62. rész - Viszlát Hamburg! II.

2012. febr. 13. 9:28 - írta strawberry24

Sziasztok! Köszönöm azt a néhány kommentet és ismét bocsánatot kérek a hosszú kihagyásért! :/ Nem tudom, h azért nem írtok, mert sokáig nincs rész és már nem nézitek olyan sűrűn a blogot vagy mert már nem tetszik? Aki mégis itt jár, az légyszí írja meg nekem, h mi lehet a gond, nagyon sokat segítene!:)

Tom teljesen ledermedt, ahogy a gondolat, hogy Lucas talán mindent hallott és látott, átfutott az agyán. Hirtelen meg se tudott mozdulni, még csak az sem jutott eszébe, hogy lefejtse a srác kezeit a szájáról, de aztán erősebb lett a késztetés, hogy eltűnjön Shai házából. Sürgősen menekülni akart onnan, ezért megragadta Lucas karját és sietősen elkezdte kifelé húzni.

-Engedj el, te köcsög barom! - sziszegte ingerülten Lucas, mikor kiértek az udvarra.

Kiabálni még nem mert, nehogy Shai meghallja őt, de a karját kitartóan rángatta egész úton, hátha sikerül kiszabadulnia Tom erős szorításából. Persze ez gyakorlatilag lehetetlen volt, így Lucas csak azt érte el, hogy nevetségessé váljon, ahogy Tom karjai között rángatózik.

-Ülj be a kocsiba és mindent elmagyarázok! - morogta kelletlenül Tom, miközben lassan elengedte Lucast és kinyitotta neki az ajtót.

A kis szöszi egy darabig tétovázott, de végül a kíváncsisága nyert. Akármennyire is utálta abban a pillanatban Tomot, amiért kikezdett Shai-jal és amiért megcsalta a nővérét, sokkal jobban érdekelték a történtek. Hiszen túl jól ismerte már Shai-t is...

***

-Érted most már? - pillantott rá Tom, miközben ujjaival feszülten dobolt a kormányon, majd rögtön vissza is fordult az út felé. Nem akart megállni sehol, út közben darálta el Lucas-nak a történteket a legeslegelejétől kezdve, abban bízva, hogy a vezetés lenyugtatja kicsit. - Shai-t szerintem nem is érdekli Rachelle munkája, csak az, hogy mi szakítsunk... - Tom elharapta a mondatot Lucas fancsali arcát látva, majd kissé bizonytalanul folytatta. - Csak azért csókoltam meg, hogy azt higgye, az ő oldalán állok.

-Jó, leszarom... - dünnyögte sértődötten Lucas. - Ez nekem sok, oké? - tette még hozzá, ezzel jelezve, hogy részéről a téma le van zárva.

Tom aggódva pillantott felé, de Lucas makacsul bámult ki az ablakon. A gitáros nagyot sóhajtott, fogalma sem volt, hogy mi játszódhat le most Lucas-ban, de rettenetesen félt, hogy elmondja a videót Rachelle-nek. Tanácstalanul az ajkába harapott, miközben azon gondolkodott, hogy hogyan szólítsa meg Lucas-t, azonban ahogy véletlenül oldalra pillantott, isteni ötlete támadt.

-Mit szólnál egy italhoz? - húzódott le az útról Tom, majd leparkolt a kedvenc bárja előtt.

Lucas felkapta a fejét.

-Ez most komoly?

-Aha - vonta meg a vállát Tom. - Jössz?

-Csak 14 vagyok! - emlékeztette hitetlenkedve Lucas, miközben ő is kiszállt a kocsiból és a gitáros után sietett.

-Én meg Tom Kaulitz - nevetett fel.

Lucas még mindig kissé hitetlenkedve, de követte Tomot, majd jelezve, hogy ettől még semmi sincs rendben, leült az asztaluk Tomtól legtávolabb eső részébe. A gitáros úgy tett, mintha észre sem venné, csak elmélyülten tanulmányozta az itallapot, majd néhány perc múlva intett a pincérnőnek.

-Szia Tom! Mit szeretnél? - pillantott rá kedvesen.

-Egy sört meg egy Absolut vodkát kérnék - mosolygott rá a nőre, majd Lucas felé fordult. - Te mit iszol?

