachelle.

Tomnak már volt annyi rutinja, hogy tudja, egy ilyen kérdés akaratlanul is nagyon kínos helyzeteket eredményezhet, ezért jobbnak látta elviccelni a dolgot, Rachelle, pedig azonnal belement a játékba.

-Akkor az öltözködés téma nálatok nem lehet egyszerű... - villantotta ki tökéletes fogsorát Korin.

-Nem, igazából tök jól működik a dolog - rázta a fejét mosolyogva Rachelle. - Ami engem kövérítene, azt átpasszolom Tomnak.

A gitáros felnevetett és csak hevesen bólogatott, majd Korin ismét átvette a szót.

-Rachelle, gondolom nem lettél Tom rajongóinak a kedvence. Milyen érzés, hogy hirtelen ennyien utálnak?

-Nézd, fogalmam sincs mi a véleményük rólam, még nem találkoztam egy rajongóval sem - hárított mosolyogva Rachelle.

Korin azonban jó műsorvezetőhöz illően nem adta fel.

-Jó, jó, de a mostani hangzavarból ítélve, szerintem dühösek, amiért elvetted tőlük Tomot.

Rachelle felnevetett.

-Nem vettem el senkitől, Tom ugyan úgy a Tokio Hotelben marad, ugyanúgy fog koncertezni és ugyanúgy fog autogrammot osztani. Mi már fél éve járunk, ha eddig nem tűnt fel senkinek, most sem fog. Az, hogy milyen érzés ez a feltételezés, elég nehéz megmondani. Most jöhetnék olyan hülyeségekkel, hogy aki szereti Tomot, az örül az ő boldogságának, mindegy kivel van, de én azt szeretném, ha magam miatt kedvelnének és nem Tom miatt. De mivel még nem ismernek engem, szerintem nem lehet kijelenteni semmit.

David elismerően bólintott egyet. Hirtelen mindannyian egészen más szemmel kezdtek nézni a lányra. Úgy tűnt, Rachelle valóban tudta mikor és mit kell mondania. Ráadásul mindig mosolygott és egyszerűen gyönyörű volt. Valóban tökéletes erre a szerepre.

Korin kedvesen bólintott egyet, majd a gitáros felé fordult.

-Tom, te szeretnél üzenni valamit a rajongóidnak?

-Csak annyit, hogy imádunk titeket, ti vagytok a legjobbak! - kiabálta a közönség felé mosolyogva Tom.

Rachelle figyelmét nem kerülte el a többes szám, amit Tom használt, ezért ő is elmosolyodott és a nézőteret kezdte figyelni. A rajongók ismét megvadulva sikítoztak, most hogy Tom egyenesen hozzájuk beszélt. A stúdióban teljes káosz volt, semmit nem lehetett hallani.

-Azt hiszem, ők is imádnak titeket - nevetett. - Szóval, köszönöm, hogy itt voltatok, és további sok boldogságot nektek - köszönt el mosolyogva Korin.

Rachelle azt hitte, ennél nagyobb hangzavar már nem is lehetséges, de amikor sűrű köszöngetések közepette felálltak a színes fotelekből, a közönség teljesen megvadult. A hangok egészen összemosódtak, fogalma sem volt róla, hogy őt utálják ennyire vagy csak nem szeretnék, ha elmennének. A feje zúgni kezdett, képtelen volt gondolkodni, csak automatikusan ment Tom után.
A színfalak mögött azonban máris újabb sokk érte. Alig, hogy belépett, máris David karjaiban találta magát. Esélye sem volt felfogni, hogy mi történik.

-Nagyszerű voltál! - kiabálta a fülébe a menedzser. - Komolyan mondom, a kamerák elé születtél! Imádnak, imádnak!

-Megmentetted az estét - karolta át vigyorogva Benjamin is.

Még Patrick is gratulált neki, igaz, jóval szerényebben, mint a többiek. Hiába találta ő is zseniálisnak Rachelle válaszait, benne még ott lapultak a lányával kapcsolatos sérelmek.

-De tényleg, még egy-két ilyen interjú és a rajongók is komolyan megszeretnek - ecsetelte boldogan David.