Lucas felvonta a szemöldökét.

-Egy Jack Daniel's-t, mi mást?

A pincérnő kissé furcsálva nézett rá, de mivel Tom csak beleegyezően bólintott, ezért szó nélkül elsietett és néhány perc múlva ki is hozta az italokat.
Lucas még mindig nem volt hajlandó megszólalni, Tom pedig nem akarta erőltetni a dolgot, így csak mindketten feszengtek a kínos csöndben.
Tom visszacsúsztatta a zsebébe a telefonját, amivel addig foglalkozott - amit csak azért tett, hogy úgy tűnjön, mintha a helyzet egyáltalán nem lenne kellemetlen és csupán azért nem beszélnek, mert neki fontos sms-e érkezett -, majd beleöntötte a vodkát a sörbe.

-Mi az? - kérdezte egy elfojtott mosollyal az arcán, látva ahogy Lucas nagy szemekkel nézi a műveletét. - Így gyorsabban üt... - magyarázta vigyorogva, mivel a kis szöszi továbbra sem volt hajlandó hozzászólni.

-Na jó, fejezd ezt be! - csapta le a poharát az asztalra dühösen Lucas. A Jack Daniel's nagy része kilötykölődött, de egyikőjük sem foglalkozott vele. - Engem nem tudsz beetetni azzal, hogy itt adod az "atomjóarcot"! Attól mert meghívsz piálni, én még bármikor elmondhatom Rachelle-nek, hogy a pasija egy félrekúrós szemét pöcs! - nézett a szemeibe szúrósan.

Tom arcáról lefagyott a mosoly, de minden erejével azon volt, hogy a kétségbeesését elrejtse Lucas elől. Fogalma sem volt, hogy mit mondhatna neki, amivel meggyőzhetné, de nem adhatta fel.

-Nézd - sóhajtott egy nagyot Tom és ő is letette a poharát -, tudom, hogy kurvára elbasztam a dolgokat és azzal is tisztában vagyok, hogy nem hiszed el, ha azt mondom, hogy semmire nem emlékszem és nagy valószínűséggel akkor kb. annyira voltam magamnál, mint egy lyukas zokni, de ha direkt csináltam volna ezt az egészet, akkor miért akarnám annyira, hogy Rachelle ne tudja meg?

-Honnan tudjam? Biztos fasza, hogy két csajt dughatsz egyszerre... - vonta meg a vállát flegmán Lucas.

Tom nagyot sóhajtva a kezeibe temette az arcát.

-A picsába is, te ismered a legjobban Shai-t! Gondolkozz már!

Lucas hirtelen nem tudott mit mondani. Egy kívülálló valószínűleg a világ legnagyobb kamusának ítélte volna Tomot a történetei miatt, de Lucas, aki valóban mindenkinél jobban ismerte Shai-t, tudta, hogy nagyon is elképzelhető és logikus minden, amit Tom mondott.

-Tegyük fel, hogy hiszek neked... - szólalt meg végül Lucas, mire Tom felkapta a fejét. - Szóval, akkor mit vársz tőlem?

-Először is, hogy Rachelle ne tudjon semmiről, másodszor pedig fogalmam sincs... - húzta el a száját. - Meg kéne szerezni a videót Shai-tól, talán ez lenne a legésszerűbb...

Lucas hosszú másodpercekig nem mondott semmit, csak elgondolkodva nézett maga elé.

-Tényleg szeretem Rachelle-t - mondta ki végül Tom, kissé kétségbeesetten nézve Lucasra, mire a kis szöszi halványan elmosolyodott.

-Rendben, segítek neked.

***

Rachelle ledobta a köntösét a Tom szobája közepén heverő bőröndjeire, majd csak úgy minden ruha nélkül lefeküdt a gitáros ágyára. Gondolta, meglepi az éppen zuhanyzó Tomot.
Be sem takarózott, csak hasra fordult és felnyitotta Tom laptop-ját, hogy megnézze az email-jeit még utoljára mielőtt elutaznak és hogy betegyen valami zenét.
Éppen elmélyülten keresgélt a Snoop Dogg albumok között, amikor hallotta, hogy nyílik az ajtó és arra számítva, hogy Tom az, mosolyogva felült.