-Köszönöm - nyögte ki végül Rachelle.

Óvatosan kibújt David karjai közül és hátrébb lépett egyet Tomhoz. Jelenleg ő volt az egyetlen, aki nem viselkedett furán, ő volt az egyedüli biztos pont.

-Ez a te érdemed - vonta meg a vállát mosolyogva Benjamin.

-Az emberek imádnak, a kamera imád... Komolyan, a reflektorfény jobban áll, mint bármelyik ruha - nevetett David.

Lassan Rachelle is elmosolyodott. Sikerült túl tennie magát ezen a furcsa helyzeten és egyre jobban kezdte élvezni a figyelmet, ami kivételesen csak rá irányult. Rájött, hogy ez hiányzott neki már hosszú ideje. Az elismerés.
A mosolya azonban most is gúnyos volt, könnyen átlátott a helyzeten. Szánalmasnak találta, hogy ez a sok ember csak azután vette észre, hogy meglátták a képernyőn bájologni. Igazából egészen vicces volt, hogy mind ennyire felszínesek.
Egyedül Tom mosolya tűnt őszintének. Ő nem is mondott semmit, csak kedvesen átkarolta a lányt és büszkén nézett rá a csokoládébarna szemeivel. Rachelle gyomra görcsbe rándult, ahogy minden egyes alkalommal, amikor Tom szemébe nézett, egyre több érzelmet fedezett fel benne.
De most nem akart ezen gondolkodni, csak élvezni akarta az első igazi, sikeres lépését. El akart merülni a felszínességben, és nem törődni semmi mással.

-Mikor lesz a következő interjú? - kérdezte vigyorogva Rachelle.

-Ez a helyes hozzáállás! - kiáltott fel vidáman Benjamin, majd felkapott a büfé asztalról egy üveg pezsgőt. - De előbb ünnepelünk!

Rachelle ellépett Tomtól és mosolyogva felemelte az egyik poharat. Máris úgy érezte, hogy semmi sem állhat az útjába.

Folyt. Köv.

35. rész - Az első kiborulás, az első győzelem

Amikor Rachelle felébredt, Tom még mindig nem volt mellette. A feje kicsit sajgott és elzsibbadt a karja is. Valószínűleg túlaludta magát.
Egy darabig meg se akart mozdulni, csak lassan kifújta a levegőt és az erkély ajtó előtt lógó fehér függönyt bámulta, amit néha-néha meglebegtetett a szél. Ezen kívül semmilyen mozgás nem volt a szobában. Rachelle némán figyelte a napsugarak játékát a falon, miközben azon tűnődött, hogy milyen nyugodt minden.
Végül lassan kibújt a takaró alól, magára kapta a köntösét és kisétált a szobából, remélve, hogy beszélgethet egy kicsit Lucas-szal, azonban csalódottan vette észre, hogy öccse sincs otthon. Egyetlen kis cetlit hagyott, miszerint elment deszkázni.
Rachelle nagyot sóhajtott és inkább egyenesen a fürdőszobába ment. Megnyitotta a csapot és csak hagyta, hogy hangosan zubogjon a víz. Nem akarta hallani a csendet, ami az üres házban fájdalmasan visszhangzott. Csak állt a mosdó előtt és mozdulatlanul meredt a tükörképére, ami élettelenül bámult vissza rá. Ugyanúgy nézett ki, mint eddig, mint minden egyes reggel, Rachelle-nek mégis olyan érzése támadt, mintha egy idegent nézne. Eltűnődve figyelte tovább a tükörképét, miközben a tegnap esti beszélgetésen járt az agya. Most olyan másnak tűnt, olyan távolinak és olyan sebezhetőnek... Rachelle egészen rosszul lett saját magától.

-Mi a szar van velem? - suttogta erőtlenül, majd egy kis hideg vizet fröcskölt az arcára.

A jeges víz csípte a bőrét, de nem érezte magát jobban. Persze, hogy nem, hiszen tudta a választ a kérdésére. És attól nem tudott csak úgy megszabadulni.
Tudta, hogy tegnap túl sokat árult el Tomnak. Olyan dolgokat, amiket ezelőtt még senkinek. Még Lucas-nak sem, hiszen nem volt szükség rá, hogy beszéljen erről, ő maga is látta és átélte. Rachelle-t fojtogatta az érzés, hogy valakit ennyire közel engedett. Félt, hogy van aki ismeri a gyengepontját. Már nem érezte magát biztonságban. Kiszolgáltatott volt egy másik félnek és pontosan ezt utálta a szerelemben és mindenféle kapcsolatban. Ezt próbálta elkerülni, de most a saját terve sodorta őt ilyen helyzetbe.
Tudta, hogy most már nem állhat le. Mindent el kell mondania Tomnak és neki is meg kell hallgatnia őt, de rosszul érezte magát tőle. Nem tudta, hogy képes lesz-e végig játszani ezt. Egy dolog elrejteni az érzéseket, de állandóan hazudni róluk és nem létezőket kimutatni megterhelő feladat. Túl nagy volt rajta a nyomás, amit nem tudott kiengedni.
Rachelle lassan lecsúszott a hideg csempe mentén és halkan zokogni kezdett. Muszáj volt most megengednie magának egy kis kiborulást, hogy később teljesen magabiztosan játszhasson tovább.
Érezte, hogy ezentúl csak egyre nehezebb dolga lesz és a fojtó érzés csak egyre erősebb lesz, de muszáj kitartania. Lehet, hogy ez élete legnehezebb kihívása, de vállalta és most már végig kell csinálnia. Egy nagyobb cél érdekében. Utána jó lesz minden. Csak ki kell tartania egy kicsit.
Rachelle lassan kezdett megnyugodni, már csak néhány kósza könnycsepp csordogált az arcán, amiket azonnal le is törölt. Összeszorította a szemeit, hátra döntötte a fejét és igyekezett helyre állítani a szaggatott légzését.
Igazából ő maga sem tudta mitől borult így ki. Talán a tegnapi beszélgetés miatt, talán az állandó színjátéktól, talán mert bűntadata volt, hogy kihasználja Tomot, talán mert - bár akaratán kívül -, de Lucas-t is kihasználta... nem tudta. Csak annyiban volt biztos, hogy ez az egész sok neki.
Nem akart senkit ennyire közel engedni magához, főleg úgy, hogy nem érez iránta semmit és nem is tud megbízni benne. És ez még csak a kezdet volt.
Megrázta a fejét és egy határozott mozdulattal felállt a földről. Nem akart már erre gondolni. Nem adhatott magának ennél több időt az elgyengülésre.

-Oké, nyugodj meg, minden szuper - motyogta magának, majd megmosta az arcát hideg vízzel. - Ki fogod csinálni Tom Kaulitz-ot egyetlen szemrebbenés nélkül - nézett határozottan a tükörképére.

Még nem érezte úgy, hogy valóban szilárdan áll a talajon, de meg kellett nyugtatnia magát. Elfojtotta az összes kétségét és rossz érzését, mintha minden valóban rendben lenne. Most már nem gondolhatott semmi rosszra. Sikerülni fog minden, amit eltervez, hiszen ő Rachelle Scholz. És még soha nem veszített.

-Rachelle! - hallotta Tom hangját az előszobából. - Ébren vagy?

A lány összerezdült. Nem számított arra, hogy Tom ilyen hamar visszajön. Ideje sem volt visszarázódni és a játék máris folytatódik.

-Itt vagyok - válaszolt semleges hangon, majd vonásait rendezve elindult a gitáros felé.

-Szia! - mosolyodott el Tom, amint meglátta őt, majd szorosan magához húzta és megcsókolta.

Rachelle engedelmesen hozzásimult és átkarolta a nyakát, de egy idő után kezdte érezni, hogy valami nem stimmel. Tom feszültnek és idegesnek tűnt. Nem akart rákérdezni, igazából egyáltalán nem érdekelte mi baja, de nem volt választása.

-Történt valami? - tolta el magától finoman Tomot. - Feszült vagy.

Tom kicsit összeráncolta a homlokát és elhúzta a száját.

-Igazából, beszélnünk kéne valamiről.

-Hallgatlak - válaszolt néhány másodperces késéssel Rachelle.