-Tom, itt van nálad a... Mi a picsa?! - torpant meg az ajtóban Bill és nagy szemekkel meredt Rachelle melleire.

A lány arcáról hirtelen lefagyott a mosoly és teljesen ledöbbenve bámult Billre, majd mikor tudatosult benne, hogy teljesen meztelen, ösztönösen a mellei elé kapta a kezeit és felháborodottan kiabálni kezdett.

-Legalább ne bámulj már, te pöcs!

-Basszus... - motyogta még mindig teljesen ledermedve Bill, majd végre észbe kapott és elfordult. - Ki a picsa gondolta volna, hogy te itt... így...?!

-Ha csak egy percre is használnád az agyad, akkor rájöhetnél, hogy a bátyád nem olyan langyi puhapöcs, mint te, szóval megfontolandó, hogy kopogj mielőtt bejössz hozzá! - kiabált Bill hátának Rachelle.

-Nem vagyok meleg! - fordult meg dühösen szikrázó szemekkel Bill, mire Rachelle ismét felháborodottan visítozni kezdett, hogy forduljon el. - Bazdmeg mi lenne, ha inkább felöltöznél végre?!

-Ti meg mit csináltok? - lépett be a szobába meglepetten Tom, majd látva Rachelle felháborodott arcát és a szemeit eltakaró Billt, elnevette magát.

-Az öcséd egy perverz! - dünnyögte sértődötten Rachelle, miközben magára kapta a földön heverő takarót.

-Csak a fülhallgatómért jöttem! - háborodott fel Bill, de a kezeit még mindig nem merte elvenni a szemei elől.

Tom nevetve kihúzott egy fiókot, majd oda dobta Billnek a fülhallgatóját, aki egy elhadart "kössz" után azonnal kiviharzott a szobából. Rachelle még mindig csak a takarót szorongatva, nagy szemekkel nézett Tomra.

-És te? Kire vártál? - nyalta meg az alsóajkát Tom, majd lassan az ágyra térdelt.

-Én csak... azt hittem, te vagy az! - magyarázkodott kissé összezavarodva Rachelle. - Totál lefagytam és... és nem így... Nem haragszol? - bökte ki végül.

Tom felnevetett.

-Bill a tesóm - vonta meg a vállát, miközben a kezeivel megtámaszkodott Rachelle fölött. - Igaz, nem egészen így gondoltam, hogy béküljetek ki... - vigyorodott el, majd lassan lehúzta a takarót a lányról -, de semmi gáz.

Rachelle megkönnyebbülten sóhajtva átkarolta Tom nyakát.

-Akkor jó.

-Ühüm - dünnyögte Tom, majd megcsókolta Rachelle-t.

-Reménykedtem benne, hogy nem öltözöl fel, dehát... - sóhajtott csalódottan Rach, majd szemtelenül mosolyogva felnézett a gitárosra.

-Ezen könnyen segíthetünk - vigyorodott el Tom, miközben a lány egyik tincsével játszadozott, majd hirtelen elgondolkodva megszólalt: - Tudod, azt hiszem még soha nem láttalak smink nélkül.

-Jajj ne már! - takarta el az arcát Rachelle. - Itt fekszem alattad tök meztelenül és te ezt figyeled?

Tom felnevetett, majd óvatosan lefejtette Rachelle kezeit az arca elől.

-Vagy ennyire szörnyű? - pislogott nagy szemekkel Rach.

-A-a - rázta a fejét Tom. - Nekem így jobban tetszel.

-Nem hiszek neked - nevetett Rachelle.

-Komolyan mondtam - csókolta meg szenvedélyesen, hogy nyomatékosítsa a szavait.

-Azt hiszem, kezdek hinni neked... - sóhajtott Rachelle, mikor Tom ajkait már a nyakán érezte.

Tom csak elvigyorodott, majd alig hogy jobban belemélyedt volna a tevékenységébe, megcsörrent a telefonja. Beletelt néhány másodpercbe, míg felfogta, hogy őt keresik, de végül kelletlenül felvette.
Rachelle neheztelve pillantott rá, majd egy idő után megelégelve a várakozást felült és egy pimasz vigyor kíséretében elkezdte kigombolni Tom nadrágját, hátha ezzel sikerül elérnie, hogy gyorsabban letegye a telefont, de a gitáros lefogta a kezeit.