Tom csak elővette a farzsebéből az újság címlapját és odaadta a lánynak. Csendben figyelte, ahogy Rachelle széthajtja a megviselt lapot, majd elkerekednek szemei és értetlenül bámul a képre. Valóban meglepődött, ezt nem kellett eljátszania, de ugyan abban a másodpercben a győzelem kis szikrája is átsuhant az agyán. El sem akarta képzelni milyen buta arckifejezése lehet, ahogy próbálja elfolytani a vigyorát és helyette aggódó arcot akar vágni, ezért inkább még jobban az újságba mélyedt és halkan motyogott valami "Ez nem túl jó..." féleséget.

-A menedzsereim őrjöngenek - szólalt meg végül Tom. - David szerint ezt már nem tudjuk kimagyarázni.

-Akkor mi lesz? - pillantott fel ijedten a gitárosra.

Tom egy pillanatig habozott. Idegesen tördelte a kezeit és azon gondolkodott, mégis hogy kezdjen bele.

-Tudom, hogy még csak most jöttünk össze és nem is beszéltünk erről, de David szerint be kéne jelentünk, hogy együtt vagyunk. Jobb tisztázni mindent, mielőtt mindenfélét elkezdenek pletykálni és így a rajongók is jobban fogadják majd - hadarta Tom. - Persze nem várom el, hogy igent mondj és nem is szeretnélek kitenni ennek az egésznek, hidd el, ha lenne bármi más megoldás elő sem hoztam volna a témát, de David hajthatatlan volt... Szóval, nem tudom... De szólj ha nem oké és visszamondom az egészet, komolyan. Majd kitalálunk valamit.

Tom maga sem hitte el, amit mondott, mégis komolyan gondolta. Úgy érezte, bármire képes lenne, hogy Rachelle-nek ne kelljen átélnie ezt. Nem szerette volna kitenni a sok rosszindulatú, aljas média személyiségnek és a féltékeny rajongóinak. Szerette volna megvédeni a lányt mindenkitől és majd beleőrült a tudatba, hogy mellette sosem lehet egészen biztonságban.

-Mi van? - zökkent ki a szerepéből egy pillanatra Rachelle. El sem tudta hinni, hogy ilyen hamar elérte a célját és talán túlságosan is meglepődött, de Tom nem gyanakodott. Megértette, hogy váratlanul érte a lányt, de azt nem tudhatta, hogy két egészen más dologról gondolkoldonak. - Nem tudom mit mondjak, ez nagyon váratlanul ért - tette hozzá gyorsan Rachelle.

Kivételesen nem hazudott, valóban nem számított rá, hogy Tom ilyen hamar be akarja mutatni őt. Mindenesetre a vigyorát alig tudta elrejteni, minden erejére szüksége volt, hogy meglepett és rémült arcot vágjon.

-Az az igazság, hogy David már intézkedik is - vallotta be kelletlenül Tom -, de nem akarlak belekényszeríteni semmibe. Még szólhatok neki, ha nagyon nem szeretnéd.

-Te mit gondolsz erről? - kédezte hirtelen Rachelle, hogy egy kis időt nyerjen, amíg kitalálja hogyan is reagáljon.

Tom nagyot sóhajtva leült a kanapéra.

-Nézd, engem is elég váratlanul ért, szóval nem igazán tudom. Én szeretem átgondolni a dolgokat és mérlegelni mielőtt döntök, de ez nem olyan meló, ami mellett ezt megteheti az ember, szóval meg kell bíznom Davidben. Különben is, már kezdem egészen megszokni, hogy mindenre gondolkodás nélkül rávágjam az igent... - mosolyodott el kényszeredetten Tom.

-Azt kérdeztem te mit gondolsz, nem azt, hogy mit akar a menedzsered.

Tom kissé meglepve nézett a lányra, majd halványan elmosolyodott és beszélni kezdett.

-Ki az az idióta, aki ne szeretné elmondani az egész világnak, hogy ilyen tökéletes barátnője van? Meg persze, könnyebb lenne, ha nem kéne napokig szervezni egyetlen vacsorát meg minden szarra odafigyelni, de féltelek. Fogalmad sincs milyen, amikor bekerülsz ebbe a világba.