-Mennünk kell, Rach - dobta le az ágyra az Iphone-ját két másodperccel később Tom.

-Tessék? - pislogott értetlenül, még mindig az előző visszautasítás okozta sokk miatt.

Tom felnevetett.

-Később folytatjuk, de a kocsi már lent vár.

A gitáros adott egy utolsó puszit Rachelle szájára, aki kelletlenül feltápászkodott az ágyról és elkezdett öltözni. Csupán azért nem sértődött meg, mert tudta, hogy ha végre megérkeznek, akkor jó néhány napig csak kettesben lesznek.

***

Rachelle végül úgy döntött, hogy mégis szeretne a figyelem középpontjában, emberek között lenni, ezért Acapulco mellett döntött. Tom pedig egyébként is csípte Mexico-t, így könnyen lemondott az eldugott sziget ötletéről.
A választás egyetlen hátránya a 16 órás repülőút volt. Tom és Rachelle kissé nyúzottan, nagyokat ásítva szálltak ki a taxiból, ami a repülőtértől elvitte őket a hotelig. Azonban az éjszakai város kivilágított látványa és a hotel előtt elterülő tengerpart azonnal felébresztette őket. Egyszerűen mesés volt! A sötétkék víz felszínén megcsillantak a csillagok, a partot pedig neonnal kivilágított szalmatetős koktélbárok és pálmafák szegélyezték. A város, az éjszakai nyüzsgő élet egyetlen karnyújtásnyira volt tőlük, de itt minden olyan nyugodt volt, mintha csak ők ketten léteznének az egész városban.
Tom és Rachelle egymásra mosolyogtak, majd beléptek a Banyan Tree Cabo Marques Hotelbe, Acapulco egyik legnagyobb és legjobb luxus szállodájába, aminek a nevét Rachelle képtelen volt megjegyezni. Eközben két lelkes londiner átvette a taxi sofőrtől a nehéz Luis Vuitton, Hermés, Prada és Hugo Boss bőröndöket, hogy felvigye őket Tomék lakosztályába.

-Úristen! Ez gyönyörűűű! - vetette magát Tom nyakába Rachelle, miután körbenézett a lakosztályukon.

-Örülök, hogy tetszik - mosolyodott el a gitáros, miközben átkarolta Rachelle derekát.

-Tetszik?! Egyszerűen imádom! Szuper vagy!

Rachelle lelkesen, teljesen felélénkülve vigyorgott és Tom kezét megfogva, magával húzta az erkélyre. A látvány valóban lélegzetelállító volt. Nem csak maga a terasz, ahol külön medencéjük volt, hanem a kilátás! Gyakorlatilag egész Acapulcot belátták, a várost körülvevő hegyektől kezdve, a parázsként izzó fényes épületeken keresztül, a parthoz csapódó sötétkék hullámokig.

-Hű! - Tom ennyit tudott kinyögni. Hosszú másodpercekig csak mosolyogva állt a terasz közepén és hagyta, hogy teljesen lenyűgözze a látvány, majd váratlanul magához húzta Rachelle-t és finoman megcsókolta.

Akkor és ott annyira más volt minden. Maga mögött hagyhatta az összes zűrt, ami miatt szinte teljesen megőrült az utóbbi időkben és olyan egyszerű őszinteséggel csókolhatta meg Rachelle-t, ahogy talán még sosem. Nem kellett azzal foglalkoznia, hogy ki látja őket vagy ki fog bekavarni a kapcsolatukba és a telefonjára is bárki küldhetett bármit, őt ugyan nem érdekelte. Rezegjen csak otthon, az éjjeli szekrénye fiókjának legalján!

-Mi az? - nézett rá mosolyogva Rachelle.

-Micsoda?

-Olyan... más vagy - karolta át a nyakát a lány, majd egy puszit nyomott az arcára. - Nem láttalak még ilyen kis édesen mosolyogni - vigyorodott el Rachelle.

Tom még szélesebb mosolyra húzta ajkait, majd válaszul csak ismét megcsókolta Rachelle-t.

Folyt. Köv.