-Tom, engem nem érdekelnek mások - ült le mellé Rachelle. - És valóban nem tudom, hogy működik ez az egész, de azt hiszem nem nagyon van más választásunk, mint felvállalni egymást. De bármivel is jár ez, én örömmel megteszem érted.

Tom megkönnyebbülten mosolyogva nézett az önfeláldozót játszó Rachelle-re és hirtelen el sem tudta hinni, hogy mivel érdemelte ki ezt a csodálatos lányt. Legalábbis akkor még így gondolta.

-Köszönöm - ölelte át hirtelen.

-Ugyan már, semmiség - nevetett könnyelműen Rachelle, miközben még jobban a gitároshoz bújt. - Egy-két interjú és letudtuk az egészet.

Tom keserűen elmosolyodott. Ő tudta, hogy nem ennyiről lesz szó, hogy ez még csak a kezdetnek sem nevezhető, de nem akarta megijeszteni a lányt. Nem volt szíve elárulni, hogy milyen szörnyű dologra is bólintott rá.

-Ehw, mi ez a nagy összeborulás? - kiáltott fel az ajtóban Lucas. - A konyhában ugye még nem csináltátok?

-De-de, kétszer is - fordult felé egy hatalmas vigyorral az arcán Tom. - A konyhapulton és az asztalon is.

Megkönnyebbült, hogy nem kell már arról a témáról beszélnie és midnen gond nélkül viccelődhet Lucas-szal.

-Fúj, ne már, most komolyan? - kérdezett vissza kétségbeesetten.

Lucas nem tudta eldönteni, hogy Tom vigyora egy elégedett perverz mosoly, ami azt jelenti, hogy tényleg szexelt a nővérével a konyhában, vagy csak egy aljas szivatós vigyor, ami azt jelenti, hogy kamu az egész.

-Ilyenekben nem hazudok - vonta meg a vállát, még mindig töretlenül mosolyogva Tom, de Rachelle elnevette magát, ezzel egyértelművé téve, hogy a gitáros hazudik.

-Haha, marha jó poén volt - forgatta a szemeit Lucas, majd ledobta a deszkáját és máris elindult a hűtő felé. - Rach, csinálsz valami kaját? Éhen halok!

-Menj csak, addig telefonálok egyet - nézett a lányra kedvesen Tom, majd elengedte őt és elvonult az erkélyre értesíteni David-et a jó hírről.

-Na, mi ez a vigyor? Csak nem megkérte a kezed? - nevetett fel Lucas.

-Annál is jobb - állt meg előtte Rachelle, majd kicsit lehalkította a hangját. - Nyilvánosan is bejelenti, hogy járunk!

Arcán egy boldog mosoly jelent meg és izgatottan ugrálni kezdett, akárcsak egy négy éves kislány. El sem tudta hinni, hogy ennyi fáradozás után végre beindulnak a dolgok. Teljesen felpörgött és alig várta már, hogy végre megismerhesse őt az egész világ, de ezt csak csak az öccse előtt mutathatta ki.

-Mi van?? - tátotta el a száját Lucas. - Hogy vetted rá erre? Kikötözted és egész délelőtt éheztetted?

-Hülye - kacagott Rachelle. - Igazából semmit nem csináltam. Lefotóztak minket valahol és bekerült az újságba. Persze azonnal robbant a balhé és a menedzsere szerint az a legjobb, ha tisztázzuk a dolgokat.

-Akkor éljenek a menedzserek - vigyorodott el Lucas.

-Dehogy, David egy seggfej - rázta meg a fejét Rachelle, majd hirtelen felindulásból átölelte az öccsét.

Lucas nevetve szorította magához Rachelle-t. Örült, hogy végre ilyen vidámnak látja a nővérét és persze, hogy megint bebizonyította, számára semmi sem lehetetlen. Nem mondta senkinek, de mostanában nagyon aggódott érte. Látta rajta, hogy megviseli ez a sok hazudozás és színjáték, meg hogy senkire sem számíthat, de most végre úgy tűnt, hogy megérte. Rachelle boldog, meg fogja kapni amit akart és csak ez számít.

Folyt. Köv.